Szociálpszichológia 1. tétel

A szociálpszichológia tudománya (Tárgya, axiómái, módszerei, jellegzetes témakörei, kutatási kérdései és elméletei és az alkalmazás lehetősége. A szociálpszichológia történetének legfőbb fordulópontjai és fejlődésének irányai)

Írásbeli kérdések:

3.6.10 Miben különbözik a szociálpszichológus szemlélete és megközelítésmódja a laikus, hétköznapi emberétől? OK.

3.6.11 Az 1930/40-es évek milyen hatással voltak a szociálpszichológia fejlıdésére? OK

3.6.12 Milyen két alapvető axiómára támaszkodik a szociálpszichológia? OK

3.6.16 Milyen kutatási típusok léteznek? Jellemezze ezeket röviden! OK

3.6.13 Milyen feldolgozási elvek működnek a társas és a kognitív folyamatok vonatkozásában? OK

3.6.14 A XIX. században a szociálpszichológiát milyen két aspektusból közelítették meg?

3.6.15 Mikortól datálható a modern szociálpszichológia és kinek a nevéhez, illetve melyik kísérlethez köthetı? Norman Triplett 1898 horgászzsinóros kísérlet,

3.6.17 Milyen adatgyűjtési technikák alkalmazhatóak szociálpszichológiai kutatásokban? Soroljon fel néhányat! OK

3.6.18 Mi az a három követelmény, aminek a tudományos elmélet eleget tesz a társas viselkedés általános magyarázatában? OK

3.6.19 Hasonlítsa össze a beavatkozó és a be nem avatkozó vizsgálati módszereket! OK

3.6.20 A szociálpszichológiai kutatásokkal szemben támasztott etikai követelmények OK

Szóbeli kulcsszavak:

  • a szociálpszichológia axiómái, motivációs és feldolgozási alapelvei
  • validitás a szociálpszichológiai kutatásban
  • a kísérleti módszer jellemzői
  • etikai problémák a szociálpszichológiai kutatásban
  • szociálpszichológia történetének legfőbb fordulópontjai és fejlődésének irányai

TÁRGYA

Annak a tudományos tanulmányozása, hogy hogyan hatnak a társas és kognitív folyamatok arra, ahogyan az emberek észlelik és befolyásolják egymást, illetve ahogy egymáshoz viszonyulnak.

ALAPELVEI

Kulcsszavak:

8 alapelv (2 axióma, 3 motivációs elv, 3 feldolgozási elv)

✍️ írásbeli kérdés: 2 axióma:

  1. Az emberek maguk konstruálják meg a saját valóságukat amiben élnek. Ezt részben kognitív folyamatok (elménk működése), részben társas folyamatok formálják. pl. homlok ráncolása jelenthet koncentrációt, vagy feszültséget.
  2. A társas befolyás mindent áthat. = Más emberek gyakorlatilag minden gondolatunkra, érzésünkre és viselkedésünkre hatnak, akár jelen vannak, akár nem.

3 motivációs elv:

  • az emberek az események kézbentartására törekszenek = A minél jobb eredmények érdekében az emberek megpróbálják megérteni és megjósolni annak a társas világnak az eseményeit, amelyben élnek.
  • az emberek kapcsolatot keresnek egymással = kölcsönös elfogadás, szeretet, támogatáson alapuló kapcsolat
  • az emberek önmagukat és a velük kapcsolatban állókat pozitívan értékelik

3 feldolgozási elv:

  • konzzervativizmus = a fennálló nézetek lassan változnak és igyekeznek fenntartani magukat. Pl a “Fékezőhorog”-találkozón Paula nem értelmezte molesztálásnak a haditengerészek viselkedését, mert hozzá volt szokva.
  • hozzáférhetőség = legkönnyebben hozzáférhető infó. hat leginkább gondolkodásunkra, viselkedésünkre
  • felületesség vagy alaposság = általában felületesen, de alkalmanként alaposan dolgozunk fel infót

MÓDSZERTANA

Kulcsszavak:

✍️Tudományos elmélet 3 követelménye:

  • konstruktumokról szóló állításokat fogalmaz meg.

Konstruktum = Absztrakt és általános fogalmak, amelyeket az elméletben használnak és amelyek közvetlenül nem figyelhetők meg.

  1. nem láthatjuk a tudást és nem érinthetjük meg az értékelést.
  • oksági viszonyokat ír le.
  • általános érvényű

Reprodukálás: Újabb vizsgálatok lefolytatása abból a célból, hogy egy előző kutatásban is kimutatott, elmélet által bejósolt kapcsolatot bizonyítsanak.

A tudósok az elméletet nem bizonyítottnak, hanem általánosan elfogadottnak nevezik.

Kulcsszavak:

A kutatás során felvett adatok és ezáltal nyert következtetések jellemzője az

  • érvényesség (validitás) = azt mérjük-e, amit szeretnénk, amit állítunk.
    • szerkezeti validitás = Azt vizsgáljuk amire kíváncsiak vagyunk? Helyes eszközzel mérünk?: Annak a mértéke, hogy mennyire felelnek meg a kutatásban használt FÜGGŐ és FÜGGETLEN változók a vizsgált elméleti konstruktumoknak. Ide kapcsolódik a független és a függő változó fogalma.
    • Az adatok lehetnek megbízhatóak, miközben nem érvényesek.
    • A megbízhatatlan adatok nem lehetnek érvényesek.

A szerkezeti validitást fenyegeti a követelményjellemző megjelenése, mert így NEM a vizsgálni szándékolt konstruktumot manipulálják, hanem valami mást – pl. a személy benyomását arról, hogy a kutató mit akar vagy mit vár el.

Társadalmi elvárások okozta választorzítás = az emberek hajlama arra, hogy úgy válaszoljanak, hogy az őket kedvező színben tüntesse fel

Szerkezeti validitás biztosítása

  1. A legmegfelelőbb manipuláció és mérési módszer használata: 
    1. önbeszámoló (jó pl. hiedelmek, attitűdök kikérdezésére)
    2. megfigyelés. Magas szerk. validitás.
    3. teljesítményfeladatok. Olyan jól csinálja meg, amilyen jól csak tudja
  2. Többféle eljárás és mérés alkalmazása
  • Független változó = egy olyan konstruktum manipulációja, amelyről gyanítható, hogy befolyással van más konstruktumokra.
  • Függő változó = egy olyan konstruktum mérése, amelyről gyanítható, hogy más konstruktumok befolyásolják.
  • belső validitás = ok-okozati összefüggések. A függő változóban bekövetkező változásokat valóban a független változóban bekövetkezett változások okozták?

Veszélyforrás: be NEM avatkozó vizsgálati eljárás = olyan vizsgálati elrendezés, amelyben mind a független változók, mind a függő változók értékét mérés útján állapítják meg.

Biztosítása, fenntartása: beavatkozó vizsgálati eljárás, ennek 2 feltétele van:

👉a személyeket véletlenszerűen helyezik el a kísérleti csoportokban

👉a független változót inkább manipulálják, mintsem mérik.

Ha a kutató egy elméletet akar tesztelni, akkor választhat a beavatkozó és BE NEM avatkozó vizsgálati módszerek között. A beavatkozó eljárások magasabb belső validitást tesznek lehetővé, és ezáltal jobban tesztelik a konstruktumok közötti oksági viszonyokat.

    • külső validitás (általánosíthatóság). A kutatás eredményei különböző emberekre, időszakokra és helyszínekre általánosítható az elmélet szempontjából.

Veszélyforrás a vizsgált személyekkel és a vizsgálati körülményekkel kapcsolatos.

  1. Laboratórium: előny: magas belső validitás. Hátrány: kísérlet rövid időtartamú + a laboratóriumi manipuláció mesterkélt + társadalmi kívánatosság ÉS követelményjellemzők okozta torzítás
  2. Terepkutatás:

Külső validitás biztosítása céltól függ:

🗨️Ha az a cél, hogy vmely specifikus populációra v. környezetre általánosítsunk, az alanyoknak és a körülményeknek reprezentálniuk kell az adott populációt és környezetet.

🗨️Ha az a cél, hogy emberek, helyzetek és időszakok között általánosítsunk, akkor a vizsgálatot sokféle környezetben sokféle populációval kell megismételni.

Hibák: nem reprezentatív minta, körülmények pl. labor vagy terep hatása. Fenntartása: ismétlés eltérő helyzetekben, eltérő populációval.

  • megbízhatóság (reliabilitás) = jól mérjük-e amit mérünk? (módszerre vonatkozik). Területei:
    • Belső konzisztencia: a jelenség ugyanazon aspektusaira vonatkozó eredményeinek következetességét mutatja
    • Az értékelő megbízhatósága: akkor megfelelő, ha más kutatók ugyanazzal a mérőeszközzel hasonló eredményre jutnak
    • Időbeli megbízhatóság: a jelenség állandóságának, változatlanságának jelzője

Eljárások:

  • Mintavétel: az adott embersokaságnak egy olyan részhalmazát alkotjuk meg, ami reprezentálja a teljes sokaságot.
  • Megfigyeléses módszer: terepkutatás, esettanulmány
  • Explorációs módszerek: célzott beszélgetés, kérdőívezés
  • Kísérletek
  • Szociometria

TÖRTÉNETE

  1. Filozófia: Arisztotelész, Platón foglalkozott a “tömegszellemmel”: a legbölcsebb egyénekből álló tömeg is irracionális csőcselékké válhat.
  2.  
    1. sz. vége, a tudományos pszichológia létrejötte
    1. ✍️Triplett 1898 1. szociálpszichológiai kutatás. Társas serkentés, horgászzsinóros kísérlet (gyerekek társaságban gyorsabban tekernek). Ez azonban látszólag ellentmond a következő pontnak TK. 13. fejezetben írnak erről
    1. Ringelmann, társas lazsálás (kisebb erőfeszítés, ha együtt dolgoznak pl kötélhúzás)
    1. Zajonc: növekedett arousal szint esetén domináns viselkedés lép életbe
  1. 20.sz. eleje, 2. szociálpszichológiai könyv jelenik meg 👉 McDougall: Minden társas viselkedés velünk született hajlamokból vagy ösztöntökből fakad. A szociálpszichológia az általános pszichológiából nőtt ki, a behaviorizmus ellenpontjaként. Ross: az embereket befolyásolják a többiek, akár jelen vannak, akár nem.
  2. ✍️ Írásbeli kérdés: 30-as,40-es évek. Nácizmus hatása. Emiatt USA-ba vándorolnak.

Főleg előítéleteket vizsgálnak (Adorno). Más téma, befolyásolás, konformizmus, előítéletek, meggyőző közlés.

Közvetlen gyakorlati problémákra is választ kerestek: Hogyan győzhetik meg az embereket arról, hogy több tejet és kevesebb marhahúst fogyasszanak?

Hadseregben fennmaradjon a harci morál. Katonák ellenálljanak a propagandának, mossanak rendszeresen fogat.

Kurt Lewin: vitacsoportban aktív részvétel hatására a háziasszonyok véleménye könnyebben változott meg, mintha egy előadást passzívan végighallgattak volna.

Samuel Stouffer: a katonák teljesítménye attól függ, hogyan értékelik magukat, nem a valós teljesítményüktől. Előléptetés.

  1. 50-es, 60-as évek: fejlődik az elméleti és az alkalmazott szociálpszichológia. Mai tudás megalapozása előítéletekről, sztereotipizálásról, meggyőzésről stb.
  2. 70-es évek + 80-as eleje: lazul a behaviorizmus egyeduralma, kognitív folyamatokra koncentrálnak.
  3. 80-as, 90-es, 2000-es évek: automatizmus témája

ALKALMAZÁSI TERÜLETEK

  • egészség – érzelmeink befolyásolják testünket
  • iskola, nevelés – tanár befolyása a tanulók felett, etnikai és nemi sztereotípiák
  • törvénykezés – hazugságvizsgáló, célzatos kérdésfeltevés
  • környezet – környezetvédelem
  • munka, üzleti élet – reklám, eladási technikák, hatásos vezetői stílus

AZ ÉRTÉKEK ÉS AZ ETIKA SZEREPE

  • tájékozott (informált) beleegyezés
  • megtévesztést mérsékli utólagos megbeszélés = A vizsgálatban résztvevő személyek tájékoztatása közreműködésük végeztével a vizsgálat céljáról, tudományos értékéről, az alkalmazott eljárásokról.
  • Értékek és az etika szerepe a kutatásban – fontos az etikus kutatás!
  • A tudósok – szociálpszichológusok felelősséggel tartoznak, hogy megfeleljenek a tudományos közösség kívánalmainak. Nem hamisítják meg és nem ferdítik el eljárásaikat és kapott adataikat. Kerülik a személyeskedő támadásokat a tudományos nézeteltérésekben, miközben kiadós és parttalan vitákat folytatnak elméleti és empirikus kérdésekről. A tudományos munkában tisztességesen elismerik mások érdemeit. Nem plagizálják más tudósok munkáit, publikációikban pedig mindenkinek megadják az elismerést, aki a kutatási projectben végzett munkájával azt kiérdemelte. Az emberi alanyok miatt a kutatóknak gyakran az értékek és etikai kérdésekkel is meg kell birkózniuk. 
  • A tudósok erkölcsi felelősséggel tartoznak: a tudomány iránt, a kísérleti alanyok iránt, a társadalom iránt (eredmények jó célokra)
  • Becsületesség a kísérleti személyekkel szemben:
  • Tájékozott/informált beleegyezés: A vizsgált személy önkéntes beleegyezése, hogy részt vesz a vizsgálatban, miután már megmondták neki, hogy miben áll az ő részvétele. Ez nem a technikai részre terjed ki, hanem abban ad tájékoztatást, milyen jellegű tapasztalatokat fog majd átélni. 
  • Megtévesztés:Segítségével leküzdhető a követelményjellemzők és a társadalmi elvárások okozta torzítások, utólag azonban szükséges tájékoztatást adni. 
  • Utólagos megbeszélés: A vizsgálatban résztvevő személyek utólagos tájékoztatása közreműködésük végeztével a vizsgálat céljairól, tudományos értékéről, alkalmazott eljárásokról, valamint a résztvevők által felvetett bármilyen kérdés megvitatása.
  • Céljai:1. A kísérleti személy felteheti kérdéseit, megfogalmazhatja aggályait a kutatással kapcsolatban, a kutató pedig megválaszolhatja ezeket. 
  •                2. A kutató teljes részletességgel magyarázhat minden szükséges megtévesztést, bocsánatot kérhet miattuk. 
  •                3. A kutató és kísérleti személy megvitathatják a vizsgálat átfogó céljait és módszereit, és ezáltal növelhetik a vizsgálatban való részvétel ismeretterjesztő értékét. 
  •                4. A kutató észlelheti a vizsgálat bármiféle esetleges hosszan tartó negatív hatását, foglalkozhat ezzel. 
  • A vizsgálatok elvégzéséhez szükséges az intézményes felügyelőbizottságok jóváhagyása vagy megtagadása, miután áttekintették a vizsgálat tervét. 
  • Pl. ma már nem használjuk a kísérleti alany megnevezést, helyette a „vizsgált személy”, vagy angolul a „participant” szót.

 

Fent meg nem válaszolt kérdések: ✍️

Miben különbözik a szociálpszichológus szemlélete és megközelítésmódja a laikus, hétköznapi emberétől?

A válasz nem a célokban, hanem a módszerekben rejlik. Bár a tudományos kutatóknak és a mindennapi megfigyelőknek sok hasonló céluk van, (szeretnék megérteni és előre jelezni az emberek gondolatait és cselekedeteit, valamint hatni azokra) nagyon is különböző módszerekkel érik el ezeket a célokat.

Az emberek megfigyeléseiknél a maguk vagy mások tapasztalataiból kiindulva, a hétköznapi józan észre támaszkodnak, így a társas viselkedésről a tapasztalataik esetlegesek. A mindennapos ismereteik ezért gyakran összefüggéstelenek, sőt akár ellentmondásosak.

A szociálpszichológusok mint a tudomány művelői viszont szisztematikusan vizsgálják a társas viselkedést, megpróbálva elkerülni a tévhiteket és ferdítéseket.

 

  1. Tétel

Személyészlelés – első benyomások és alapos kiértékelés. Self – énkép, önértékelés, önszabályozás

Írásbeli kérdések:

3.7.42 Önmagunk és mások megismerésének különbözıségei és hasonlóságai 

3.7.36 Összetett benyomások 

3.7.43 Az énfogalom egységességének a problematikája 

3.7.44 A selfkomplexitás 

3.7.45 A pozitív önértékelés fenntartásának problematikája

KULCSSZAVAK A SZÓBELIRE: 

  • első benyomások kialakítása, 
  • az oktulajdonítás mechanizmusai és torzításai. 
  • Önmagunk és mások megismerésének és értékelésének összevetése. 
  • Az ún. “egységes self” problémája. 
  • A pozitív önértékelés fenntartásának útjai. 
  • Célelérés: érzelmek, önszabályozás, önkontroll. 
  • A kudarccal való megküzdés útjai.

SZEMÉLYÉSZLELÉS

  1. Az első benyomások kialakítása
  • Fizikai megjelenésből eredő benyomások.
  • Nonverbális jelekből eredő benyomások (szemkontaktus, testbeszéd)
  • Viselkedésből eredő benyomások (legfontosabb)
  • Megtévesztés észlelése (Ekman: a hazugokat elárulja a testbeszédük, de nem arra koncentrálunk az interakció közben)
  • Kiugró jelleg: jelek, amelyek vonzzák a tekintetet, amelyek elütnek a környezettől. Az egyik kontextusban szembetűnő tulajdonságok a másikban észrevétlenek maradnak.
  1. A jelek értelmezése

Az emberek észlelésében használt jelek közül egynek sincs sok jelentése önmagában. Sem a viselkedés, sem a megjelenés sem a taglejtés vagy arckifjejezés nem jelzi közvetlenül a személy belső minőségeit.

Tapasztalataink birtokában értelmezzük a jeleket. Tárolt tudásunk előhívásának két módja van:

  1. vagy magához a jelhez kapcsolódik (asszociáció) Asszociáció = kapcsolat 2 v. több kognitív reprezentáció között.

Pl. A pénzlopásról alkotott fogalmunk asszociálódott, vagyis hozzákapcsolódott a becstelenség jellemvonásáról alkotott tudásunkhoz.

  1. vagy könnyen hozzáférhető, felidézhető (hozzáférhetőség) = Az a könnyedség és gyorsaság, amellyel a kognitív reprezentációt felidézzük és felhasználjuk.

Hozzáférhetőséget befolyásolják:

  • elvárások: ha valami bekövetkeztét várjuk, az átszínezi a valódi történések jelentését. Kelley, vendégprof előadása.
  • motívumok: gyakran nem azt látjuk ami ténylegesen van, hanem amit látni akarunk. Együttműködő mást is együttműködőnek láthat.
  • hangulat A negatív hangulat hatása nem olyan erős, mint a pozitív hangulaté. A pozitív hangulat gyakran szorosan össze van kapcsolva sok más pozitív információval, amelyek szintén felidéződnek és segítenek a további információk hasonlóan pozitív értelmezésében. A negatív hangulat kevésbé következetesen kapcsolódik más negatív tudattartalmakhoz.
  • kontextus: kétértelmű helyzetben gyakran a szituáció segít értelmezni. pl örömében vagy bánatában sír?
  • új keletű előhívás: az a kognitív reprezentáció, amit a közelmúltban felidéztünk, az hozzáférhető marad. 2 csoport 2 szólistát (“merész” és “vakmerő”) kapott. A merész listát kapottak bátornak írták le Donaldot, míg a vakmerő listásak őrültnek és felelőtlennek találták. (kajak,roncsderbi)
  • gyakori előhívás=tartós hozzáférhetőség: így alakulnak ki a kedvenc vonásaink. A kedvenc vonásunkkal kapcsolatos infókat könnyebben felismerjük és jobban megőrizzük, mint az azzal össze nem függőket.
  1. A cselekvő személy jellemzése

A, Megfelelési / korrespondáló következtetés:

Valakit olyan személyiségvonással jellemzünk, ami megfelel az általunk megfigyelt viselkedésének.

Mikor igazolt a korrespondáló következtetés? (Jones-Davis)

  • Az egyén önmaga választotta a viselkedést pl. egy gyereket kényszerítenek, hogy köszönőlevelet írjon egy olyan szülinapi ajándékért, amit utál
  • A viselkedésnek kevés olyan hatása van, melyek megkülönböztetik más cselekedetektől.

Minél kevesebb és specifikusabb hatása van egy viselkedésnek, annál könnyebben eldönthető, hogy mi indíthatta arra a cselekvőt. 

  • A viselkedés inkább váratlan, mint elvárt vagy tipikus.

B, Megfeleltetési torzítás / alapvető attribúciós hiba:

Tendencia, hogy a cselekvő személyes jellemvonásaira következtetünk a megfigyelt viselkedésből, még akkor is, ha a következtetés nem igazolt, mivel a viselkedés magyarázatára más lehetséges okok is vannak.

Belső diszpozíciót feltételezünk adott viselkedés mögött. A szerep határozza meg a személyt.

Klasszikus kísérlete: Jones-Harris: Castroról írt pozitív / negatív esszéket olvastak.

Egyik csoport: a szerző szabadon írta le a gondolatait. Másik csoport: a szerzőnek megmondták, hogy mit kell írnia. Hiába tudták ezt, mégis azt hitték ezek az emberek, hogy a saját véleményüket írják le.

Magyarul: igazolatlan megfeleltetési következtetést vontak le, amikor arra jutottak, hogy az esszéíró viselkedése megfelel a véleményének.

Ahogy a tankönyvben is írják: az ember olyan, ahogyan cselekszik. Ha jót ír, akkor jót gondol 

  1. Az oktulajdonítás mechanizmusai

Miért viselkedik a másik úgy, ahogyan viselkedik?

Oktulajdonítás = Egy viselkedés vagy egy esemény okára vonatkozó ítélet. Azaz az első benyomás oksági attribúciókkal módosul.

Oksági attribúció forrásai:

  1. kapcsolódó okok attribúciói: A viselkedés és lehetséges okaiból következtetünk a diszpozíciókra. A kognitív forgatókönyvünkben (=mi a megfelelő és elvárt viselkedés egy adott helyzetben) foglaltakkal ellentétes viselkedést a cselekvő személyes jellemzőivel magyarázzuk.
  2. kulturális okok attribúciói: kulturális különbség a viselkedés magyarázataiban. Individualista pl. USA: vonásokkal magyarázza a viselkedést. Kollektivista pl. India: társas helyzet jellemzőivel magyarázza.
  3. Hozzáférhető okok attribúciói: Minél hozzáférhetőbb egy potenciális ok, annál valószínűbb, hogy felhasználjuk a viselkedés magyarázatakor.

Pl. A kutatók a személyeket a “kapzsi” és a “szőnyeg” szavakkal előhangolták. Azok, akik a “kapzsi” szót kapták, a viselkedést a cselekvő személynek tulajdonították, míg akik a “szőnyeg” szót kapták, az ingertárgynak tulajdonították a cselekvést.

  1. Kiugró okok attribúciói: minél jellegzetesebb, minél észrevehetőbb egy ok, annál valószínűbben használjuk a viselkedés magyarázatára. Ez pedig az észlelő nézőpontjától függ. Taylor,Fiske kutatásában a megfigyelők nagyobb oki szerepet tulajdonítottak annak a résztvevőnek, akit közvetlenül megfigyelhettek, szemben a másikkal, akit kevésbé jól láttak.
  2. Kovariáló (együttjáró) információkra alapozott attribúció: Az emberek úgy próbálják kideríteni az események okát, hogy összegyűjtik az olyan lehetséges okokat, amelyek kizárólagosan járnak együtt az eseményekkel. (Akkor és csak akkor vannak jelen)

Kelley: Többdimenziós attribúciós modell

Harold Kelley megvizsgálta a társas események lehetséges okainak három fő kategóriáját. Úgy tartotta, hogy a viselkedést először a cselekvővel kapcsolatban magyarázzuk. Így ha például egy olyan társas eseményt veszünk alapul, mint egy diák hízelgése a professzorának, akkor a diák bizonytalannak érezheti a pozícióját és ebből adódóan lehet a hízelgés a válasza. A viselkedés azonban következhet a viselkedés ingeréből. Például a professzor arról közismert, hogy fogékony a hízelgésre. A viselkedést okozhatta valami más is, ami a körülményekkel, vagy akár a konkrét helyzettel áll kapcsolatban. Például a diák lehet, hogy jobb jegyet szeretne a dolgozatára.

Kelley szerint, az emberek megkeresik a lehetséges okokat, amelyek kizárólagosan járnak együtt az eseményekkel. Ha van olyan, amelyik jelen van, amikor a viselkedés megtörténik, és nincs jelen, amikor a viselkedés nem történik meg, akkor ez az ok válik meghatározóvá. Így például a megfigyelő megvizsgálhatja az információ disztinktivitását, a konszenzusra vonatkozó információt és az információ konzisztenciáját.

A viselkedés lehetséges okai:

  • a személy
  • a helyzet vagy körülmény
  • a viselkedés tárgya: inger

A döntésnél 3 alapinfóra támaszkodunk:

  1. az infó disztinkvitása (megkülönböztetettsége). Vajon az adott diák másoknak is hízeleg?
  2. konszenzusra vonatkozó infó. pl. Ennek a tanárnak mindenki hízeleg?
  3. konzisztencia. pl Ez a diák ennek a tanárnak más körülmények között is hízeleg?

Első benyomás módosítása:

Amikor úgy tűnik, hogy a viselkedést külső hatások okozzák, akkor az emberek megkísérlik módosítani a személy jellemzőire vonatkozó következtetéseiket, DE ez kognitív erőfeszítést igényel, ezért ritka.

Leszámítolás: A viselkedés lehetséges okára vonatkozó elképzelés lehetőségét elvetjük, mert más meghatározó tényező nagyobb súllyal esik latba.

Pl. A diák azt látja, hogy

  1. az osztálytársai vizsga előtt a körmüket rágják, idegeskednek, akkor a szorongás asszociációja ötlik fel.
  2. Elindulhat egy korrespondáló következtetés irányában és olyan 1. benyomást alakíthat ki, hogy azok szorongó emberek
  3. Azonban ha számol a körülményekkel, akkor megtehet egy 3. lépést és a LESZÁMÍTOLÁS segítségével kijavíthatja eredeti benyomását, és levonat egy olyan végkövetkeztetést, hogy a körömrágók valójában nem is olyan szorongó emberek.

Az első 2. lépés automatikusan történik meg, a 3. erőfeszítést igényel, ezért gyakran meg sem tesszük.

Gilbert kísérletében. A kísérleti személyek egy nyugtalan nővel készült interjút néztek videón, de a beszélgetést nem hallották. Az egyik csoportnak azt mondták, hogy “szexuális fantáziáim” és “életem legkínosabb pillanatai”, míg a másik csoportnak azt mondták, hogy “a legkedvesebb nyaram” a beszélgetés témája. A videó megnézése után a kísérleti személyeknek értékelniük kellett, hogy mennyire tartják a nőt szorongónak. Akik azt hitték, hogy szorongást keltő témákról beszél a nő, azok kevésbé tartották a nőt szorongónak a leszámítolás miatt.

Komplex benyomás kialakítása

Úgy történik, hogy egyik vonásból a másikra következtetünk, és integráljuk a sokrétű jellemzőket.

A, Következtetés egyik vonásról a másikra

IMPLIKÁLT (burkolt) SZEMÉLYISÉGELMÉLETEK (Schneider, Bruner): A vonásokra vonatkozó elvárásainkat jelenti. Ezek az elméletek finomítják a másokról alkotott komplex benyomásokat.

Az emberek + és – tulajdonságokat két külön csoportként kezelik. A jó tulajdonságból egyéb +, a rosszakból további – tulajdonságokra következtetnek.

  1. Van egy barátom, aki eszméletlenül ügyetlen, de nagyon megbízható. Ha egy másik ügyetlen emberrel találkozok, azt fogom hinni, hogy ő is megbízható.

B, Sokféle jellemző INTEGRÁLÁSA:

A feldolgozás 2 fajtája járul hozzá az integrációhoz:

Az első a hasonló viselkedések csoportját alkotja,

A következtetéseink eredményei között megpróbálunk oksági kapcsolatokat találni, mentálisan egységbe szervezni.

  1. Pál különböző megnyilvánulásai pl. ellátogat a városi tanács üléseire, támogatja a politikai hirdetéseket mind politikai aktiviást tükröznek

A második pedig a viselkedés és a vonások közötti okozati kapcsolatok után kutat.

Pl. McEnroe a teniszcsillag lobbanékony természetű. Feltételezhetjük, hogy a “versengés” felel az érzelmi kirohanásokért ÉS a sportban elért sikerekért.

A benyomások feldolgozása:

  • felületes: többnyire a múlbéli ítéletekre és következtetésekre, hozzáférhető infókra támaszkodunk, kis erőfeszítés
  • szisztematikus: nagy mennyiségű, releváns info. számottevő erőfeszítéssel járó tekintetbevétele a döntés előtt. (Számunkra fontos kérdésekben vagy a döntés súlya nagy.)

Benyomások torzításai: a benyomások nehezen változnak, mert

  • elsőbbségi hatás: a konzervativizmus elvének egy változata: a kezdeti benyomások nehezen változnak, és hajlamosak önmaguk fenntartására.
  • szívóssági hatás: ellenállnak a cáfolatnak. Csökkentésének/kiküszöbölésének módja: átgondoljuk az ellenkezől lehetőséget.
  • önbeteljesítő jóslat: a benyomásokkal konzisztens viselkedés létrejötte. Egy másik személlyel kapcsolatos elvárás hatására a személy némiképpen megerősíti a vele kapcsolatos elvárásokat. Rosenthal kísérlete: Megmutatták diákok fényképeit+ azt mondták, hogy jobb tanulók lesznek. És tényleg. A tanárok viselkedése javítja a diákok teljesítményét.

Az önbeteljesítő jóslat inkább a bizonytalanabbakra hat.

Önmagunk és mások megismerése

Koherens SELF 2 összetevője:

  • ÉNFOGALOM = ami az önmagunkról való ismereteinket tartalmazza
  • ÖNÉRTÉKELÉS = önmagunkkal kapcsolatos érzelmeinket foglalja magában

Az énfogalom az, amit a selfünkről gondolunk, az önértékelés, pedig az, ahogyan ezzel kapcsolatban érzünk. (Jones)

A önismeret forrásai:

  1. Viselkedésből levont következtetések

Bem önészlelési elmélete: Ha a belső jelzéseink (pl. érzelmek, gondolatok) gyengék vagy kétértelműek, akkor a nyílt viselkedésünk alapján vonunk le következtetéseket a személyes tulajdonságainkra vonatkozóan. pl. ráordítok a parkolóőrre és észreveszem, hogy ideges vagyok.

  1. Önészlelés a motivációval kapcsolatban

Intrinsic motiváció: szabadon választott viselkedés belső hajtóereje. Azt tesszük, amit akarunk és nem azt, amit tennünk kell. Külső jutalom aláássa ezt.

Extrinsic motiváció: a viselkedés végrehajtása egy külső cél elérésének eszköze (azt tesszük, amit kell); kevésbé okoz örömet

  1. Gondolainkból és érzelmeinkből levont következtetések

A belső jelzések (érzelmek, gondolatok) többet árulnak el magunkról, mint a külső viselkedésünk, pontosan azért, mert az érzelmeinket és a gondolatainkat a külső nyomás ****sokkal kevésbé befolyásolja. TEHÁT fontosabbak az érzelmek,gondolatok mint a viselkedés

  1. Mások reakcióinak hatásai: „reflektív én” (Cooley) Az önismeret egyik fontos forrását a többi ember általunk kiváltott reakciói jelentik.
  2. Társas összehasonlítás elmélete – Festinger: Az önmagunkról kialakított gondolatok és érzelmeink gyakran abból származnak, hogy összehasonlítjuk magunkat másokkal. Az emberek az összehasonlításhoz hasonló embereket keresnek.

“Az elnök annyi idős, hogy akár én is lehetnék.”

ÖNMEGISMERÉS ÉS MÁSOK MEGISMERÉSE

Saját magunkra vonatkozó benyomásaink nagyon hasonlóak ahhoz, ahogyan másokat észlelünk, de van néhány különbség:

  • különbség a tudás mennyiségében és pontosságában: önmagunkról árnyaltabb, összetettebb tudásunk van, s ezek mentén értékeljük magunkat. Másokról egyértelműbb tulajdonságok mentén hozunk ítéletet. Ugyanakkor ez az árnyaltabb tudás nem jár pontosabb ítéletekkel.
  • különbség az attribúcióban.

Cselekvő-megfigyelő torzítás az attribúció során: Az emberek hajlamosak saját viselkedésüket környezeti tényezőknek tulajdonítani, de mások viselkedését inkább belső tulajdonságokra, diszpozíciókra vezetik vissza.

Pl. Azt mondom, hogy ÉN azért viselkedtem idegesen, mert a másik agresszív volt velem. Ha MÁSIK EMBER viselkedik idegesen, akkor azt gondolom, hogy ő alapból agresszív.

Miért hajlamosak az emberek az attribúció során ezekre a torzításokra? 2 oka van:

  1. Bármi, ami a figyelmünket megragadja potenciális ok lehet:
  2. Az okokat az események sorozatából választjuk ki, de az események sorozatai mások számunkra, és mások a többi ember számára.

1.-re példa: Én azért ugrok hátra, mert meglátok a fűben egy kígyót. Egy járókelő, aki csak az én hirtelen reakciómat látja, azt gondolhatja, hogy ijedős vagyok.

2.-ra példa: Ha megkérdezik tőlem, hogy miért szeretek egy könyvet, akkor én azt úgy értem, hogy arra kíváncsi a kérdező, hogy miért szeretem ezt a könyvet JOBBAN, mint bármelyik másikat. A regényre hivatkozok. Ha viszont azt kérdezik tőlem, hogy a barátom miért szereti ugyanazt a könyvet, akkor arra gondolok, hogy a kérdező arra kíváncsi, hogy a barátom a többi emberhez hasonlóan miért szereti azt a könyvet. Így a barátom egyéni tulajdonságaira hivatkozok.

Többféle self

Selfkomplexitás aka. énösszetettség: Azoknak az énrészeknek a száma és sokfélesége, amelyeket az emberek a különböző helyzetekben, tevékenységekben és kapcsolatokban fejlesztettek ki. Különböző helyzetekben/szerepekben eltérően cselekszünk, ehhez különböző selfrészleteket használunk fel.

Alacsony selfkomplexitás: kevés selfrész. Magas selfkomplexitás: sok selfrész (érett személyiség). Pozitív és negatív élmények sokkal nagyobb hatást gyakorolnak alacsony selfkomplexitású egyénekre.

Pl. Egy férfi jó apa, de sikertelen férj, nagyhangú vezető, zárkózott a magánéletében.

A koherens énérzés (egységes self, egységes szelf) létrehozásának stratégiái:

  • Koherencia a korlátozott hozzáférhetőség révén: egyszerre csak egy szerepet használunk

Pl. a tankönyv szerzője gyermekelhelyezési problémák miatt bevitte gyerekét az egyetemi előadására, ez pedig aktiválta a szülő és a professzor össze nem illő selfrészeit.

  • Koherencia a szelektív memória révén: pl. ha okosnak tartom magam, csak arra emlékszem vissza, amikor életem során okos voltam☺
  • Koherencia az attribúció révén: helytelen viselkedésünket a (változó) körülményekkel magyarázzuk és nem a saját inkonzisztens énünkkel
  • Koherencia néhány kulcsvonás kiválasztása révén:

Kiválasztunk néhány kulcsvonást, személyiségjellemzőt, ezáltal kialakítjuk az ÉNSÉMÁT.

Pl. Ha az énsémámba beletartozik a segítőkészség, akkor sokkal gyorsabban tudok arra a kérdésre válaszolni, hogy “Attila, te segítőkész ember vagy?”, mint bárki más.

Elutasítjuk, ami nem illik bele vagy ellentmond énsémánknak.

 

  • Koherencia a különböző kultúrákban:

Individualista kultúrák: Európa, USA függetlenséget hangsúlyozzák. Vonás pl. becsületes, felelősségteljes, extravertált

Kollektivista kultúrák: Kölcsönös függőséget hangsúlyoznak. Fontosabbak a csoportokkal, társas kapcsolatokkal kapcsolatos vonások.

Pozitív önértékelés fenntartása

Az énfogalom az, amit a selfünkről gondolunk, az önértékelés, vagyis a self pozitív vagy negatív értékelése pedig az, ahogyan ezzel kapcsolatban érzünk.

Önmegerősítés: A legtöbb ember a valós képességeihez képest pozitívabban ítéli meg magát (Kivéve a depressziós személyek). Wobegon-hatás: Humorista Garrison Keillor képzeletbeli városa után nevezték el, ahol “minden gyermek átlagon felüli volt”.

Hogyan sikerül ilyen pozitív selfet kialakítanunk és megtartanunk? Énvédő torzításokkal

Énvédő torzítások: Arra irányuló tendencia, hogy az énre vonatkozó információkat úgy gyűjtsük, illetve úgy értelmezzük, hogy az túlzottan pozitív értékeléseket eredményezzen.

AZ ÖNÉRTÉKELÉS FORRÁSAI

  • A személyes tapasztalatok ára és haszna. sikerek és kudarcok
    1. Olyan helyzeteket keresünk, ahol kitűnhetünk.
    2. Sokszor döntünk utólag úgy, hogy a dolgok éppen úgy alakultak, ahogy az nekünk a legjobb. Pl. Azt mondjuk, hogy egy versenyben a részvétel a fontos, nem a győzelem. A csaj aki leterelt jobb barátnak, mint barátnőnek.
    3. Felértékeljük a közös tervekhez vagy erőfeszítésekhez nyújtott hozzájárulásunkat.
  • Személyiségbeli különbségek a tapasztalatok hatásában Szelfkomplexitás kérdése: Patricia Linville kimutatta, hogy “+” és “-” élmények sokkal nagyobb befolyást gyakorolnak az alacsony szelfkomplexitású ember önértékelésére.
  •    Miért védi meg az embereket a magas szintű szelfkomplexitás a hangulatingadozástól és az önértékelés ingadozástól? “Lehet, hogy reménytelen eset vagyok a kapcsolatomban, de legalább jól írok és kosárlabdázok.” A káros hatásokat csökkenteni tudják azáltal, hogy olyan “+” eseményeket teremtenek, amelyek énjüknek egyéb aspektusaihoz kapcsolódnak.
  • Társas összehasonlítás (Festinger)

Példa: Egy kosaras srácot (akinek a bátyja kosártehetség volt) sportösztöndíjjal vesznek fel az egyetemre. Kérdés: Hogyan fogja ez az összehasonlítás ennek a srácnak az önértékelését érinteni, ha a teljesítménye nem éri el a bátyjáét?

Abraham Tesser önértékelés-fenntartási modellje 2 lehetséges reakciót feltételez. Mindkettő függ a másik személy közeliségétől (ebben az esetben a testvéréről és nem az unokatestvéréről van szó), illetve függ az adott tulajdonság fontosságától az illető számára (ebben a példában, hogy életének mennyire központi eleme a sport: ha nem érdekli a kosár, akkor örül a tesvére sikerének, HA VISZONT profi akar lenni, akkor frusztrálhatja).

  • Elfogult összehasonlítások: kellemetlen összehasonlítási helyzetek kerülése.
    • 👇 Lefelé irányuló összehasonlítás = kevésbé sikeres, szerencsés emberekkel hasonlítjuk össze magunkat. Pl. rákos nők náluk rosszabb helyzetben lévőkkel hasonlították össze magukat, akik fiatalabban kapták el a betegséget, akiket nem támogattak a szeretteik.
    • Másik elfogult összehasonlító módszer: lekicsinyeljük a sikeres emberekkel való hasonlóságainkat VAGY megszüntetjük velük a kapcsolatot.
  • Selfvezérlők, a self belső elvárásokhoz viszonyított értékelése:

Az önértékelést nem csak az befolyásolja, ami VELÜNK történik, hanem ami BENNÜNK.

Tory Higgins azokat a személyes normákat, amelyek elérésére törekszünk selfvezérlőknek nevezi. Ezek a selfvezérlők 2 forrásból eredhetnek:

  • ideális én = amilyenek lenni szeretnénk. Olyan vonásokat foglalnak magukban, amelyek segítenek céljaink elérésében.
  • elvárható én = amilyennek úgy érezzük, hogy lennünk kellene. Olyan vonásokat foglalnak magukban, amelyek a kötelességek teljesítéséhez szükségesek.

Selfdiszkrepancia-elmélet (Higgins): Az, ahogy ténylegesen önmagunkról vélekedünk, és a selfvezérlőink közti eltérés határozza meg emocionális jóllétünket. Ha nagy az eltérés: selfdiszkrepancia. Elvárt én: normák; ideális én: vágyaink; aktuális én: valóság.

Éntudatosság = Olyan állapot amelyben fokozottan tudatában vagyunk az énünknek, beleértve a belső normáinkat és azt, vajon megfelelünk-e azoknak.

Pl. Selfdiszkrepancia származhat abból, ha eltérés van az atletikus, karcsú ideális testkép és a kövér valóságos test között. Az aktuális és az ideális self közötti meg nem felelés csalódottságot, levertséget eredményez. Ha úgy gondoljuk, hogy a karcsú emberek vonzóak, és ha mi nem vagyunk karcsúak, akkor az ettől való jelentős eltérés miatt szomorúak lehetünk. Az elvárható és az aktuális self közötti eltérés viszont bűntudatot, szégyenérzetet, szorongást válthat ki. Pl. Valamiből többet teszünk el, mint amennyi jár nekünk.

Énkifejezés / Önkifejezés (“Olyan vagyok, amilyen.”) = Az emberek megpróbálják viselkedésükön keresztül átadni az énfogalmukat.

Énbemutatás / Selfprezentáció (“Olyan vagyok, amilyennek akarsz.” = Késztetés olyan viselkedésmódokra, amelyek a megfigyelőkben kívánatos képet alakítanak ki rólunk.

Önmonitorozás: Habár mindenki gyakorolja az énkifejezést és az énbemutatást, az emberek általában mégis az egyiket vagy a másikat részesítik előnyben. Ezt a személyiségbeli különbséget nevezzük önmonitorozásnak.

Megküzdési stratégiák – A kudarccal való megküzdés útjai

A self számára fenyegetőnek ítélt helyzetekben megküzdési stratégiákkal reagálunk, vagyis a fenyegető események negatív következményeinek csökkentésére irányuló erőfeszítésekkel.

1, Érzelemközpontú megküzdés

Érzelemközpontú megküzdés esetén az eseményhez kötődő negatív érzelmekkel próbálunk megbirkózni.

  • menekülés, szökés (acting out??)
  • a figyelem elterelése: a veszély figyelmen kívül hagyása
  • a fenyegetés lekicsinylése: pozitívumok hangsúlyozása és a negatívumok kizárása
  • a veszély feldolgozása: problémák kibeszélése

2, Problémaközpontú megküzdés

Az ember kognitív, emocionális és viselkedéses erőforrásait az esemény veszélytelenné történő átértékelésére VAGY a fizikai helyzet megszüntetésére fordítja.

  • torzított értékelés/tagadás: „Hol itt a gond?”
  • kifogások keresése: „Nem az én gondom.”
  • önkárosító stratégiák: tényleges akadályokat gördítünk a sikeres teljesítés útjába, mert félünk a bukástól
  • a probléma ellenőrzés alá vonása: kontroll érzése. Pl mindenki a szerencsszámaival lottózik, pedig minden számnak ugyanannyi esélye van nyerni.
  • a probléma megoldása: felnőni a kihíváshoz. A diszkrepanciák motiválhatnak arra, hogy felnőjünk énideálunkhoz és énvezérlőinkhez

Az ellenőrizhető fenyegetésekkel szemben a problémaközpontú megküzdés a megfelelő.

Az ellenőrizhetetlen fenyegetésekkel szemben viszont a menekülés, elterelés és érzelemközpontú megküzdés egyéb formái.

  1. Tétel A csoportok észlelése – a sztereotípiák kialakulása, funkciói, megváltoztatásának lehetősége. Társas identitás – a csoporttagság érzelmi, kognitív és viselkedéses következményei

Írásbeli kérdések:

3.7.46 Csoportok megismerése: a sztereotípia fogalma 

3.7.47 A sztereotípiák aktiválódását elısegítı tényezık 

3.7.48 A személyközi és csoportközi interakciókat jellemzı megismerés különbségei 

3.7.49 A társas identitás fogalma 

3.7.50 Sztereotípiafunkciók 3.7.51 

A sztereotípiahasználat viselkedéses következményei 

3.7.52 A sztereotípiák feloldásának lehetséges útjai

Szóbelire kulcsszavak:

  • a sztereotípia fogalma és funkciói
  • a sztereotípiák kialakulása személyes tapasztalatok és társas tanulás útján
  • a sztereotípiák alkalmazása
  • a sztereotípiák alkalmazásának visszaszorítása (elnyomás, kompenzáció, ellenpéldák)
  • a sztereotípiák megváltoztatása a kontaktus segítségével
  • társas identitás: fogalom és a kategorizáció érzelmi, kognitív és viselkedéses következményei
  • a negatívan észlelt csoporthoz tartozás következményei

DISZKRIMINÁCIÓ = Minden pozitív vagy negatív viselkedés, amely egy társadalmi csoport és annak tagjai felé irányul.

ELŐÍTÉLET = Egy társadalmi csoportnak és tagjainak pozitív vagy negatív értékelése.

SZTEREOTÍPIA = Egy társadalmi csoportról való kognitív reprezentáció vagy benyomás, amit az emberek úgy alakítanak ki, hogy összekötik a jellemző tulajdonságokat és érzelmeket a csoporttal. Lippman volt az első, aki a kif-t használta.”fejünkben lévő leegyszerűsített mentális képek”. Tkp. a séma egyik válfaja.

TÁRSAS CSOPORT = 2 vagy több ember, akik olyan közös jellemzőkben osztoznak, amelyek társas szempontból jelentéssel bírnak számukra vagy a többiek számára.

TÁRSADALMI KATEGORIZÁCIÓ = Az embereket inkább társas csoportok tagjaiként észlelik, mint egyedi szeményként.

Ha a sztereotípiák egyszer szilárdan kialaklultak, önálló életre kelnek azáltal, hogy előítéleteket hívnak elő, illetve irányítják a diszkrimináló viselkedést.

Funkciói:

  • énvédelem: segíti a környezetben való eligazodást
  • egyszerűsítés: érdektelen infókat segít kiszűrni
  • rendszerigazolás: egyenlőtlenségek magyarázata (pl. a nők arra születtek, hogy …irányítsák őket)

Forrásai:

  • személyes tapasztalatok (pl*. látszólagos korreláció*: egy vélt kapcsolat felfedezése két olyan tulajdonság között, amelyek valójában nincsenek összefüggésben.)
  • társas tanulás: eltanuljuk saját referenciaszemélyeinktől, -csoportjainktól

A sztereotípia kialakulása személyes tapasztalatok és társas tanulás útján

A sztereotípiák kialakulásának két forrása van:

(1) Egyik a csoporttagokkal való személyes interakció. A csoportok tagjaival kapcsolatban szerzett személyes tapasztalatokból kialakított sztereotípiák elfogultak lehetnek, mivel az emberek a szélsőséges jelenségekre jobban odafigyelnek. Ennek oka lehet, hogy a szokatlant, a váratlant, a szélsőségeket vesszük leginkább észre (Rothbart és mtsai, 1978). A feltűnő egyének aránytalanul nagyobb hatást váltanak ki a csoportsztereotípiák kialakítására. Vagy másik ok lehet, hogy eleve pontatlanul észleljük a csoportok sajátosságait. A feldolgozás során az eltérések arra vezetnek minket, hogy kapcsolatot találjunk a szokatlan jellegzetességek és a kisebb csoport között. Ezek a folyamatok akkor is működhetnek, ha előzőleg nem voltak sztereotípiáink (Hamilton és Gifford (1999). Látszólagos korrelációt alakítunk ki a kisebbségi csoportba való tartozás és a nemkívánatos viselkedés között, aminek oka, hogy ha egy sajátosság ritkán fordul elő, az megkülönböztető jelentőségűvé válik, az emberek jobban odafigyelnek rá. Ha két jellegzetes sajátosság együtt fordul elő, ennek aránytalanul nagy hatása lehet, amikor az emberek a csoportról kialakítják ítéleteiket. (Látszólagos korreláció: egy vélt kapcsolat felfedezése két olyan tulajdonság között, amelyek valójában nincsenek összefüggésben.)

A társas szerepek megfeleltetési torzítást idéznek elő: a sztereotípiák nem azt tükrözik vissza, hogy valójában milyenek a csoportok, hanem azokat a társadalmi szerepeket, melyeket az adott csoportok betöltenek (a szerepek megszabják a viselkedését). A megfeleltetési torzítás miatt pedig a viselkedést a csoporttagok belső jellemzőinek tulajdonítjuk, melyek a csoportsztereotípiák részévé válnak, még ha az adott viselkedést a szerepek vagy a szituációs véletlenek okozzák is (Eagly, 1987). A férfiak és nők eltérő társadalmi szerepei szintén közrejátszanak a nemi sztereotípiák kialakulásában (Hoffmann és Hurst, 1990). 

A csoportokkal folytatott interakció során kialakult érzelmek is a sztereotípiák részévé válnak (Stephan és Stephan, 1985). A heteroszexuális férfinek így például idegesíthető és kényelmetlen lehet egy homoszexuális jelenléte. Minél kevesebbet tud egymásról két csoport, annál jobban szoronganak és ingerültebbek, ha egymással találkoznak. A csoportok közötti találkozások által keltett kényelmetlen érzések a sztereotípia lényeges részévé válhatnak. Ha a csoport interakció ismételten negatív érzelmekkel társul (félelmet, undort, gyűlöletet érez a csoporttagokkal folytatott interakcióban), a rossz érzések áttevődnek magára a csoportra, a klasszikus kondicionálás folyamatán keresztül és végül magát a csoportot fogja undorítónak, gyűlöletesnek tartani. 

(2) A társas tanulás a sztereotípiák kialakulásának másik forrása. A sztereotípiák nem mindig a közvetlen tapasztalatoktól függnek, gyakran „előrecsomagolva” érkeznek, mi pedig adott társadalmi, gazdasági, kulturális, vallási és politikai kontextusban tanuljuk meg őket.

A sztereotípiák, előítéletek eltanulhatóak másoktól: szülőktől, tanároktól, kortársaktól, nem feltétlenül nyíltan, egyszerűen azáltal is, hogy megfigyeljük, utánozzuk az idősebbeket, akiknek kijelentései és tettei a társas normákat tükrözik vissza. Társas normák: a gondolkodás, érzések és viselkedés általánosan elfogadott módjai, amelyekről az emberek egy csoportban megegyeznek, és amelyeket helyesnek és megfelelőnek fogadnak el. Akik a legjobban ragaszkodnak kultúrájuk társas normáihoz, azok mutatják a legtöbb előítéletet. A sztereotípiák eltanulása a médiából: a média erősen elfogult üzeneteket közvetít, a médiában kifejezett csoportnormák visszatükrözik és így erősítik az adott kultúrában mélyen gyökerező faji vagy nemi sztereotípiákat.

Az egyenlőtlenségeket igazoló sztereotípiák kialakulására magyarázat, hogy a társadalomban élő sztereotípiák gyakran arra szolgálnak, hogy igazolják a meglevő egyenlőtlenségeket; a csoportok meglevő helyét és szerepét a társadalomban helyénvalónak, természetesnek és elkerülhetetlennek állítsák be. Ezt azzal érik el, hogy a csoportokat úgy ábrázolják, mint akik sajátos tulajdonságaik alapján megérdemlik társadalmi helyzetüket és szerepüket. Ezek a sztereotípiák segítenek annak fenntartásában, hogy a világ igazságos és mindenki azt kapja, amit megérdemel. Ezzel a magyarázattal fenntartjuk a világ érthetőségéről és kontrollálhatóságáról kialakított szemléletünket, erkölcsi kiválóságunkról alkotott képünket. Ha nem hinnénk abban, hogy az egyenlőtlenségeket igazolnunk kell és racionálisan meg kell magyaráznunk, szembesülnünk kellene azzal a nyugtalanító gondolattal, hogy a rossz dolgok velünk is könnyen megtörténhetnek. (Lerner, 1980: az igazságos világba vetett hit tézise). 

A sztereotípia kialakulásának magyarázatai

  1. előítéletes személyiség – Adorno
  • a más csoportok elleni gyűlölet abnormális
  • analitikus nézőpont: az előítéletet az embereknek a belső konfliktusai okozzák, projekció; családi nevelés tekintélyelvűség, struktúra iránti szükséglet
  1. társas befolyásolás
  • csoporttagság – követjük a saját csoportunk tagjainak példáját, átvesszük az előítéleteket
  • mindannyian a saját csoportunkat szeretnénk felsőbbrendűnek látni, ez gyakran a többi csoport elnyomása árán teljesül
  1. kognitív egyszerűsítés
  • könnyebb eligazodás a társas világban
  • a megismerő folyamatok nem mindig torzítatlanok
  1. társas identitás
  • előítéleteket alakítunk ki olyan csoportokkal szemben is, amikről semmit nem tudunk
  • saját csoport felsőbbrendűsége

Sztereotípiák aktivációja

Mi aktiválja a sztereotípiákat?

  • a kategória aktiválódik: a csoporttagságot vesszük észre először
  • kitüntetett figyelem: ha a csoporttagok egyedül vannak, feltűnőbbek
  • hozzáférhetőség: minél többet használunk egy kategóriát, annál hozzáférhetőbbé válik, és minél hozzáférhetőbb, annál többet használjuk
  • automatikusan aktiválódhatnak: előhangolás befolyásolja

Gyors ítéletek sztereotípiák alapján: több a sztereotipizálás, ha kevés a kapacitás (kevés idő, komplex információ), és ha sok az érzelem.

Megfontolt ítéletek és sztereotípiák:

  • sztereotip elvárások: hajlamosak vagyunk azt észrevenni és arra emlékezni, amire számítunk
  • ha az információ kétértelmű, aktiválunk egy sztereotípiát
  • önmagát beteljesítő jóslat: a tények elferdítése, hogy megfeleljen a sztereotípiáknak: ha találkozunk valakivel, akivel kapcsolatban bizonyos elvárásunk van, gyakran arra késztetjük őt, hogy olyan viselkedést produkáljon, amivel megerősíti az elvárásunkat

A sztereotípiák alkalmazása: az előfeltevéstől az előítéletig

  • Ha a sztereotípiák egyszer kialakultak, önálló életre kelnek azáltal, hogy előítéleteket hívnak elő, illetve irányítják a diszkrimináló viselkedést. A nyilvánvaló célzások, a csoportcímkék használata, vagy egy csoporttag jelenléte, főleg, ha egy társadalmi rétegben kisebbségben van, ki tudja váltani a sztereotípia használatát.  Néhány sztereotípiát olyan jól megtanultunk, és olyan gyakran használunk, hogy tartalmuk automatikusan jut eszünkbe, és ördögi kört indít be: minél többet használjuk, annál hozzáférhetőbb és minél hozzáférhetőbb annál többet használjuk, aminek következtében a csoporttagok egyedi tulajdonságai megegyeznek a csoporttagságéval. Devine (1999) kísérlete szerint egy csoporttagságra utaló figyelmeztetés is automatikusan és akaratlanul eszünkbe juttathatja a sztereotip jellemzőket, tudatosság nélkül is létrehozva előítéletet (fehér kísérleti személyek egy csoportja🡪villanásnyi, a fekete sztereotípiákkal hagyományosan összekapcsolt szavak (egyik sem vonatkozott az agresszióra)🡪kétes eset értékékelése: az előhangolt csoport agresszívnak ítélte).
  • Ha egy sztereotípia aktiválódott, a csoporttagokról kialakított gyors ítéletek alkotásához vezethet. Ha egy egyént egy csoport tagjaival azonosítja valaki, úgy fog rá tekinteni, mint aki a csoportra jellemző összes tulajdonsággal rendelkezik és mással nem. A sztereotip ítéletek nagyon valószínűek, ha az észlelőnek gyors döntést kell hoznia; ha túl komplex az információ ahhoz, hogy megfelelően fel tudjuk dolgozni; továbbá majdnem minden, ami az egyének kognitív kapacitását csökkenti, növelheti a sztereotípiák hatását a döntéshozatalban (Bodenhausen,1990 kísérletében bírósági tárgyaláson az esküdtek döntésüket sztereotípiára alapozták, ha az ítélethozatalhoz releváns információ túl összetett volt). Az erős érzelmek is növelik a sztereotípiákra támaszkodás valószínűségét, azáltal, hogy megbontják a gondos feldolgozás folyamatát és a rövid lejáratú koncentráció harmóniáját. (Bodenhausen és Kramer (1990) kísérletükben a harag hatását vizsgálták a sztereotipizálásra – kísérleti manipuláció során felingerelt személyek két vádlott közül a latin-amerikait ítélnék el.)
  • Ha az emberek átgondolt ítéleteket hoznak, a kialakult sztereotípiák akkor is hatnak rájuk. Ennek ok lehet, hogy az emberek hajlamosak arra, hogy a sztereotípiákat megerősítő és ne az azokat cáfoló bizonyítékokat keressék. Bármely információ, ami egybevág az elvárásokkal, növeli meggyőződésünket (különösen a társadalmilag elfogadott sztereotípiákra igaz, mivel a konszenzus biztonságot termet). Hogy a kétértelmű információkat a sztereotípiának megfelelően magyarázzuk, az interakció során a sztereotípiának megfelelő információt fogjuk kiválasztani a többi közül, amikor kapcsolatba kerülünk a sztereotipizált személyekkel. Ritkán foglalkozunk a meglepő információkkal, ha az nem erősíti sztereotípiáinkat.
  • A tények értelmezése sztereotípia alapján: ha az információ kétértelmű, egy sztereotípia aktiválódása úgy befolyásolja a viselkedés magyarázatát, hogy az a sztereotípiával egyezőnek tűnjön. Razran (1950): ha felidézünk egy sztereotípiát, az arc kétértelmű jellemzői hirtelen a sztereotípiával egyező vonások „bizonyítékaivá” válnak. Sagar és Schofield kísérletükben (1980) iskolás gyerekeknek pálcikafigura-rajzokat mutattak olyan gyerekekről, akiket feketének vagy fehérnek azonosítottak. A rajzokon lévő szituációkat máshogy írták le, ha feketének vagy fehérnek tudták az ábrázoltat. Tehát kimutatták, hogy a sztereotípiák a kétértelmű viselkedés interpretációját is befolyásolni tudják. Hamilton és Rose (1984): „azt látjuk, amit hiszünk”. (Kísérlet: tulajdonságok + könyvelő / orvos / kereskedő🡪kísérleti személyek több figyelmet fordítanak az elvárásaikkal egyező tulajdonságokra, többet gondolkodnak rajtuk és jobban emlékeznek rájuk.)
  • Az önmagát beteljesítő jóslat (tények elferdítése, hogy a sztereotípiáknak megfeleljen): az emberek nemcsak keresik a sztereotípiával egyező viselkedést, hanem ki is válthatják azt. Ha a sztereotípiák olyan tettekre ösztönöznek bennünket, amelyek elvárásainkat megerősítő tényleges viselkedéseket hoznak létre, a sztereotípia önbeteljesítő jóslattá válik (Harris és Rosenthal, 1985: a tanároknak bizonyos csoportokkal szemben nagyobb elvárásuk van, és ezek a diákok jobban is teljesítenek).

A sztereotípiák megváltoztatása = sztereotípiák alkalmazásának visszaszorítása

Kontaktushipotézis: elmélet, mely szerint az ellenséges csoport tagjaival való közvetlen kapcsolat csökkenteni fogja az előítéleteket, sztereotipizálást és diszkriminációt, mert egyénként lehet megismerni. Csoporttagokat egyénenként kell megismerni, így nem illeszthetők bele a csoportba

De: az inkonzisztens információval való találkozás erőteljes szetereotípia védelmező mechanizmusokat tud kiváltani, TEHÁT nehezen változtatunk a sztereotípián.

Pl: kontraszthatás: jó, de ők igaziból nem is tartoznak a csoporthoz, vagy:

Újrakategorizálás: a csoport altípusokra való bontása, az emberek azon csoportját, akik a szabály alól kivételek, új kategóriába soroljuk. (zenész cigányok) Ez ellen ismétlődő, sok tagot érintő ellentétes információkkal lehet fellépni.

A sztereotípiák megváltoztatásának akadályai:

  • az inkonzisztens infók kimagyarázása – pl. ****az üzleti életben sikeres nőt inkább tekintik motiváltnak vagy szerencsésnek, mint hogy a sikereit a képességeinek tulajdonítanák
  • az inkonzisztens infók kategóriákba sorolása – Ha túl sok az inkonzisztens információ ahhoz, hogy egyszerűen meg lehessen magyarázni, az emberek mégis meg tudják őrizni a sztereotípiáikat azzal, hogy tovább bontják a csoportot specifikus ALÍTPUSOKRA. pl. „muzsikus cigány.”
  • az atipikus csoporttagok megkülönböztetése – Ha az inkonzisztens infókat nem tudjuk kimagyarázni VAGY nem tudunk altípusokat létrehozni, akkor 3. módon próbáljuk megvédeni a sztereotípiákat: kontraszthatás, x vagy y nem is igazi csoporttag, a kivétel erősíti a szabályt.

 

Leküzdése:

Működő/hatásos kapcsolat olyan – a sztereotípiával ellenkező – információt ad, ami:

  • ismétlődő (hogy ne lehessen más körülményekkel kimagyarázni) Pl. ha üzletvezetőként keveset várok el a női értékesítőtől, de ő hétről-hétre jó teljesítményt produkál, akkor nem csak egyszeri erőfeszítésnek vagy szerencsének fogom tulajdonítani.
  • sok csoporttagot érint (hogy a csoport altípusokra bontását megakadályozza)
  • tipikus csoporttagoktól származik (hogy ne jöjjön létre kontraszthatás)

Ha ezek a feltételek adottak, a kapcsolat csökkenteni tudja a sztereotipikus vélekedések arányát és javítani tudja a csoportközi viszonyokat.

A sztereotípiát tudatosan is el kell utasítani: keresni a nem illeszkedő információkat és kijavítják az ítéleteiket.

Társas identitás

Társas identitás = az énfogalom azon aspektusai, amelyek a csoporttagságunkról alkotott tudásunkból és érzelmeinkből táplálkoznak.

Önmagunk kategorizálásra csoporttagként:

Az önkategorizáció az a folyamat, amely során magunkat egy csoport tagjaként azonosítjuk.

Hogyan?:

  • A saját csoport megismerése: megfigyeljük a tagok viselkedését, vagy a kultúránkban felhalmozott infókból merítünk ismeretet
  • A csoporttagság hozzáférhetősége: aktiválhatják csoporttagságunkat a közvetlen emlékeztetők (pl. csoportcímke), szimbólumok, normatív kulcsingerek, más csoport tagjainak jelenléte, kisebbségi lét vagy csoportközi konfliktus

A társadalmi kategorizáció hatásai

Befolyásolja azt, hogy hogyan látjuk önmagunkat és másokat.

  • Csoporttagság hatása a selfre
    • a csoporttagság befolyásolja a hangulatot és az önértékelést is
    • csoporttagként tipikus csoporttagnak érezzük magunkat
    • optimális, ha kis csoport tagjaként tekintünk magunkra, így egyensúly van az egyediség és hasonlóság.
    • a társas identitás és az önértékelés: BIRG (basking in the reflected glory) (Cialdini, 1976): sütkérezni a csoport dicsőségének fényében. Kísérlet: egyetemisták többen vettek fel a meccs másnapján egyetemi emblémás ruhákat ha a csapat nyert, mint olyankor, ha vesztett.
    • a saját csoportot előnyben részesítő attribúciós hiba: a csoporttársakat kedveljük, mert hozzánk tartoznak, még akkor is, ha egyéni tulajdonságaik alapján nem vonzóak
    • saját csoporttal szemben igazságosság és altruizmus
  • Csoporttagság és a külső csoport
    • ellenszenv, leértékelés, diszkrimináció a külső csoport tagjai felé
    • a külső csoport észlelt homogenitása az a tendencia, hogy a külső csoportot viszonylag homogénebbnek és kevésbé változatosnak észleljük, mint a saját csoportot. (“Ők mind egyformák”)

Például az amerikaiak egyformának látják az egyébként változatos indiáncsoportokat, miközben az európai embereket változatosnak tartják.

     Magyarázata: 1. külső csopoport tagjait kevésbé ismerjük, 2. korlátozott interakció, 3. nem valószínű, hogy gyakran fogunk velük találkozni, 4. éndifferenciációra (egyének megkülönböztetésére) nincs szükség

  • etnikai homogenitás torzítása: az emberek a saját etnikai csoportjukon kívül esők arcát nehezen tudják megkülönböztetni egymástól pl. egy fehér akit kirabolt egy fekete, nehezebben ismeri fel a feketék közül a tettest
  • társas identitás elmélet: (Tajfel) Az az elmélet, mely szerint a saját csoport felé történő torzítás egyik fontos oka az a motiváció, hogy csoporttagságunk alapján pozitív önértékelésre tegyünk szert.

KÍSÉRLET: 14-16 éves fiúkat pénzfeldobás alapján X és W csoportokba soroltak. Ezután minden fiú kis mennyiségű pénzdíjat osztott szét 2 (egy X és egy W) személy között. A fiúk már a minimális csoportközi helyzetben(=az embereket jelentéktelen alapon kategorizálják olyan csoportokba, amelyeknek nincs történetük, konfliktusaik.) is a saját csapatukat favorizálták: saját csoporttársaiknak több pontot adtak.

  • ha a saját csoport úgy látja, hogy a külső csoport jobb helyzetben van, az iránta érzett ellenszenv haraggá, diszkriminációvá fajulhat

szimbolikus előítélet: A kívülállók iránti gyűlöletet (pl. melegek, migránsok, vallási csoportok) amely a saját csoport szimbólumainak felértékelésével jár együtt szimbolikus előítéletnek nevezzük. pl. Amerika-ellenes irániak Jimmy Carter képmását akasztják fel.

morális közöny: (Opotow) A külső csoport tagjainak szenvedését, vagy áldozattá válását közönnyel fogadjuk, feláldozhatónak és érdemtelennek tartjuk őket. pl. Ku-Klux-Klan

morális kirekesztés: Az a nézet, mely szerint a külső csoport tagjai a morális törvények, erkölcsi normák hatályán kívül esnek. Gyakran elnyomáshoz, kizsákmányoláshoz, népirtáshoz vezet. pl. Hitleri végső megoldás.

szociális mobilitás: Az a stratégia, hogy az egyén fizikailag VAGY pszichológiailag elmeneküljön a csoporttól, amely alacsony önértékelést okoz.

CORF (cutting off reflected failure): a kudarc elhárítása a csoporttól. Kritika és távolságtartás a negatívan szemlélt csoporttaggal szemben.

társadalmi változás: Az a stratégia, amely az általános társadalmi helyzet megváltoztatásával akar javítani az alacsony önértékelésű csoport helyzetén.

Konfliktuselméletek:

Reális konfliktuselmélet (Sherif): az az elmélet, amely szerint a csoportközi ellenségeskedés a szűkös, de értékes anyagi javakért folyó csoportok közti versengés nyomán támad. Laboratóriumi vizsgálatok szintén igazolták, hogy a korlátozott forrásokért folyó versengés megkeseríti a csoportközi kapcsolatokat. Egy vizsgálatban az együttműködő csoportokhoz képest a versengő csoportok jobban kedvelték saját csoportjuk tagjait, és nagyobb ellenszenvvel viseltettek a külső csoport tagjai iránt. Munkahelyen is kialakulhat reális konfliktus, amikor a nehéz gazdasági helyzet versengést eredményez az apadó erőforrásokért, különösen állásokért. Az ilyen verseny gyakran etnikai csoportok között tör ki.

Társas identitás-elmélet (Tajfel): az az elmélet, mely szerint a saját csoport felé történő torzítás egyik fontos oka az a motiváció, hogy csoporttagságunk alapján pozitív önértékelésre tegyünk szert. KÍS: Néhány diákot a „Vörös csoport” 16-os számú tagjaként soroltak be, míg a többiek szintén a 16-os számot kapták, de anélkül, hogy csoportba sorolták volna őket. Azt találták, hogy akiket egy ismeretlen csoport tagjaiként kategorizáltak, azoknak alacsonyabb lett az önértékelése, s csak úgy lehetett helyreállítani, hogy saját csoportjuknak kedveztek.

Minimális csoportközi paradigma (Tajfel)

Olyan kísérleti helyzet, ahol az embereket önkényes vagy jelentéktelen alapon kategorizálják olyan csoportokba, amelyeknek nincs történetük, nincsenek érdekkonfliktusaik és sztereotípiáik. KÍS: Tajfel, Billig: 14-16 éves fiúk pénzfeldobás alapján X vagy W csoportba sorolódtak. A minimális csoportközi helyzet ellenére a fiúk saját csapatukat favorizálták: csop.társaiknak több pontot adtak. Meglepő tendencia: a saját csoportnak gyakran akkor is kedveznek, ha ez a csop. számára abszolút értelemben költségekkel jár. (inkább 11-7 a javunkra, mint 17-17)

Észlelés a csoport tagjaként

Ahogy a konfliktus terjed, a saját csoport a külső csoportot tökéletes gonosznak látja, saját magáról pedig irreálisan pozitív fogalmakban gondolkodik. Az érzelem és éberség csak ront az elfogultságon.

A saját és külső csoport polarizált észlelése

  • a saját csoport nem tehet semmi rosszat
  • a külső csoport nem tehet semmi jót
  • a saját csoport a legerősebb

A viselkedés elfogult attribúciója: konfliktusokban a csoportok a saját és a külső csoport hasonló viselkedését gyakran ellenkező okoknak tulajdonítják. Tükörkép-gondolkodás: a konfliktusban részt vevő két fél egy dologban általában megegyezik: egymás elfogult észlelésében és értelmezésében

  • a saját csoport motívumai pozitívak, a másikéi negatívak
  • a saját csoport cselekedeteit a helyzet diktálja, míg jellembeli hibák irányítják a külső csoport viselkedését
  • erős vezetők irányítják a külső csoport cselekedeteit

Az érzelem és arousal hatásai: magasabb hőfok, kevesebb világosság – az emocionális arousal hatással van az észlelésre és a kommunikációra és leegyszerűsített gondolkodást hív elő

A konfliktus feloldása

Kikényszerítés

Békés kommunikáció – tárgyalás:: az a folyamat, amikor a felek a konfliktus során kommunikálnak egymással, és befolyást gyakorolnak egymásra a megegyezés érdekében, bár érdekeik részben ellentétesek.

  • reakív leértékelés akadályozza
  • disztributív megoldás: kölcsönös engedmény, kompromisszum
  • integratív megoldás: egyik fél győzelme nem jelenti a másik vereségét
  • bizalom elérése: konzisztencia szavaink és tetteink között
  • harmadik fél=döntőbíró bevonása

Együttműködés – kooperáció

  • fölérendelt célok: csak a csoportok együttműködésével elérhető, mindegyiküket érintő célok.
  • mozaikmódszer (Aronson: olyan oktatási módszer, melyben különböző etnikumú diákokból együttműködő csoportokat hoznak létre, amelyekben a diákok megtanítják egymásnak a tananyag közöttük felosztott részeit.
  • „saláta”, nem „olvasztótégely”
  1. Tétel Attitűd I.: Az attitűd fogalma, mérése, struktúra, funkció és meggyőzés

Kulcsszavak, írásbeli kérdések:**

az attitűd fogalma komponensei és funkciói,

az attitűdök eredete,

közvetett és közvetlen attitűd-mérések,

érzelmi és kognitív hatások a meggyőzés felületes és szisztematikus útjai során,

az attitűdök megvédése: ellenállás a meggyőzéssel szemben

Egyéb:

*a meggyőző közlés sikeressége a Yale program eredményeinek a tükrében, a meggyőző közlés kutatása és kutatási eredményei a kognitív szociálpszichológia érájában: a felületes és a mély információ-feldolgozás szerinti különbségtevés; a meggyőzéshez vezető központi út McGuire ***szerint, érvek és érzelmek a meggyőzésben

Az attitűd fogalma

Attitűd: olyan kognitív reprezentáció, amely összegzi az egyén értékeléseit egy attitűdtárggyal (Pl. személy, csoport, dolog, tett, ötlet) kapcsolatban.

Különbözhetnek irányukban (pozitív, negatív, semleges) ****és intenzitásukban (erős/gyenge).

Attitűdök kialakulása, funkciói:

Az attitűd kialakulásának oka – a hasznosság:

Tárgyértékelő funkció/ismeretfunkció segítségével kontrolláljuk környezetünket.

Társas identitás funkció/értékkifejező funkció (önmeghatározás, önkifejezés,társas elvárásokhoz való alkalmazkodás).

Vannak velünk született pozitív/negatív értékelő tendenciák (kellemes érzés előnyben részesítése a fájdalommal szemben), de a legtöbb attitűd tanult. Az attitűdtárgy megismerésekor felépítjük a tárgy kognitív reprezentációját – ez a tárggyal kapcsolatos kognitív, affektív és viselkedéses információkat tartalmazza.

Az attitűdök kialakulása

Az attitűd kialakulásának oka – a hasznosság. Tárgyértékelő funkció/ismeretfunkció (segítségével kontrolláljuk környezetünket). Társas identitás funkció/értékkifejező funkció (önmeghatározás, önkifejezés).

Vannak velünk született pozitív/negatív értékelő tendenciák (kellemes érzés előnyben részesítése a fájdalommal szemben), de a legtöbb attitűd tanult. Az attitűdtárgy megismerésekor felépítjük a tárgy kognitív reprezentációját – ez a tárggyal kapcsolatos kognitív, affektív és viselkedéses információkat tartalmazza.

Az attitűdök tehát háromféle információból állnak össze: kognitív információ (a tárgy pozitív/negatív jellemzőivel kapcsolatos hiedelmek), affektív információ (a tárggyal kapcsolatos érzések és érzelmek), viselkedéses információ (a tárggyal kapcsolatos múlt-, jelen- és jövőbeli interakcióira vonatkozó információk).

Inkonzisztencia elkerülését/feloldását szolgáló mechanizmusok: információbázis egyoldalúsága. Általában a kérdésnek csak egyik oldaláról gyűjtünk információkat, és a másikat nem vesszük figyelembe. Nem minden információ egyenértékű. Kiugrónak, fontosabbnak, megbízhatónak tűnő tételekre koncentrálunk, egy-egy tárgyat illetően más és más faktorok jelentősebbek (kognitív/affektív/viselkedéses). A hozzáférhető információ meghatározza az attitűdöket

Kiugró jelleg, előhangolás, mely felhívhatja a figyelmet, könnyebben eszünkbe juttat bizonyos információkat. Amikor létrejött egy attitűd, amely összegzi az attitűdtárggyal kapcsolatos lényeges információkat, önálló életre kel: más információk, a tárggyal kapcsolatos kognitív reprezentációink részévé válik.

Attitűdök komponensei

Amikor az emberek megismernek egy attitűdtárgyat, felépítik a tárgy kognitív reprezentációját. Ez a reprezentáció a tárggyal kapcsolatos alábbi információkat tartalmazza:

  • kognitív információ = amit az emberek tudnak az attitűdtárgyról, vagyis az azzal kapcsolatos tények és hiedelmek. pl. egy tanulmány meggyőzött engem arról, hogy a dohányzás káros
  • affektív információ = amit az emberek éreznek az adott tárggyal kapcsolatban: pl. valaki dühös, amikor mások zárt térben cigiznek
  • viselkedéses információ = az embereknek az attitűdtárggyal kapcsolatos múlt-, jelen és jövőbeli interakcióit tartalmazza. pl. ha nem dohányzok, az konzisztens a dohányzás iránti negatív attitűdömmel

Inkonzisztencia elkerülését/feloldását szolgáló mechanizmusok: információbázis egyoldalúsága. Általában a kérdésnek csak egyik oldaláról gyűjtünk információkat, és a másikat nem vesszük figyelembe. Nem minden információ egyenértékű. Kiugrónak, fontosabbnak, megbízhatónak tűnő tételekre koncentrálunk, egy-egy tárgyat illetően más és más faktorok jelentősebbek (kognitív/affektív/viselkedéses). A hozzáférhető információ meghatározza az attitűdöket.

Kiugró jelleg, előhangolás, mely felhívhatja a figyelmet, könnyebben eszünkbe juttat bizonyos információkat. Amikor létrejött egy attitűd, amely összegzi az attitűdtárggyal kapcsolatos lényeges információkat, önálló életre kel: más információk, a tárggyal kapcsolatos kognitív reprezentációink részévé válik.

Attitűdök összekapcsolása a tárgyaikkal: ha sokat gondolunk a tárggyal kapcsolatos attitűdünkre, akkor a kapcsolat szorosabbá válik és az attitűd automatikusan eszünkbe jut, ha a tárgyra gondolunk. pl. nem csak a szülővárosunkra gondolunk, hanem egy kisvárosra, amit szeretünk vagy utálunk.

Attitűdök mérése

Az attitűdök nem mérhetőek közvetlenül. Az attitűdök megnyilvánulásai viszont mérhetők közvetlenül és közvetve.

  • közvetlen módszerek
    • önbeszámolók és közvetlen megfigyelés. Ide sorolhatók a fogyasztói magatartással kapcsolatos vélemény-kutatások.
    • Szociálpszichológusok attitűdskálát használnak. Ez kérdések sorozatából áll, melyek arra vonatkoznak, mennyire értünk/nem értünk egyet, támogatunk/ellenzünk, kedvelünk/nem kedvelünk valamely attitűdtárgyat. Pontos és megbízható információkat adnak, meghatározzák az attitűd irányát szélsőségesen negatívtól a semlegesen át a szélsőségesen pozitívig.
    • Mivel az attitűd tükröződik a viselkedésben, megfigyelést is alkalmaznak. Valamilyen feladatra való önkéntes jelentkezéssel, vagy annak megtagadásával mérhető az attitűd intenzitása is (pl. hány borítékot hajlandóak megcímezni valamilyen kampány számára?). Ezek a módszerek a résztvevők őszinteségére alapoznak, azonban érzékeny témák esetében megjelenhetnek bizonyos torzító tényezők, motívumok (benyomáskeltés).Likert, Osgood-féle szemantikus differenciálskála (7 fokozató skála).
  • közvetett módszerek
    • Kivédik, hogy a résztvevők pozitívan mutassák be magukat (névtelenség, vagy ne legyenek tudatában, hogy attitűdjeiket mérik).
    • „Hamis vezeték” – növelte az őszinteséget, mert a résztvevők azt hitték, mérik fiziológiás reakcióikat a válaszadás során (sztereotípiák, előítéletek mérése – biztonságos szex, drog, alkoholfogyasztás). A fiziológiás reakciók (pulzusszám, izzadás) azonban nem mutatják az attitűd irányát.
    • EMG (faciális elektromiográfia; Cacioppo és Petty) – körülményes fiziológiai méréstechnika, mely az attitűdök irányát is méri (különböző izomcsoportok húzódnak össze az arcon szomorúság és boldogság érzésekor). A résztvevők ilyenkor egy beszélgetést hallgattak, mely támogatta/ellenezte a nézeteit pl. az alkohollal kapcsolatban.

A hirtelen ítéletektől a megfontolt véleményekig: a meggyőzés felületes és szisztematikus útjai

Amikor az emberek a felületes feldolgozást választják, akkor a hozzáférhető és kiugró információ alapján egyszerű következtetést vonnak le (a tárggyal kapcsolatban). Amikor a szisztematikus feldolgozást alkalmazzák, akkor az érv erősségét és az attitűdtárgy értékelésével kapcsolatos implikációit is figyelembe veszik. Mindkét mód képes az attitűdök megváltoztatására, de ezt különböző módon teszik.

Felületes feldolgozás: a meggyőzés periférikus útjai – heurisztikák (marketing)

Meggyőzési heurisztika: olyan egyszerű szabály, melynek segítségével felszínes jelek alapján ítélünk meg egy attitűdtárgyat. Ilyenek a következők:

  • üzenethosszúság-heurisztika: hosszabb beszédek, érvek meggyőzőbbek
  • tudományosság-heurisztika: számok, függvények heurisztikája: tudományos objektivitás látszatát keltik
  • szakértői heurisztika: kompetensnek tűnő, státusszal bíró kommunikátor meggyőzőbb. Gyorsabb beszéd, megbízhatóság. ingerattribúció – miért támogat egy adott pozíciót a kommunikátor? Ha saját érdekei ellenére is, akkor a legmeggyőzőbb (Jordan reklámozza Nike-t, holott részvényes egy másik cipőgyárban 🡪 tényleg minőségi a Nike).
  • „ami drága, az jó is” heurisztika stb.
  • ismerősségi heurisztika

Szisztematikus feldolgozás: meggyőzéshez vezető központi út (Petty és Caccioppo):

Alapos feldolgozás során az emberek különös figyelmet fordítanak az eléjük tárt érvek tartalmára, erejére és minőségére. Mivel az üzenetek tartalmának gondos megfontolása olyan lényeges a szisztematikus feldolgozás során, Petty és Cacioppo ezt a meggyőzéshez vezető központi útnak nevezte.

Lépései (McGiure):

  1. odafigyelés az üzenetre: érdeklődés felkeltésével kezdődik
  2. az üzenet megértése: minél egyszerűbb, annál jobb.
  3. reagálás az üzenet tartalmára – elaboráció (=az üzenet tartalmára adott pozitív vagy negatív reakció kialakítása) gondolkodunk, hogy egyetértünk -e. ****
  4. az üzenet elfogadása vagy visszautasítása: minél több érvünk van, annál nagyobb az attitűdváltozás. Bumerángeffektus: amikor rossz érvekkel próbálnak meggyőzni minket, attitűdünk akár a várttal ellentétes irányba változhat.

A szisztematikus feldolgozás haszna: Az ezúton megváltozott attitűdök kitartóbbak és ellenállóbbak. Alvóhatás: a forrás által kiváltott heurisztikus hatás (pl szakértői) hamarabb elhalványul, mint az érvek által kiváltott szisztematikus attitűdváltozás.

Vagyis egy nem szakértői kommunikátor üzenetének érveit alaposan megfontolja a hallgató, de a szakértői heurisztika alapján elveti az ötletet. Később azonban, ha felmerül az adott probléma, az üzenet tartalmát fel tudja idézni a hallgató, a forrást viszont nem – így már nincs közvetlen heurisztikus oka az ötlet elvetésére, és az üzenet hatása nő (Hovland).

Matyi magyarázata:Szóval, szerintem az első felét jól értetted, ha ács beszél a szívsebészetről nem hiszem el neki (csak a szívsebésztől hiszem el azt mert szakértő (szakértői heurisztika)), viszont ha a probléma újra előjön később, én már nem fogok emlékezni arra, hogy ezt egy ács mondta, nem lesz szakértői heurisztika, csak arra emlékszem amit mondott.

B-terv az alvóhatás megértésére:

Alvóhatás: azt jelenti, ha az üzenetet kevésbé hiteles forrásból halljuk, akkor először elutasítjuk, de később – amikor már nem emlékszünk a forrásra – hatni kezd a meggyőzés.

Példa: Bob a postázó részlegről javasolja az igazgatónak, hogy váltsanak telefontársaságot.

Feldolgozási típusok:

Az, hogy az üzeneteket felületesen vagy szisztematikusan dolgozzuk-e fel az alábbiaktól függ:

  • motiváció: Amikor fontos, hogy pontos (1) értékeléseket alakítsunk ki (számonkérés, vegyes bizonyítékok), és amikor az attitűdjeink és véleményünk hatása közvetlenül érint (2) bennünket, akkor a szisztematikus feldolgozást alkalmazzuk.

kínai mondás: “Mondj valamit és elfelejtem, vonj be a dologba és meg fogom érteni.

  • kognitív kapacitás: feldolgozásra való képesség pl túlzottan technikai vagy orvosi ÉS háttértudás ÉS koncentrálás (ne zavarják meg telefonhívással)
  • személyiségbeli tényezők:
    • megismerési szükséglet (minél magasabb ez a szükséglet, annál kedvezőbben reagál az erős érvekre, és annál kevésbé befolyásolják a gyenge érvek, heurisztikák – Petty és Cacioppo);
    • önmonitorozás (magas önmonitorozók – imázs; alacsony önmonitorozók – minőség. DeBono, kávéreklámos kísérlete). A magas es az alacsony onmonitorozas is befolyasolja melyik uzenetekre vagyunk fogekonyabbak, volt imazs es minoseg fokuszu kave reklam. A magas onminotorozok erosebben tudataban vannak, hogy ertekelik oket, az alacsonyak meg, hogy szemelyesen, hogy reagalnak egy targyra, igy ok a minoseget helyeztek elonybe
  • kulturális különbségek: individualista/kollektivista kultúra: egyéni hasznot hangsúlyozzák vagy csoportérdeket.

Érzelmek a meggyőzésben

Pozitív érzelmek és felületes feldolgozás

  • klasszikus kondicionálás: ha pozitív érzések kapcsolódnak egy eseményhez, amelyben jelen van egy bizonyos attitűdtárgy, akkor az attitűdtárgy hamarosan közvetlenül kiváltja az adott eseménnyel kapcsolatos pozitív érzéseket (negatív eseményeknél is így működik) pl.reklámokban kisbaba, kutya…
  • vonzerő-heurisztika: a vonzó emberek rokonszenvesek, jobban hiszünk nekik
  • érzések mint heurisztikus utasítások: „Ha jól érzem magam, akkor biztosan szeretem is.” Sinclair: derült napokon felhívott diákok nagyobb valószínűséggel támogatták a záróvizsgát, függetlenül az érv minőségétől, mint borús napokon felhívottak. Természetesen ez a heurisztika is elhalványul idővel (Petty).

Pozitív érzelmek és szisztematikus feldolgozás

  • pozitív érzelmek csökkentik a motivációt a szisztematikus feldolgozásra
  • oka: nem akarják, hogy a gondos feldolgozás megzavarja jó hangulatukat, terhesnek találják a koncentrálást, nem látják szükségét a gondos feldolgozásnak. Ezáltal csökken az erős érvek hatékonysága, és nő a gyenge érvek meggyőzőképessége.

Ha meg akarunk győzni valakit, alakítsuk érveinket a hangulatához: ha érveink gyengék, akkor válasszunk olyan napot, amikor jókedvűek. Ha viszont meggyőző érveink vannak, várjunk, amíg semleges hangulatba kerül, amikor számíthatunk a figyelmére. (marketing!)

Negatív érzelmek és meggyőzés (“Érd el, hogy aggódjak, és egyetértek veled”)

  • megfelelő adagolás esetén a félelem szisztematikus feldolgozásra motiválhatja az embert, de ha túl erős a kiváltott félelem, akkor lekicsinylés, tagadás, ellentmondás, védekező elkerülés (figyelmen kívül hagyja a fenyegető infót). A félelem növekedésével csökken a koncentráció.
  • Aggodalom és képesség: a stressz rontja a teljesítményt, felszínesebb feldolgozást eredményez, hiszen nehezebb koncentrálni az üzenet tartalmára és annak értékelésére. Ha a kísérleti személyek félnek az üzenet tartalmától (pl. rák), kevésbé veszik észre az indoklásbeli hibákat. (Jepson és Chaiken: mérték, milyen mértékben félnek a ráktól a hallgatók🡪magas félelem: kevesebb hibát vett észre, kevésbé tudta felidézni az üzenet tartalmát, kisebb mértékű elaborációval válaszoltak🡪felszínes feldolgozás jelei)

Az attitűdök megvédése: ellenállás a meggyőzéssel szemben

Legjobb fegyver a tudatosság.

Tudatküszöb alatti meggyőzés: értékelésünket befolyásolhatják olyan ingerek, amelyek nem tudatosulnak bennünk.

Puszta észlelés hatása: (Zajonc) Az emberek azon hajlama, hogy pozitívabbnak ítéljék meg azokat a tárgyakat, amiket már láttak, azoknál, amiket most látnak először. (tudat alatt is) Például amellett foglal a kísérleti személy állást, akinek az arcképét diavetítés során küszöb alatt „mutatták” előzőleg. Bornstein)

Előzetes figyelmeztetés – ha számítanak arra, hogy meggyőzési kísérletben vesznek részt, előre tudtak készülni ellenérvekkel (a figyelmeztetett csoportra kevésbé tudtak hatni).

McGuire „beoltáselmélete” az álláspont védelmére a befogadót úgy lehet felkészíteni, hogy egy előzetes enyhe cáfolatot adunk, amely egyrészt motivációt szül az álláspont védelmére, másrészt saját alátámasztó gondolatok megfogalmazását eredményezi.

McGuire 1964 kísérlet: 7. osztályos diákokat olyan érvekkel készítettek fel, hogy “Hülye lennék, ha rágyújtanék csak azért, hogy felvágjak előtted.” Ezek a beoltott diákok kisebb arányban kezdtek el dohányozni.

Beoltást alkalmaznak a hirdetésekben is – lejárató kampányok, versenytárs megállapításainak cáfolása, saját termék felsőbbrendűségének demonstrálása. Hasznos lehet, ha a biztonságnövelő óvintézkedésekkel szembeni fenntartásaikról beszélik le az embereket. Például csökkentik a légzsák-balesetektől való félelmet a hirdetésekben, és nem csak a légzsák hasznát, hatékonyságát hangoztatják.

Szerintem ez már nem illik ide, de itt volt a kidolgozásban:

Meggyőző közlés sikere a Yale-program eredményeinek tükrében

Hovland, Janis és Kelley által fémjelzett propagandahatás, meggyőző közlés vizsgálat a II. vh. után. A személyközi folyamatot a következőként bontották elemekre: ki mondja? mit mond? kinek mondja? milyen hatékonysággal?

  1. Forrás (ki mondja?): magasabb presztízsű/szakértelmű forrás nagyobb hatást gyakorol, mint az alacsonyabb szakértelmű
  2. Üzenet (mit mond?): érvelés erőssége

Félelemkeltéssel kapcsolatos vizsgálatok (Janis és Feshbach): ****fogápolásra buzdító kampány → a túl kicsi vagy túl erős félelemkeltés gátolja a meggyőzés folyamatát. (Túl erős: gátolja a befogadást, segítené az elfogadást; túl kicsi: fordítva).

Az egyoldalú meggyőzésnél, amikor csak az álláspontot támogató érveket sorolja fel valaki, hatásosabb a kétoldalú meggyőzés, amely tartalmazza a lehetséges ellenérvek cáfolatát is.

3.Befogadó (kinek mondja?) hallgatóság összetételének és válaszadási módjának szerepe

a befogadó aktív részvétele az adott álláspont kifejtésében, megjelenítésében hajlamossá teszi az álláspont vállalására és képviseletére.

  1. Kontextus: leghatékonyabb a személyes kontaktus, a tv, rádió, újság, stb helyett.

A meggyőzés kettősfolyamat-modellje:

A meggyőzés sikerét az dönti el, hogy a befogadó mennyire gondosan dolgozza fel a kapott infót.

  1. Tétel Attitűd II. Az attitűd és a viselkedés kapcsolata

 

SZÓBELI KULCSSZAVAK:

sárgával kiemelt kérdés hiányzik

  • Az attitűd megváltoztatása cselekvésen keresztül: az önészlelés elmélet
  • Az attitűd megváltoztatása cselekvésen keresztül: a kognitív disszonancia elmélete
  • A cselekvés megváltoztatása az attitűdökön keresztül
  • Az erős attitűdök a spontán hatások mögött
  • A tervezett viselkedés elmélete
  • A kivitelezési szándék megfogalmazásának az elmélete??
  • Amikor a szokás erősebb hatással van a viselkedésre, mint az attitűd

ÍRÁSBELI TÉMAKÖRÖK:

3.7.55 Attitűd és viselkedés kapcsolata 1: viselkedés és attitűd (Bem, ill. Festinger  elmélete)

3.7.56 Attitűd és viselkedés kapcsolata 1: attitűd és viselkedés:

az attitűdök  szerepe a viselkedésszervezésben,

Ajzen és Fischbein tervezett cselekvés  elmélete;

 

az attitűdök szerepe az információkeresésben, feldolgozásban és  az emlékezetben)

Az attitűd és a viselkedés nagyon szorosan kapcsolódnak egymáshoz, ám míg bizonyos helyzetekben az attitűd hat a viselkedésre, más esetekben ez éppen fordított, és a viselkedés befolyásolja az attitűdöt.

 

Az attitűdök és a viselkedés között kapcsolat van, ám ez nem azt jelenti, hogy mindig együtt járnak. Néha meggyőződésünk ellenére cselekszünk, ugyanis az attitűd csupán csak egyike a viselkedést befolyásoló tényezőknek.

Az attitűdök megváltoztatása cselekedetek révén→*(a viselkedés hatása az attitűdökre)*

A viselkedésnek az attitűdökre gyakorolt hatásai az élet számtalan területén megjelenhetnek, vagyis szinte bármilyen cselekvés befolyásolhatja az attitűdöket.

A viselkedés fontos részét képezheti annak az információnak, amelyre attitűdjeinket alapozzuk. Ha a viselkedés változik, az attitűdök is változhatnak, az újszerű cselekedetek új attitűdöket eredményezhetnek. Fontos kérdés azonban, hogy saját viselkedéseink, tetteink észlelése hogyan gyakorol befolyást attitűdjeinkre?

Önészlelés: az attitűdökre való következtetés a viselkedésből

Ha az információk feldolgozása felületes vagy felszínes, az emberek általában a viselkedésből közvetlenül következtetnek az attitűdökre. Nagyon gyakran ugyanis hajlamosak vagyunk arra, hogy a látszat alapján ítéljük meg tetteinket, és ezáltal egyszerűbb következtetéseket vonunk le cselekedeteinkből az attitűdjeinkre. Ebben az esetben arra a következtetésre jutunk, hogy a megfelelő attitűd konzisztens a viselkedésünkkel.

A.)Önészlelési elmélet (Daryl Bem) → viselkedésből az attitűdre következtetünk

A saját viselkedés és annak körülményeinek megfigyelése alapján következtetünk attitűdjeinkre.

Pl. Ha sok Bob Marley CD-m van, rádöbbenek, hogy szeretem a reggaet.

  • a viselkedésből az attitűdre való következtetés csak felületes feldolgozás esetén jönnek létre
  • szisztematikus feldolgozásnál az önészlelési folyamatok nem működnek
  • csak akkor következtetünk viselkedésről attitűdre, ha a következmények nem túl komolyak

B.) Erre épít az ajtóba tett láb technikája

(marketing!!! TK 439.o.)(Freedman & Fraser): A nagyobb kérések teljesítésének esélyét azáltal növeli, hogy előbb egy kisebb szívességre kérjük a személyeket.

  • a korábbi tettel konzisztens viselkedésre törekszik az alany (másodjára hajlandó nagyobb összeget adományozni). Ez az új attitűd aztán valószínűbbé teszi a 2. kérésbe való beleegyezést, de csak megfelelő körülmények között.

(Kísérlet: Freedman és Fraser → kaliforniai háziasszonyokat kerestek meg, hogy aláírjanak egy biztonságos autóvezetésről szóló petíciót. Két hét múlva felkeresték ezeket a nőket, és olyanokat is, akiket előzőleg nem környékeztek meg a petíció aláírásával, hogy megengedik-e nekik, hogy egy hatalmas és csúnya „vezessen biztonságosan!” feliratú táblát helyezzenek el az udvarukban. Az egyetértés mértéke kb. háromszor akkora volt abban a csoportban, amely már előzőleg belement egy apró szívesség teljesítésébe, mint azoknál, akikhez nem fordultak előzőleg.)

  • a technika két feltétele:
  1. az előzetes kérésnek jelentősnek kell lennie (de annyira ne, hogy a személy visszautasítsa)
  2. az előzetes kérés teljesítésének önkéntesnek kell tűnnie (=a sajátomnak érezzem és ne a jutalomért csináljam)

Pl. Ha azért adakozok, hogy leírjam az adómból, akkor az attitűd NEM felel meg a tetteimnek.

Következtetés a cselekvésből az attitűdre- és a felületes feldolgozás kapcsolata. A viselkedésből az attitűdökre levont következtetés csak felületes feldolgozás esetén jön létre, amikor tetteink következményei nem túl komolyak. Ha tetteinknek fontos vagy énünk szempontjából releváns következményei vannak- azok a tényezők, amelyek szisztematikus feldolgozásra ösztönöznek-, az önészlelési folyamatok nem működnek.

Kognitív disszonancia: az attitűdök megváltoztatása a viselkedés igazolása érdekében

Kognitív disszonancia-elmélet (Festinger):

→ Kellemetlen, feszültségteli állapot, melyet az okoz, hogy az egyén tudatában van viselkedése és az attitűdje közti inkonzisztenciának. Ilyenkor a disszonanciát gyakran a gondolkodás, és nem a viselkedés megváltoztatásával oldjuk fel.

Például: a katonák az ellenséggel kooperálnak, pedig szeretik a hazájukat VAGY annak ellenére dohányoznak, hogy tisztában vannak a dohányzás káros hatásaival.

Az elmélet felállítása után kísérletek százai szolgáltak bizonyítékul a disszonancia létezésére és hatásaira, Cooper és Fazio pedig harminc év disszonanciakutatását összefoglalva kidolgozta a folyamat négy szükséges lépését ahhoz, hogy az ellentmondásos tettek disszonanciát, majd attitűdváltozást idézzenek elő. Ha valamelyik kimarad, nem jön létre attitűdváltozás.

A kognitív disszonanciából eredő attitűdváltás kritériumai (Fazio – Cooper 1984):

  1. Be kell látnom, hogy az attitűddel inkonzisztens(=össze nem férő) viselkedésnek negatív következményei vannak, mely a disszonancia érzését váltja ki belőlem.

Pl. A kommunizmusnak a kapitalizmussal szembeni előnyeiről való elmélkedés, majd ezek elvetése NEM kelt disszonanciát, mert nem történik semmi baj. Ám ha tudjuk, hogy az érvek listája más foglyok meggyőzésére szolgál, feszültség keletkezhet.

  1. Az egyéneknek felelősséget kell vállalniuk tetteikért, ugyanis disszonancia csak belső attribúció esetén alakul ki: ha úgy érzékeljük, hogy szabad akaratunkból cselekszünk (túl nagy jutalom vagy külső kényszer esetén tettünket külső oknak tulajdonítjuk, és ez megelőzheti a disszonancia kialakulását!).

Például: Azok a diákok, akiket megkértek egy, a személyes meggyőződésükkel ellenkező esszé megírására a szólásszabadságról, jelentős disszonanciát éltek át, míg azok, akiknek meg kellett írniuk az esszét, VAGY jutalmat ígértek érte, azok nem mutattak disszonanciára utaló jeleket.

  1. Kellemetlen fiziológiai arousalt kell átélnem.

Ha bármely amerikai hadifogoly ráébredt, hogy önként írt Amerika-ellenes esszéket, ez felkavarhatta.

  1. A kellemetlen arousalt a disszonanciának kell tulajdonítanom.

Kognitív disszonancia nem keletkezik pusztán azért, mert az emberek izgatottnak érzik magukat. Az átélt arousalt az attitűdjeik ÉS cselekedeteik közötti inkonzisztenciának kell tulajdonítaniuk.

A disszonanciát a négy kritérium bármelyikének feloldásával csökkenthetem.

A disszonanciát csak úgy lehet teljesen kiküszöbülni, ha az attitűdöket és a cselekedeteket egymással összhangba hozzuk.

Az attitűddel ellentétes viselkedés igazolása: “Jó okom van rá!”.

A kognitív disszonancia elmélete szerint az attitűdváltozás a legvalószínűbb kimenetel akkor, ha elégtelen az indoklás, vagyis amikor az emberek kis jutalom ellenében az attitűdjeikkel össze nem illő módon viselkednek. Ha a feladattal kapcsolatos attitűd megváltozik, a disszonancia megszüntethető.

Kísérlet: Festinger és Carlsmith diákoknak egy nagyon unalmas kísérletben kellett részt venniük. A kontrollszemélyek, akiket nem kértek meg a következő kísérleti személyek félrevezetésére, unalmasnak ítélték a kísérleti feladatot. Azon kísérleti személyek is így tettek, akiknek 20 dollárt fizettek volna azért, hogy hazudjanak a feladatról (nekik elég külső indokuk volt!) Ezzel ellentétben azok, akik belementek mások félrevezetésébe az elégtelen indoklás mellett (1 dollár) attitűdjük megváltoztatásával csökkentették a disszonanciát.

Az erőfeszítés igazolása: “Megszenvedtem érte, tehát szeretem.”

A kognitív disszonancia elmélete szerint az emberek szenvedésük igazolására is megváltoztathatják attitűdjeiket. A különböző erőfeszítések majd minden formája disszonanciacsökkentő attitűdváltozást eredményezhet. Az erőfeszítést igazoló hatás szerint minél többet fektetünk valamibe, legyen az idő, pénz, fájdalom, vagy erőfeszítés, annál inkább megkedveljük, tehát megváltoztathatjuk az adott tárgyról kialakult attitűdjeinket.

Az elhatározások igazolása: “Hát persze, hogy igazam volt!”

Minden egyes döntésünk előnyöket és hátrányokat is magában foglal, tehát definíció szerint disszonanciát hordoznak magukban. Amikor az emberek önként adnak fel választásai lehetőséget, döntési disszonanciát élnek át, feszültséget a választott és az elutasított alternatívák vonzó tulajdonságai miatt. A kognitív disszonancia elmélete szerint ebben az esetben az emberek úgy csökkentik a feszültségeket, hogy a választott alternatíva pozitív értékelését megerősítik, és lebecsülik az elutasított lehetőséget.

A feldolgozás eredménye: a disszonancia tartós attitűdváltozást hoz létre.

Mivel a disszonanciredukció alapos feldolgozást kíván meg, nem meglepő, hogy a disszonancia csökkentése által előidézett attitűdváltozás tartós lehet. Minél gondosabban dolgozzuk fel az információt, annál tovább tart az így létrejött attitűdváltozás. Ezzel segítik az új, viselkedéssel konzisztens attitűdök megszilárdulását, és beoltják azt a további változások ellen.

Alternatívák az attitűdváltozás mellett.

Festinger rámutatott arra, hogy az emberek nem csak az attitűdváltozással képesek ******helyreállítani a kognitív egyensúlyt, hanem más módon is csökkenthetik a disszonanciát, ha megvan ******rá a lehetőségük.

A már korábban említett a disszonancia érzéséhez feltétlenül szükséges négy lépés során vannak ugyanis alternatívák, amelyekkel blokkolható a kognitív disszonancia érzése. Ha a disszonancia létre is jön, csökkenthető önmegerősítés vagy attitűdváltozás révén.

Alternatívák: a negatív következmény tagadása, pl. nem dohányzom olyan sokat, hogy rákos legyek. A felelősség elhárítása, pl. hozzászoktam, nem tudom abbahagyni a dohányzást. A fiziológiai arousal tompítása, pl. alkoholt iszom, hogy elnyomjam ezeket az érzéseket. Az arousal más okoknak tulajdonítása, pl. azért vagyok ideges, mert mások piszkálnak a dohányzás miatt.

Az előzőekben már tárgyalt, kognitív disszonanciát keltő négy lépés esetén a disszonanciérzést az attitűdváltozással érhettük el. Az alternatív lehetőségek között azonban a disszonancia létrejöttét önmegerősítéssel csökkenthetjük, pl. bár dohányzom, jó ember vagyok, aki törődik másokkal.

A cselekedetek irányítása attitűdök révén → (attitűdök hatása a viselkedésre)

Hogyan irányítják az attitűdök a viselkedést?

Az attitűdök 2 különböző módon kapcsolódnak a viselkedéshez:

  1. Az attitűdök néha látszólag közvetlen módon váltják ki a konzisztens viselkedést, közvetítés nélkül.

Hogyan tudja egy attitűd ilyen automatikus módon irányítani a viselkedést?

  • Az attitűdök fókuszálják a figyelmet: megmondják, merre nézzünk. (Olyan infók felé, amelyek összhangban vannak a véleményünkkel és elfordulva a cáfoló bizonyítékoktól.)
  • Az attitűdök elfogulttá teszik az értelmezést: megmondják, mit kell látnunk.
  1. Más esetekben az attitűdök csak a szándék alapos megfontolása után gyakorolnak befolyást a viselkedésre.

Amint a szándékok létrejönnek, ezek válnak a tényleges viselkedés legfontosabb előrejelzőivé. Ez az indokolt cselekvés elméletének központi gondolata, mely szerint az attitűdök fontos forrásai a szándékoknak, amelyek a viselkedést irányítják.

Mikor befolyásolják az attitűdök a cselekvést?

  • Az attitűdök HOZZÁFÉRHETŐSÉGE: az attitűdöknek előhívhatónak kell lenniük. Na de hogyan kerülnek a képbe? 
    • Tudatos gondolkodás által VAGY
    • Éntudatosság révén: pl. a boltok üvegfalai csökkentik a lopások számát, mert növelik az éntudatosságot
    • A gyakran használt attitűdök hozzáférhetőbbek
    • Az attitűdök hozzáférhetővé tétele automatikusan
  • Az attitűdök ÖSSZEFÉRHETŐSÉGE: a megfelelő attitűdnek kell felidéződnie a megfelelő időben
  • Az attitűdök FUNKCIONALITÁSA: az attitűdök mutatják a legegyszerűbb utat a döntéshez

Attitűddinamika

Heidert az érdekelte, hogy milyen konzisztenciák (ellentmondásoktól mentes helyzetek) vannak jelen abban, ahogyan az emberek más emberekhez és a környezethez való viszonyukat látják. Az elemzést két személyre korlátozza – P-re és O-ra, valamint egy személytelen entitásra, (tárgy, gondolat) jele X. Pl: Hogy viszonyul a barátunk azokhoz a dolgokhoz, amiket szeretünk? Azt feltételezte, hogy a köztük fennálló kognitív struktúra lehet „kiegyensúlyozott” vagy „kiegyensúlyozatlan”. A három entitás esetében kiegyensúlyozott állapot akkor áll fenn, ha mind a három viszonylat minden tekintetben pozitív, vagy ha kettő negatív és egy pozitív. Kiegyensúlyozatlan az állapot akkor, ha mind a három viszonylat minden tekintetben negatív, vagy ha egy negatív és kettő pozitív.

Azaz: egyensúly: egyetértek a barátommal vagy nem értek egyet az ellenségeimmel.Kiegyensúlyozatlan: ha nem értek egyet a barátaimmal vagy egyetértek az ellenségeimmel (a gyakorlatban ez utóbbinak ált. nem tulajdonítunk nagy jelentőséget.)

Az egyensúly-elmélet alapfeltevése, hogy a kiegyensúlyozatlan helyzet feszültséget kelt, ami az egyensúly helyreállítására késztet, ezért megváltoztatjuk attitűdjeinket.

Newcomb: szimmetria-elmélete az egyensúlyfogalmat az emberek közötti kommunikációra alkalmazta. Véleménye szerint a szimmetriára irányuló törekvés úgy befolyásolja két fél kommunikációját, hogy összhangba hozza egy tárggyal szembeni attitűdjeiket. Ez működik természetesen csoportok esetében is. (A orientációja B-re: pozitív vagy negatív vonzalom)

Osgood: Kognitív kongruitás elmélete. Maguknak a kognitív elemeknek tulajdonít affektív vagy attitüdinális értékeket és nem a viszonyoknak

Ami a heideri modellből hiányzik, az hogy nem ad értéket magának a kognitív elemnek. Minden kognitív elemnek van egy értéke (jelentés mérése Osgood szemantikus differenciál értelmében +3 és -3)

  • Ha nincs kapcsolat, akkor a helyzet kongruens
  • Ha van kapcsolat a két elem között, akkor a rendszer csak akkor kongruens, ha az elemek egyenlő mértékben polarizáltak (vagyis jelentésük polaritása megegyezik)
  • Ha van kapcsolat a két elem között, akkor a nem azonos polaritás értelmében a helyzet változni fog, mivel inkongruens

Kognitív stílus a társadalmi gondolkodás egyéni formája, típusa.

Előzmény: Adorno: előítéletek hátterét és megnyilvánulásait kutatta. A fasisztoid skálán (F-skála): nincs megnevezve benne egyetlen csoport sem, így a vizsgálandó cél nem nyilvánvaló. A magas pontot elérő előítéletes személyiségek családi háttere: autoriter stílusú nevelés, az érzelmi viszonyulások elutasítása, túlhangsúlyozott moralitás, szexuális késztetések gátoltsága. A bűntudat diktálta kivetítéseknek énvédő funkciója van. (ld. Altemeyer)

Rokeach: az eltérő ideológiák hátterében a gondolkodásmód közösségét feltételezte: kognitív stílus. D- skála (dogmatizmus): a gondolati zártság, tekintély szerepe.

  • Nyílt gondolkodású: bízik magában, kompetens forrásokra hagyatkozik, de a forrásokat kritikával kezeli. Nézetrendszere árnyalt, jobban ellenáll a külső megerősítésnek. A megértés és a megismerés szükséglete jellemzi.
  • Zárt gondolkodású: külső hatalmakba kapaszkodik, nem tudja az információt és az információforrást elkülöníteni. Gondolkodása merev.

Kelly: kognitív komplexitás – szimplicitás: a viselkedés előrejelzése nem személyiségjellemzők alapján, hanem tulajdonság- konstruktumok alapján történik. Mennyire képes az egyén egymástól több, független nézőpontból megítélni az eseményeket.

Kruglanski: kognitív zárás szükséglete. Annak a szükséglete, hogy mennyire akarjuk mélységében megismerni a körülményeket. Számol a megismerés lezárásának az indítékával, a megismerés folyamatát bizonyos célállapotok felé tartva abbahagyjuk. Helyzetfüggő, hogy többet akarunk-e tudni vagy a tudatlanság vonz.

Tervezett viselkedés elmélete – Theory of planned behaviour (Ajzen)

Hogyan oldható meg egy társas probléma?

  • A TPB alapján a kutatók megvizsgálták, hogy a gyorshajtás milyen mértékben kötődik attitűdökhöz (az egyénnek kedvező vagy kedvezőtlen képe van a gyorshajtásról), társas normákhoz (a számára fontos referenciaszemélyek mit gondolnak a gyorshajtásról), és az észlelt viselkedéses kontrollhoz (mennyire könnyű, vagy nehéz a gyorshajtás)
  • A pozitív attitűd és a kedvező, erős társas normák a gyorshajtás irányában bejósolták azt, az észlelt viselkedéses kontroll nem fejtett ki hatást
  • Ezekre alapozva a kutatók szerint a programoknak az attitűdöket és a társas normákat kell megváltoztatni. Pl. hangsúlyozni a veszélyeket, fiatalokat bevonni a kampányba.
  • Hogyan oldható meg egy társas probléma? – összegzés
  • lépés: Mely viselkedés okozza az adott problémát?
  • lépés: Milyen faktorok okozzák az adott viselkedést?
  • lépés: Milyen intervenciós technikák érhetőek el, és azokkal milyen faktorokat lehet megcélozni?
  • lépés: A beavatkozások hatékonyságának az ellenőrzése

 

A kivitelezési szándék megfogalmazásának az elmélete

A szándék: elköteleződés egy kívánt cél mevalósítása, illetve egy kívánt viselkedés végrehajtása mellett. A szándák a tényleges viselkedés legfontosabb bejóslója.

  • Nagyon általánostól a nagyon specifikusig terjedhetnek.
  • általános: megvalósítása nagyobb rugalmasságot és alternatív tervek kidolgozását teszi lehetővé.
  • specifikus: jobban szolgálja a cél elérésének megfelelő viselkedést.

Ha a szándék kialakult ÉS a releváns viselkedésre vonatkozó információ aktiválódott, akkor jön a tervezés: 

KIVITELEZÉSI SZÁNDÉK: egy adott helyzetben egy meghatározott célra irányuló viselkedés végrehajtásának terve. Ezek gyakrabban vezetnek a kívánt viselkedés eléréséhez.

Ezek után készen állunk a kívánt viselkedés végrehajtására, már csak az alkalom kell.

  • A cselekvés elkezdése viszont nem jelenti biztosan, hogy megvalósul a szándékunk, EZÉRT folyamatosan monitorozzák az emberek a viselkedésüket, folyton összevetik a szándékaikkal.
  • Ha a viselkedés csökkenti a jelenlegi állapot és a kívánt cél közötti különbséget, a cél eléréséig folytatódik.

 

Amikor a szokás erősebb hatással van a viselkedésre, mint az attitűd

A szokás hatalma is tudja korlátozni az attitűdök hatását a cselekvésre.

Szokás: Egy meghatározott helyzetben automatikusan kiváltódó és ismétlődő viselkedés. 

A szokás asszociáció eredményei. Bármiféle tudatos input mellőzésével képesek vagyunk végezni. Az emberek a cselekvés kellős közepén találják magukat, mire ráeszmélnek mit csinálnak.

  1. Tétel Normák és konformitás: többségi és kisebbségi hatások. Normák és viselkedés – normaaktiváció, univerzális normák, ellenállás a normákkal való befolyásolással szemben

 

Kulcsszavak:

  • a konformitás: a többségi hatás; leíró és előíró normák
  • a normák funkciói; a személyes és a nyilvános komformitás
  • a csoportpolarizáció, a csoportgondolkodás és a többszörös tudatlanság
  • a kisebbségi befolyásolás.
  • a normák, mint a társas viselkedés hatékony irányítói
  • az univerzális emberi normák: a viszonzás, az elköteleződés és az engedelmesség normái
  • ellenállás, elutasítás és lázadás a normák ellen: reaktancia, szisztematikus feldolgozás, kollektív cselekvés

 

„A kisebbség nézetei néha befolyásolhatják a többséget. Ahhoz, hogy befolyáshoz jusson, a kisebbségnek alternatív konszenzust kell felkínálnia, meg kell találnia a helyes egyensúlyt a többséghez való hasonlóság és a tőlük való különbözőség között, és a szisztematikus feldolgozást kell elősegítenie.”

  1. NORMAKÉPZŐDÉS CSOPORTBAN – A többségi és a kisebbségi hatás
  • „Egy egyénnek az ítélete, nézetei és attitűdjei megváltoznak annak következtében, hogy más egyének ítéleteivel, nézeteivel és attitűdjeivel találkozik” (Montmollin, 1977)
  • többségi hatás: többségi vélemény befolyása: konformizmus kérdésköre
  • kisebbségi hatás: sokszor a kisebbségi vélemény is tud hatással lenni!
  • személyes csoport: Két vagy több személy, akik egymással interakcióba lépnek és egymást befolyásolják.

 

A TÖBBSÉGI HATÁS – Konformitás: a többség véleményének befolyása

  • Konformitás: Az egyének gondolatainak, érzéseinek és viselkedésének igazodása a csoportnormához.
  • Az információs és a kapcsolati (normatív) befolyás a csoport hatásának 2 fő mechanizmusa!
  • 2 féle konformitást különítünk el: 
  • Magánkonformitás/Személyes konformitás (megtérés): információs funkció/ befolyás, a csoportnorma személyes elfogadása. 
  • Nyilvános/normatív konformitás (engedelmeskedés): kapcsolati, kötődési funkció/ befolyás, a mások által megfigyelhető viselkedés a csoportnormának megfelelő, holott személyesen ezek nem elfogadottak. 
  1. Magánkonformitás: „a többi ember információforrás, én pedig tényleg úgy gondolom, hogy jó az a sor, amibe beállok” ha bizonytalanok vagyunk valamiben: „a többiek majd megmutatják”
  2.  
  • Sherif: autokinetikus hatás 🡪 optikai illúzió (1935): A normák információs funkciójára (kontroll) bizonyíték: számít, hogy a többiek mit mondanak
  • Feladat: sötét szobában meg kell becsülni, milyen távolságra mozdult el a fénypont?
  • Egyéni vélemény, melyet megosztanak a csoporttal 🡪 ezután újra kikérik véleményüket: Az eredetileg eltérő vélemények egymás felé konvergálnak, a csoportnorma a későbbi egyéni ítéletekben is tovább él!

+ Jacobs és Campbell (1961): „hígítás”: a csoportnorma tovább él, akkor is, ha kicserélődik a csoport



  1. Nyilvános konformitás: „a többiek kedvéért úgy teszek, mintha befolyásoltak volna, de nem úgy gondolom”: nem vagyunk bizonytalanok abban, hogy mit kellene tenni, de a feszültség elkerülése miatt nem teszünk mást, mint a többiek
  • Asch: vonalbecsléses kísérlet (1951, 56)- a normák kapcsolati, kötődési funkciójára bizonyíték
  • minimum 3x kell hallani a rossz választ, abban az esetben, ha 5-en vannak (3 = többség)
  • 12 „kritikus”, 6 „semleges” próba
  • Hibaarány a kontrollhelyzetben: 0,7 % 
  • Hibaarány a vizsgálati helyzetben, mikor előtte mást hallott: 37% (válaszalapú elszámolás)
  • 123 ksz.-ből 75% hibázott legalább egyszer! (személyalapú elszámolás)
  • A 80-as évekbeli ismétlések megerősítik az eredeti eredményeket.

 

Normatív és információs befolyás kísérleti bizonyítékai

  • A kompetensnek hitt emberek befolyása nagyobb (Di Vesta, 1959)
  • A feladat nehézségének, az inger kétértelműségének hatásai (Asch, 1952; Crutchfield, 1955)
  • A többség mértéke:
  • Asch (1951): 3 beépített emberen túl nincs jelentős hatás
  • Wilder (1977): a független információforrások megbízhatóbbak, mint egyetlen összegzett információforrás
  • Allen (1975): a szélsőséges más véleményen levő ugyanolyan hatású a konformitás csökkentésében, mint a támogató (ez csak egyértelmű ingerekre igaz)
  • Insko, 1983: A normatív és az információs hatás két főhatás, tehát bármilyen interakció nélkül hatnak! 

Többségi hatások a csoportdöntésben: A csoportpolarizáció

  • Csoportpolarizáció: ha a csoport interakcióját követően a csoport által eredetileg előnyben részesített alternatíva még szélsőségesebbé válik. 
  • Vannak helyzetek, melyben nem az átlagolás, kiegyenlítés a csoportdöntés eredménye, hanem a polarizáció:
  • A csoportdöntés szélsőségesebb lesz, mint az egyéni vélemények átlaga, s az elmozdulás abba az irányba történik, mely oldalra a vélekedések csoportdöntést megelőző vita előtti átlaga esik.
  • Polarizáció az esküdtszéken (David Myers és Martin Kaplan) 
  • Amerikai főiskolai hallgatókból fiktív esküdtszék; Közlekedési kihágásokat elkövetők bűnösségéről kell dönteni; 
  • A kutatók manipulálták a bizonyítékok erejét
  • A kezdetben az elítélést támogató csoportba a vita növelte annak valószínűségét, hogy az elkövetőt bűnösnek találják. Az eredetileg a felmentést támogató csop.ban ennek az ellenkezője zajlott le. 
  • felületes feldolgozásmód: támaszkodjunk a többiek véleményére
    • konszenzusheurisztika: a valóság keresése
  • ha az emberek azt gondolják valamiről, hogy helyes akkor az valószínűleg az is
  • Konszenzus és kapcsolattartás: „legyetek olyan jók, amennyire tudtok”
    • emberek vágya: a csoportjuk lehető legjobb tagjának lenni
  • szisztematikus feldolgozás: (álláspont+ érvek)
    • a többség érvei is számosabbak
    • a többség érveit hosszabban tárgyalják
    • a többségi véleményeknek nehezebb ellenállni
    • a többség érveit meggyőzőbben vezetik elő 
  • A konszenzuskeresés kudarca: 
    • a konszenzust csak akkor lehet érvényesnek tekinteni, ha a megfelelő módon alakult ki,
    • nem szabad érvényesnek tekinteni, ha a többiek véleményének végiggondolatlan elfogadása, a közös torzítás általi befolyásoltság vagy a nyilvános konformitás az alapja
  • Kogan, Wallach, 1960: Kockázatvállalás, a kockázatos döntés felé való tolódás: kezdetben úgy gondoltak a polarizáció jelenségére, mintha az attitűd csak a kockázatvállalás felé tolódna, de kiderült később, hogy nem csak abba az irányba tolódhat és nem csak a kockázatvállalásra vonatkozóan!
  • Moscovici, Zavalloni, 1969: Ellenkező irány
  • Magyarázatok:
    • A normatív hatás: a társas összehasonlítási hatás
    • Az információs hatás: a többségi oldali megszólalások valószínűbb megjelenése és új szemponttal való hozzájárulása 

A csoportgondolkodás (a konszenzuskeresés mélypontja)

Ha a csoportot jobban foglalkoztatja a konszenzus elérése, mint az, hogy hogyan érik el, akkor az így kialakult csoportnormán alapuló tettek katasztrofális következményekkel járhatnak. A csoportgondolkodás elkerülhető, ha a kisebbség nézeteit ugyanúgy figyelembe veszik, mint a többségét.

Csoportgondolkodás: Olyan csoportos döntéshozatal, amely a konszenzus létrehozásának késztetése miatt elfogult, és nem törődik azzal, hogyan alakul ki végül az áhított konszenzus. 

Miként működik a csoportgondolkodás? 3 részfolyamat együtthatása aknázza alá a konszenzus által amúgy biztosított garanciákat:

  1. A konszenzust anélkül alakítják ki, hogy figyelembe vennék az összes hozzáférhető információt. 
  2. A konszenzus társas fertőzés eredménye, mivel a tagok nézetei nem függetlenek egymástól
  3. A konszenzus nyilvános konformitáson és nem személyes elfogadáson alapul
  • Janis (1972): a jelenség azonosítása
  • Nagy kohézió, összetartás + egymást becsülő emberek közössége
  • Elszigetelve alternatív információforrásoktól
  • A csoportvezető egyértelműen bizonyos megoldásokra hajlik, így a csoport is arra fog hajlani és nem cáfolják meg a véleményét
  • a rossz döntések háttérelemzésekor is megfigyelhető ez a jelenség, így a kohézió ebben a kontextusban veszélyes!
  • szakértői csoportok is beleeshetnek ebbe a hibába. Példa: 1986 Challenger kilövése után 1 perccel meghibásodott gumigyűrű miatt felrobbant és mind a 7 utas meghalt. Ez nem volt előreláthatatlan. Néhány órával a kilövés előtt a rakétát építő cég mérnökei figyelmeztették a NASA-t, hogy a hideg tönkreteheti a gumigyűrűt. A NASA mégis a kilövés mellett döntött.
  • Következmények:
    • Sérthetetlenség illúziója
    • Öncenzúra: elhessegetik az ellenző gondolatokat
    • „kapuőrök”: kritikus vélemény jelentkezésekor jelzik, hogy nem kellene feszültséget szító véleményeket mondani
    • Az ellenfél lebecsülése + ellenvélemények alábecslése
  • Jelenség kivédése:
    • Az alternatívák megfelelő megfontolása érdekében aktívan támogatni kell a nyílt kérdezést és az ellenvetések kifejtését. A feljebbvalóik véleményét gondolkodás nélkül elfogadó „bólogató Jánosokat” ki kell zárni és többeket az „ördög ügyvédjének” kell kijelölni annak biztosítására, hogy a csoport által támogatott álláspont gyengeségei megmutatkozzanak és a szemben álló vélemények meghallgattassanak. 
    • A közös torzítások okozta fertőzés elkerülésére kívülállókat kell bevonni a csoport döntéseinek értékelésébe. Ugyanazon a problémán több különböző csoport különböző szempontból munkálkodhat, vagy a csoportot alcsoportokra oszthatjuk, akik különféle nézőpontokat vesznek fel.
    • A látszólagos konszenzust kiváltó, konformitás irányába ható nyomás csökkentésére a nyilvános szavazást csak kivételesen szabad alkalmazni. A vezető szerepét minimalizálni, az önkritikát a kételyek és javaslatok kifejtését bátorítani kell. 
    • A csoportvezetőnek nem szabad megneveznie egyből a véleményét pl. írja fel mindenki egy téma felvetésekor, hogy mit gondol, és aztán beszéljék meg
    • Célszerű olyan embereket kinevezni, akik keresik a cáfolatokat

Többszörös tudatlanság = Amikor mindenki nyilvánosan követ egy normát, amit közben személyesen senki sem támogat.

 

A konszenzuskeresés mélypontja: csoportgondolkodás

Feszült helyzetben a csoporttagok hajlamosak mellőzni a kisebbségi véleményt, elnyomni a független gondolkodást és erőltetni a nyilvános konformitást.

Miként működik a csoportgondolkodás? 3 részfolyamat együtthatása aknázza alá a konszenzus által amúgy biztosított garanciákat:

  1. A konszenzust anélkül alakítják ki, hogy figyelembe vennék az összes hozzáférhető információt.
    • A kételkedő csoporttagok öncenzúrát használnak, hogy elnyomják kételyeiket.
    • Valaki felveszi a gondolatrendőr szerepét: aki megvédi a csoporttagokat a konszenzusba vetett bizalmat megingató információtól
    • Kollektív racionalizáció: A csoport elkezdi döntésének igazát bizonygatni, ahelyett, hogy még 1x alaposan átgondolná.

Challenger ügyben: A mérnökök nem mondhatták el kételyeiket magasabb fórumokon + önjelölt gondolatrendőrök jelentek meg, akik megakadályozták, hogy a NASA felső vezetői megismerjék a mérnökök fenntartásait.

  1. A konszenzus társas fertőzés eredménye, mivel a tagok nézetei nem függetlenek egymástól. Olyan csoportok, amelyek tagjai hasonó háttérrel és nézetekkel rendelkeznek, nagyobb valószínűséggel válnak a csoportgondolkodás áldozataivá.
  2. A konszenzus nyilvános konformitáson és nem a személyes elfogadáson alapul.

Ahogy a lenti ábrán látható, a csoportgondolkodás folyamata inkább csak az egységesség illúzióját kelti és nem rejt valós konszenzust.

A csoportgondolkodás ellenszerei:

  1. Kívülállókat kell bevonni
  2. Aktívan támogatni kell a nyílt kérdezést és az ellenvetések kifejtését
  3. Nyilvános szavazást csak kivételesen szabad alkalmazni

 

  1. Kisebbségi hatás – alternatív konszenzus felkínálása
  • erőforrás: többségi konszenzus megingatása
  • a konszenzus kifogástalanságába vetett bizalom aláaknázása
  • általában egynél több személynek kell a kisebbséget képviselni, hogy a többség felfigyeljen (vannak kivételek, lásd: Martin Luther King, Galilei, stb.)
  • kisebbség hatékonysága:
  • egymás közti megegyezés: több csoporttag megegyezése egy szempont mellett arra utal, hogy az az álláspont egy lehetséges alternatíva
  • nem csak alkalmi jellegű: lásd: Ross Perot (amerikai elnökjelölt) -> versenybeszállt – nagy támogatottság, később kiszállt, majd röviddel a választás előtt újra visszatért – nem nyerte vissza a támogatottságát
  • a következetlen viselkedés megingatja az embereket = a kisebbségnek hosszabb ideig kell ragaszkodni a konszenzusához, hogy a többséget meggyőzze
    kísérlet: Moscovici és mtsai: (Asch-vonalas kísérlet tükrözése) kék diaképek színének megítélése -> ha a beavatott kisebbség 36/36 esetben zöldet mondtak, megingatták a többség egy részét, ha azonban 24/36 esetben, akkor már nem.
  • a következetesség azt sugallja, hogy az alternatív álláspont tartható

DE! ha túlzásba viszik, az a kisebbség merevségét, makacsságát jelezheti -> a befolyás jelentősen esik!!!

  • a többség sikeres kétségbevonása a későbbiekben nyitottabb gondolkodásúvá teszi őket + más helyzetekben bátorítja őket, hogy kiálljanak a saját nézetükért
  • kísérlet: Nemeth és Chiles: kisebbségi nézetek ismerete után mennyire hajlanak az emberek a konformitásra (Moscovici és Asch kísérlete egymás után)

III. Kisebbségi befolyásnál fontos tényezők:

  • „Légy különböző, de ne túlságosan”: Ahhoz hogy befolyásolja a többséget, attól teljesen elkülöníthető konszenzussal kell előállni, DE az ellenpártokat nem hallgatják meg. Turner és Hollander: a kisebbségnek először megbízható tagjává kell válnia a csoportnak, a fontos ügyekben egyetérteni, ezáltal tisztelik a véleményét a későbbiekben, még ha az nem is egyezik a csoport álláspontjával.
  • „Véleménybeli változatosság jelentősége”: a kisebbségi befolyás visszaesik, ha a vélemény fertőzöttnek tűnik. Kettős kisebbségek: a többség véleményétől eltérő álláspont + más nyilvánvaló téren való eltérés. Az álláspont sokkal szilárdabb, ha eltérő embercsoportokból származó egyének lépnek fel a többséggel szemben (pl: homo- és heteroszexuális egyének is lobbiznak a munkahelyi megkülönböztetés ellen)
  • „A szisztematikus feldolgozás elősegítése”: az eltérő vélemény hatékony megformálása nagyobb elfogadáshoz vezet -> a kisebbség által felkínált használható alternatíva a valóságba vetett bizonytalanságot kelt -> gondolkodásra kényszeríti a többség tagjait -> információszerzés, feldolgozás -> kisebbségi álláspont személyes elfogadása.
    kísérlet: 3 szósorozat (sok madárfajta, kevés gyümölcs), kategórianevet kellett mondani. kísérleti személyek „madár”, beavatott kisebbség „gyümölcs” kategória. plusz variálták a szokatlan kategória következetességét. később a k.sz-eknek fel kellett idézni a szólistákat -> arról a szólistáról tudtak többet, ahol egy kisebbségi említett váratlan szókategóriát => a kisebbségi állásponttal való szembesülés jobb feldolgozást eredményez.

 

  1. A kisebbségi hatásra adott attribúciós magyarázat:
  • Kelley (anova elmélet): alacsony konszenzus (megegyezés), magas konzisztencia (meggyőződés): ez a biztosság, magabiztosság benyomását kelti. 
  • Továbbá működik a fokozás oki sémája: a többségi vélemény gátló hatású.
  • A kisebbségi hatás általában késleltetett: ennek oka, hogy a többségi csoport tagjai először alternatív magyarázatokat keresnek: leszámítás (pl. „őrült”) 🡪 ha a kisebbség kitart a véleménye mellett, megfordulhat a csoporttagok véleménye: „hólabda-effektus”

Kisebbségi befolyás a munkahelyeken

Homogén csoportok hamarabb alakítanak ki konszenzust, de gyakran nem igazán sikeresek új ötletek kiagyalásában vagy problémamegoldásban, mivel kollektív szemléletük szűkebb látókörű.”

  • különböző életkorú, nemű, etnikai származású személyekből összeállított munkacsoportok hatékonyabbak <- számos nézőpont alapos átgondolása
  • módszeres feldolgozás, alapos döntések
  1. A kisebbségi és többségi befolyás folyamata

„A többség és kisebbség nagyjából ugyanazon folyamatokon át gyakorol befolyást. Mindkettő kiválthat nyilvános vagy személyes konformitást, a bizonyítékok feldolgozásában támogathatja a szisztematikus feldolgozást, és pozitív társas identitást nyújthat.”

  • Kisebbségi befolyás az esküdtszéken: kísérlet: Nemeth – Virginia Egyetem – képzeletbeli esküdtszék döntése gyilkossági ügyben. minden csoportba jutott olyan is, aki az elején a felmentés mellett és ellen volt. egyes csoportoknak addig kellett ülésezni, amíg egyhangú ítéletre jutnak, mások 2/3-os többségnél abbahagyhatták. az egyhangú ítéletet hozó csoportok tovább üléseztek, jobban megvitatták az ügyet, pontosabban emlékeztek az ügy részleteire => az egyhangúság eltörlése az esküdtszéken gyengíti a kisebbségi befolyást (lásd: 12 dühös ember)
  • Moscovici: a kisebbség olyan ellenőrzési folyamatokat indít be, amelyben a csoporttagok az információt elővigyázatosan kezelik, hogy megértsék, miért éppen azon a véleményen van az ellenzék -> a kisebbség egyetlen esélye a logikusság!
  • a többségi érvek felszínes összehasonlítási folyamatot indítanak be, mivel nyilvánosan az emberek nagy része a többséggel kíván egyetérteni, a hallgatók azt figyelik, hogy mit mond a többség, hogy hamar beleegyezhessenek és élvezzék a többségbe tartozás előnyeit.
  • KRITIKÁK:
  • a többségi álláspont is lehet szisztematikusan feldolgozott
  • a kisebbség és a többség is válthat ki nyilvános és személyes konformitást is
  • annak ellenére, hogy a többség a csapat tagjainak pozitív azonosságtudatot kínál, nem mindenki kíván a többség tagja lenni, sokszor szimpatikusabb a deviáns szerepet választani

Bár Moscovici a kisebbségi és többségi gondolkodás új útját nyitották meg, ő maga túlbecsülte a különbséget a befolyás kifejtésének két módja között.

  1. Normák: a társas viselkedés hatékony irányítói
  1. VISZONOSSÁG 
  2. ÍGÉRETEK BETARTÁSA
  3. TEKINTÉLYNEK VALÓ ENGEDELMESSÉG

 

def: A társas normák: a gondolkodás, érzelmek és vis. általánosan elfogadott és helyesnek tekintett módjai, melyeket kialakítunk és továbbadunk utódainknak. Szankciókkal, törvényekkel tartatjuk be őket, és hatással vannak viselkedésünkre.

 

  1. Normák: a társas viselkedés hatékony irányítói

– Lewin az elsők egyike, aki rámutatott a csoportnormák vis.re gyakorolt erőteljes hatására

– a II. vh alatt a karaj és más hagyományos tőkehúsok csak ritkán és akkor is nagyon drágán voltak kaphatók

– Lewin úgy gondolta, hogy ezeket a szokásokat csak úgy lehet megváltoztatni, ha megváltoztatjuk azokat a normákat, melyek megszabják, mit helyénvaló enni és mit nem

 

  1. a) Hogyan irányítják a normák a viselkedést?

– csak akkor hatnak vis.ünkre, ha aktiválódnak, azaz, ha előhívjuk őket emlékezetünkből: közvetlen emlékeztetők („Csendet kérünk!” tábla) v kulcsingerek (mások csendes jelenléte a könyvtárban) által

 

KÍS: Cialdini: Szemetelés – 

Tiszta környezetben:

beépített személy szemetel

kísérleti személy: keveset szemetel

 

ha nincs beépített személy, akkor akkor többet szemetel a kísérleti személy.

Szemetes környezetben:

beépített személy: szemetel.

kísérleti személy: többet szemetel, mint amikor nincs ott a beépített személy.

 

A paradox jelenség oka, h a szemetelő felhívta a figyelmet a normákra mindkét környezetben.

 

  1. b) Miért ennyire hatékonyak a normák?
  2. jutalmak és büntetések
  • a csop.ok jutalmakat és büntetéseket alkalmaznak, h az embereket a csop.normához való alkalmazkodásra késztessék
  • ha ellenállunk a konvencióknak: kirekesztenek
  • legkevésbé hatékony módszer, mert nem jár a normák személyes elfogadásával
  1. internalizáció
  • belsővé tesszük, helyesnek tartjuk a normákat
  • mélyen belénk ivódnak a szocializáció során
  1. konszenzus és támogatás
  • mások is követik a normákat, így jelenlétük segíti a normatív vis. megjelenését
  1. hozzáférhetőség
  • minél gyakrabban idézzük fel a normákat, annál nagyobb hatást gyakorolnak vis.ünkre
  1. cselekvésheurisztika
  • amikor túl összetett a rendelkezésünkre álló infó, v érzelmileg felindult állapotban vagyunk nehéz dönteni, így előhívunk egy normát, h megkönnyítsük a döntést

 

  1. c) Egyéniségvesztés – dezindividualizáció / dezindividuáció

– amikor a csop.normák felülkerekednek

Zimbardo: tömegben könnyebbé válik az antiszociális vis., mert elősegíti az anonimitást, felszabadít a csoportnormák alól

Reicher: ellentmond Zimbardonak: az anonimitás tovább erősíti a csoporttagság tudatát, ilyenkor a csop.normák maximálisan hozzáférhetővé válnak, s az egyén úgy vis., ahogy a csop. elvárja (legyen a cselekvés vandálkodás vagy katasztrófaelhárítás)

 

KÍS: Zimbardo: egyéniségvesztés tömegben: Az egyéniségvesztett (ugyanolyan overallba öltöztetett, csuklyás) hallgatók erősebb áramütést adtak egy másik hallgatónak, mint a hétköznapi ruhába öltöztetett, névtáblával ellátott hallgatók.

 

KÍS: Johnson&Downing: hóhérszerű és nővérruhába öltöztetett emberek: az anonim hóhérok☺ erősebb áramütést adtak, mint a nem anonim hóhérok, az anonim nővérek viszont kisebbet, mint a nem anonim nővérek.

 

  1. A viszonosság normája: úgy bánj másokkal, ahogy ők bánnak veled

def: A társas viszonosság normája az az elfogadott nézet, hogy kötelező viszonoznunk a javakat, szívességeket és engedményeket, melyeket mások ajánlanak fel számunkra.

 

egyetemes

– nagyon kevesen mentesülnek alóla: n. fiatalok, betegek és öregek

egyén számára előnyös, mert ha ad valamit, kapni is fog érte valamit

– csoport számára előnyös, mert erősíti a csop.tagok közti bizalmat, kapcsolatokat, elkötelezettséget

 

  1. a) szívességek, engedmények és viszonosság

KÍS: Regan: kóla és sorsjegy – A beépített sz. vagy kedvesen vagy durván viselkedik a k.sz.lyel.

Ezután kéretlen szívességet tesz: vesz egy üveg kólát a k.sz.nek. Később a k.sz. sorsjegyeket vásárol: akkor veszi a legtöbb sorsjegyet, ha a beépített sz. kéretlen szívességet tett neki. A viszonosság normája akkor is érvényesült, ha a beépített sz. durva volt.

 

– visszaélések a viszonosság normájával

 

  1. mások elérik azt, hogy értékesebb viszonzást adjunk szívességükre, mint amit eredetileg kaptunk (pl. aprót adunk a virágért – a virág olcsóbb, mint amennyit adunk)

 

  1. def: „becsapott ajtó-módszer”: a befolyásoló eredeti kérése olyan nagy, hogy csakis elutasításra találhat. A befolyásoló ezután előáll egy kisebb, engedménynek tűnő kéréssel, ezáltal növelve annak valószínűségét, hogy a befolyásolt végül beadja a derekát.

 

  1. KÍS: Cialdini: két éven keresztül legyél bűnözők pártfogója -> nemet mondasz -> engedmény: na jó, akkor legalább vidd el őket állatkertbe -> beleegyezel. Nagyobb az esélye a beleegyezésnek így, mintha csak simán megkértek volna első körben, hogy vidd el a bűnözőket állatkertbe. Cseles.☺

– a módszer feltételei: 1. a kezdeti kérés elég nagy, h visszautasítsák, de annyira nem, h megsértődjenek rajta; 2. az „áldozat” lehetősége megvan a kompromisszumra, azáltal, h először elutasíthat; 3. a 2. kérés kapcsolódjon az 1.-höz, és ua. a személy kérje: személyes engedmény 

 

  1. „ez nem minden”-módszer: az eladó megemelt árral indít, majd azt még a visszautasítás előtt csökkenti.

 

  1. „csúcsmodell”-módszer: az eladó felkelti a vevő érdeklődését a legdrágább típus iránt, majd amikor azt nem sikerült rásózni, az árban eggyel olcsóbb típus felé viszi a vevőt. (előbb kínáljunk egy 600ezer forintos biliárdasztalt, utána a 60ezreset, így könnyebben megveszik az olcsóbbat, mintha azt kínálnánk először)

 

III. Az ígéretek betartásának normája – társas elkötelezettség

def: a társas elkötelezettség normája (ígéretek betartása) szerint az embereknek tiszteletben kell tartaniuk megállapodásaikat, ígéreteiket és vállalt kötelezettségeiket. Társas „szerződések”.

 

KÍS: Moriarty: strandon: azok közül, akik megígérték, hogy figyelni fogják a másik rádióját, 95% akarta megállítani a tolvajt, míg az el nem kötelezetteknek csak 20%-a

– a csoportok és társadalmak hatékony működését szolgálja

– tudunk szervezni, nemcsak az itt és mostban számíthatunk egymásra

 

– visszaélés a társas elkötelezettség normájával

 

 def: „alacsony labda”-módszer: megígértetnek velünk valamit, majd növelik a megállapodás tiszteletben tartásának költségeit

 

  1. segítsünk barátunknak átköltözni a szomszéd lakásba -> megígérjük -> amikor odaérünk, kiderül, hogy a város másik végébe költözik és a lakótársát is át kell költöztetni -> magas költségek, egész nap pakolunk, de a norma olyan erős, hogy mégsem állunk el ígéretünktől, mert:
  2. a társas „szerződés” betartását kötelezőnek érezzük
  3. a következetlenség kényelmetlen érzés – kognitív disszonancia
  4. kognitív megerősítés miatt – felértékeljük a feladatot (nem is olyan rossz egész du. bútort pakolni, legalább erősítjük a barátságunkat)

 

  1. Az engedelmeskedés normája – behódolás a tekintélynek

Adolf Eichmann háborús bűnös pere

  • a II.vh-ban Hitler egyik legfőbb bizalmasaként milliókat küldött a halálba, koncentrációs táborokba az európai zsidók, cigányok, homoszexuálisok, kommunisták, elmebetegek és a szcientista keresztény szektákba tartozók közül
  • állítása szerint semmilyen különös kifogása nem volt a zsidókkal szemben
  • mindig csak azt hajtogatta, hogy parancsra tette
  • bűnösnek tekintették a zsidó nép és az emberiség elleni bűntettben, majd felakasztották

 

def: a tekintélynek/hatalomnak való engedelmeskedés normája: az embereknek engedelmeskedniük kell a legitim hatalommal rendelkező személyeknek.

 

  1. a) Milgram-kísérletek (1961-62, – Yale) – 568-570. o.

– a k.sz.ek 68%-a ment el a végleges, 450 V-os áramütésig

– a kís. épp az ellenkezőjét bizonyította annak a feltevésnek, h az átlagember ellen fog állni a tekintélytől származó utasításoknak -> kutatók megdöbbentek

 

  1. b) Az engedelmeskedés okai
  2. a tekintélynek való engedelmeskedés normája  
  • a társas helyzet engedelmességet kiváltó hatása
  1. legitim hatalom észlelése 
  • legitimitás: a csop. adja a tekintélyszemélynek; hatalom: státusból, nem a személytől származik
  • a hatalom jelei: szimbólumok, fehér köpeny, egyenruha, jelvények stb.
  • KÍS: Milgramnél: ha a k.v. elhagyta a szobát, a k.sz.ek nem engedelmeskedtek a beépített személynek; Milgram k.v.i fehér köpenyt viseltek
  1. a tekintély vállalja a felelősséget
  • Milgram eredeti kísérletében a k.v. folyamatosan emlékeztette a k.sz.eket, hogy a felelősség az övé (mármint a k.v.é) -> eszközszerű állapot
  • az engedelmeskedés csökken, amikor a k.sz.ek úgy tudják, övék a felelősség
  1. az engedelmesség normája hozzáférhető legyen
  • Milgram kís.ében a k.v. azonnal elfojtotta a k.sz.ek tiltakozását, és ilyeneket mondott: „Folytatnia kell!”, „Nincs más választása!” -> az engedelmesség a normális, elvárt viselkedés a k.sz.től
  1. a többi norma kevésbé hozzáférhető legyen
  • Milgramnél normatív konfliktus a k.sz.ekben: engedelmesség VS társas felelősség normája -Milgram az egyensúlyt az engedelmesség normája felé billentette el
  • KÍS: Milgramnél: mi történik ha más normák hozzáférhetőek? csökkentette a fizikai távolságot a „tanár” és a „tanuló” közt. Az engedelmeskedés csökkent. (40%)
  1. fokozatosság

 

  1. c) A fokozatosság csapdája

– a k.sz.ek feladatának lépésről lépésre haladó természete is engedelmeskedésre kényszerítette őket

– kognitív disszonancia elkerülése (1): ha 45 V-os áramütést adtak, miért ne engedelmeskednének a 60 V-os áramütés adására való felszólításnak?

– kogn. disszonancia elkerülése (2): az áldozatot leértékelik, hibáztatják, „megérdemelték a büntetést”

– az emberek nem igen fordulnak a hatalom ellen

– az áldozatot fogják hibáztatni, ami az igazságos világba vetett hitből ered

– mindenki azt kapja, amit megérdemel

 

  1. d) Az engedelmeskedés előnyei és hátrányai

– a legitim hatalom elfogadása nélkülözhetetlen a társ. jó működéséhez (törvények)

 

  1. Lázadás és ellenállás
    Gamson: MHRC kísérletekGamson: MHRC kísérletek (vmi hülyeségről akarták meggyőzni a k.sz.eket): 33 csoportból csak 1 engedelmeskedett

Az MHRC egy olajipari vállalatnak végez kutatást, amely perben áll egy helyi benzinkút vezetőjével, aki házasságon kívül együtt élt egy nővel. A cég szerint ez szemben áll a helyi értékrenddel. A koordinátor arra kérte a 33db 9 fős csoportot, hogy vitassák meg a benzinkutas viselkedését, bekapcsolta a kamerát, majd elhagyta a szobát. Amikor a koordinátor visszatért, kikapcsolta a kamerát és egy másik vitatémát dobott be: elfogadnák-e üzleti partnernek a benzinkutast? Megkérte a 9 fős csoport 3 tagját, hogy a kutassal szemben foglaljanak állást, utána még 3 embert kért meg ugyanerre, majd mind a 9 résztvevőt erre kérte. Végül alá kellett írniuk, hogy az MHRC számára engedélyezik a videó vágást és bíróság előtti felhasználását. A résztvevők csak ezután távozhattak.

Milgram kutatásai alapján arra következtethetnénk, hogy a résztvevők engedelmeskednek (vitatéma + álláspontot adnak a szájukba), de nem ezt tették: 33 csoportból 25 nem írta alá a hozzájárulást.

William Gamson azt találta, hogy 3 folyamat vezetett a behódolás helyett az ellenálláshoz:

  • A, reaktancia
  • B, szisztematikus feldolgozás
  • C, normák bevetése a normák ellene
  1. a) Reaktancia: ami sok, az sok

def: a reaktancia az a motiváció, hogy megvédjük v helyreállítsuk cselekvési szabadságunkat

– amikor úgy érezzük, a normatív nyomás jogtalan, ez kiváltja a reaktanciát (nincs legitim hatalom)

– a túl erőszakos társas nyomás gyakran vezet reaktanciához

 

  1. b) Szisztematikus feldolgozás: „Gondoljuk át alaposan”

– a normatív nyomást alkalmazó helyzetek gyakran teremtenek stresszt, feszültséget, ez akadályoz minket a tiszta gondolkodásban

– segíthet:

  1. megnyugvási idő
  2. milyen normákat használnak ellenünk? – ha azt találjuk, hogy becsapnak, szembesítsük őket
  3. milyen a hozzánk fűződő kapcsolatuk? – talán nem is áll hatalmukban befolyásolni minket
  4. mit gondol a másik a helyzetről? – talán nem is tettünk szívességet, csak ők gondolják

 

  1. c) Normákkal a normák ellen

– alternatív megegyezés

– szövetségesek, csoporttagok jelenléte (MHRC)

– ellenállás csoportnormái kialakulnak (MHRC)

– csoporttámogatás, csop.konszenzus (Milgramnél: ha szövetségest helyezett a k.sz. mellé, csökkent az engedelmesség)

 

  1. Összegzés: a viselkedés irányítói592., 593. o. ábra

 

  1. a) attitűdök és normák irányítanak
  2. közvetlen módon irányítanak:

– felületes feldolgozásnál

– aktivált attitűdök befolyásolják az attitűdtárgyak észlelését, az aktivált normák pedig döntési heurisztikákként szolgálnak

 

  1. közvetett módon irányítanak:

– személyes attitűdeink és a csop.normák gyakran együtt irányítják a vis.ünket

– kontroll észlelése is fontos

 

def: a tervezett viselkedés elmélete (Ajzen, Fishbein): az az elm., mely szerint az attitűdök, a társas normák és a kontroll együttesen befolyásolják a vis.t. Az attitűdök és normák csak azokat a vis.eket befolyásolják, amelyeket az ember érzése szerint ellenőrzése alatt (kontroll alatt) tart.

 

  1. b) attitűdök és normák összeütköznek

– hozzáférhetőség határozza meg, h melyik irányít ilyenkor

– hogy melyik hozzáférhetőbb, azt meghatározza:

  1. a viselkedés

– a nyilvános vis.nél inkább a normák, személyes vis.nél inkább attitűdök irányítanak

  1. az egyén: 

– alacsony éntudatosság és magas önmonitorozás: normáknak megfelelő vis. (pl. nem zabálunk órán) <-> magas éntudatosság és alacsony önmonitorozás: attitűdnek megfelelő vis.

  1. a helyzet: 

– ki figyeli vis.ünket? éntudatosság mértéke: saját tükörkép (=attitűd) VS közönség (=norma)

Festinger, Pepitone, Newcomb:

Egyéniségvesztés a csoportban

(cikk)



  • Felületes megfigyelés alapján úgy tűnik, mintha az emberek csoportban jobban elengednék magukat, kényszerektől mentesebbek, gátlásoktól szabadabbak volnának.
  • Olyan viselkedési formákat is tapasztalhatunk, amelyek a személyre általában nem jellemzőek.
  • Az egyének gátlásmentes viselkedése leggyakrabban a tömegben figyelhető meg. 
  • Tömegben: az emberek sokszor olyasvalamit csinálnak, amit más körülmények között nem engednének meg maguknak, esetleg még szégyellnének is
  • És az ilyen viselkedés nem korlátozódik nagy tömegekre, mindenféle méretű és legkülönbözőbb típusú csoportokban is rendszeresen előfordul. 
  • Ilyen lehet pl. az utcán sétálgató fiúcsoport, aki vadabban viselkedik, mint egyénileg tenné azt bármelyikük.

 

Deindividualizáció
(egyéniségvesztés)

  • Csoportokban néha az egyének úgy viselkednek, mintha „elsüllyedtek volna a csoportban”- a csoporttagok nem egyéniek.
  • Sok olyan cselekedetet, amelyet az egyén a belső gátlásai miatt képtelen lenne megtenni, a csoportban, az egyéniségvesztés miatt képes lesz megtenni. 
  • Az olyan csoporthelyzet, ahol deindividualizáció következik be, azonos körülmények között kielégítőbb, mint azok a csoportok, ahol az egyéniségvesztés nem következik be.
  • Azok a csoportok, ahol lehetőségük van a tagoknak a deindividualizációra, vonzóbbak a tagok számára, mint más csoportok.

 

A csoport 2féle ellentétes előnyét említhetjük:

1) Olyan kielégülési formák, amelyek a csop-n belüli individualizációt követelik meg. A csoporton belül van tekintély és rang. A csoport céljainak eléréséhez elengedhetetlen, hogy törődjenek az egyénnel és különleges igényeivel.

2) Olyan kielégülési formák, amelyek a csop-n belüli deindividualizációt követelik meg. Ide azok az élvezetek tartoznak, melyek a belső gátlások csökkenésének az eredményei.

 

A deindividualizációra vonatkozó hipotézisek:

1.A csoportokban előforduló deindividualizáció jelenségét a tagok belső gátlásainak csökkenése kíséri.

2.Az olyan csoportok, melyekben a belső gátlások csökkennek vonzóbbak a tagok számára, mint ahol ez nem következik be.

  • Ha a csoportban bekövetkezik az egyéniségvesztés, akkor azt kell tapasztalnunk, hogy a csoport egyedei nem különösebben törődnek a többi taggal, mint egyeddel. És ha ez igaz, akkor a tagok arra figyelve, hogy mi történik a csoportban kevésbé emlékeznek arra, hogy ki mit csinált. 
  • Ez jelzi a belső gátlások gyengülését🡪a tagok jobban élvezik a csoportbeli helyzetet🡪 vonzóbbak azok a csoportok melyek lehetőséget nyújtanak a deindividualizációra!

 

A deindividualizáció és a belső gátlás gyengülése

  • A deindividualizációt I (azonosítási)- M (memóriabeli) hibák számával mérték
  • Az, hogy a belső gátlások mekkora mértékben gyengülnek, a vita folyamán a szülők iránti negatív beállítottság gyakorisága (N-P)
  • Korreláltatták ezeket: megállapították, hogy minél nagyobb a negatív állásfoglalások száma, annál jobban képesek emlékezni arra, hogy mit mondtak a tagok
  • Ebben az esetben: a szülők iránti negatív attitűd növekedésével a tagok egyre kevésbé voltak képesek megkülönböztetni, hogy ki mit mondott annak ellenére, hogy emlékeztek rá 

 

A belső gátlás gyengülése és a csoport vonzóereje

  • A belső gátlás gyengülése lehetővé teszi a csoport tagjainak, hogy szabadabban viselkedjenek 🡪 az olyan csoportok, amelyekben gyengülnek a gátlások, vonzóbbak kell, hogy legyenek tagjaik számára, mint mások.
  • Pozitív volt a korrelációs együttható.

 

Hipotézisek igazolása

  • A deindividualizáció helyzetében csökkennek a gátlások, valamint az ilyen csoportok vonzóbbak a tagjaik számára, mint mások!

Más lehetséges magyarázatok

1) Megmagyarázhatók-e az eredmények az elfojtás vagy a szelektív felejtés elméletével?

Amit szégyellünk, azt igyekszünk elfojtani illetve figyelmen kívül hagyni 🡪 ha más is mondja, azért nem emlékszünk arra, hogy ki mondta.

DE: Minél szégyenletesebb dolgot mondtak annál jobban emlékeztek a tagok az állításra, pusztán csak arra nem, hogy ki mondta!

2) Vajon megmagyarázhatók-e az eredmények a felejtés Ebbinghaus- törvényeivel?

Azok, akik pontosabban követték az utasításokat, több negatív dolgot mondtak a szüleikről ill. több személyeset mondtak el.

E-törvény: minél több kijelentésre kell emlékezni, annál rosszabb az emlékezet. 

3) Megmagyarázhatók-e az eredmények a figyelem megoszlásával?

Az olyan csoportokban, ahol sok negatív dolgot mondanak, a tagokat egyre inkább leköti a vita. Nagy figyelmet fordítanak arra, amit mondanak, ezért nem tudnak már arra is figyelni, hogy ki az, aki beszél.

4) Megmagyarázhatók-e az eredmények egyszerűen egyéni reakcióként úgy, hogy nincs is szó csoportjelenségről?  Azok a személyek, akik szüleik iránt negatív beállítottságúak, a tartalom szégyenletes volta miatt hajlamosak elfeledkezni arról, hogy ki is volt valójában a beszélő.

ami ez alatt lesz, az volt a saját TK-i kiegészítés + az egyik tétel

  1. Tétel Normák és konformitás: többségi és kisebbségi hatások. Normák és viselkedés – normaaktiváció, univerzális normák, ellenállás a normákkal való befolyásolással szemben

Kulcsszavak:

  • a konformitás: a többségi hatás; leíró és előíró normák
  • a normák funkciói; a személyes és a nyilvános komformitás
  • a csoportpolarizáció, a csoportgondolkodás és a többszörös tudatlanság
  • a kisebbségi befolyásolás.
  • a normák, mint a társas viselkedés hatékony irányítói
  • az univerzális emberi normák: a viszonzás, az elköteleződés és az engedelmesség normái
  • ellenállás, elutasítás és lázadás a normák ellen: reaktancia, szisztematikus feldolgozás, kollektív cselekvés

Társas normák kialakulása

def: A társas normák: a gondolkodás, érzelmek és viselkedés általánosan elfogadott és helyesnek tekintett módjai, melyeket kialakítunk és továbbadunk utódainknak. Szankciókkal, törvényekkel tartatjuk be őket, és hatással vannak viselkedésünkre.

A szülő gyermeke iránti szeretete például attitűd, míg az az elképzelés, hogy a szülőnek szeretinie kell a gyermekét, már szociális norma.

Sherif kísérlete: kísérleti személyek egyedül ültek egy sötét szobában és egyetlen fénypontra fókuszáltak: a pont szabálytalanul mozgott, majd eltűnt és újra feltűnt. A kísérleti személyeknek meg kellett becsülniük mekkora az elmozdulás. (Valójában nem mozdult el.) Néhány nappal később visszatértek a laborba, most már 3 fős csoportokban. Amint egymás becsléseit hallották az elmozdulás mértékéről, a csoporttagok válaszai konvergálni kezdtek, míg végül azonossá váltak. Azzal, hogy a csoporttagok konszenzust alakítottak ki, TÁRSAS NORMÁT hoztak létre a fény mozgásával kapcsolatban.

Asch vonalbecsléses kísérlete: Sherif kísérletére reagálva azt jósolta, hogy a TÁRSAS BEFOLYÁS hatása eltűnik, ha a megítélési feladat megoldása egyértelmű. A (8 beavatott +1) kísérleti személy 2 kártyát látott: az egyiken egy egyenes vonal melyet standardnak jelölnek ki, a másik kártyán pedig az ezzel összehasonlítandó 3 másik különböző hosszúságú vonal. A feladat az, hogy hangosan mondja ki: a 3 közül melyik vonal azonos a sztenderddel? A 8 beavatott ember direkt rossz választ adott, ami befolyásolta a kísérleti személyeket: az esetek 3/4-ében a beavatottak legalább egy rossz válaszát ismételték.

Nyilvános és személyes konformitás

Konformitás = Egyének gondolatainak, érzéseinek vagy viselkedésének konvergenciája a csoportnorma felé.

A konformitásnak 2 fajtája van:

  1. személyes konformitás
  2. nyilvános konformitás

Személyes konformitás = Amikor az emberek meg vannak győződve róla, hogy a csoportnak igaza van, és önként magukénak ismerik el a csoport normáit. Példa: Sherif fénypontos kísérlete: önként, mindenféle nyomás nélkül elfogadták a csoport ítéletét.

Nyilvános konformitás AKA behódolás = Úgy érezzük, hogy nincs más választásunk, mint a csoport normái szerint cselekedni, mert van egy valós vagy képzelt nyomás. Pl félnek a nevetségessé válástól, mint Asch vonalbecsléses kísérletében.

A norma kettős funkciója: ellenőrzés és kapcsolattartás

A konszenzusra vonatkozó elvárások

Hamiskonszenzus hatás = Az arra való tendencia, hogy túlbecsüljük mások véleményének, tulajdonságainak vagy viselkedésének a MIÉNKHEZ VALÓ HASONLÓSÁGÁT. Pl. Ha megkérdezel valakit, hogy mi a kedvenc zenekara és azt mondja, hogy “A Beatles, ki ne szeretné a Beatlest?”

Konszenzus, de kivel?

Referenciacsoport = Valamely adott vélemény kialakításához (az ehhez szükséges sajátságok birtoklása miatt) megfelelő információforrásnak elfogadott emberek csoportja.

Az, hogy éppen melyik refernciacsoportot választjuk, attól függ, hogy intellektuális vagy véleményalkotási feladat áll-e előttünk.

  • Intellektuális feladatok: Van ellenőrizhetően helyes megoldásuk. pl. műveltségbeli kérdés, matek feladat. Sok mindenki alkalmas.
  • Véleményalkotási feladat: Hozzánk hasonló értékkel, kapcsolatokkal rendelkezőket választunk.

A norma kettős funkciója

A referenciacsoporttal való véleményegyezés nemcsak arról biztosítja az embereket, hogy

  1. egy közös valósággal vannak kapcsolatban,
  2. hanem a megbecsültség érzésével is megajándékozza őket.

Hogyan alakítja ki a csoport a normát: a társas befolyásolás folyamata

Csoportmegegyezés: a középutas megoldás

Olyan esetekben, amikor a csoporttagok véleménye kezdetben megoszlott egy kérdésről, a csoport vitájának eredménye rendszerint valamilyen mérsékelt álláspont irányába történő elmozdulás.

Csoportpolarizáció: a normatív szélsőségesség esetei

A csoport kezdeti nézetének vagy preferenciájának eltúlzása a csoport interakciója során. Magyarul: a végére még szélsőségesebb lesz, mint az elején

A csoportpolarizáció attól függetlenül végbemehet, hogy szisztematikus vagy felületes feldolgozásmódot alkalmazunk.

Felületes feldolgozásmód: támaszkodjunk a többiek véleményére

Amikor az emberek felületes feldolgozási módot alkalmaznak, a polarizáció pusztán a többiek véleményére való támaszkodás folytán is kialakulhat. Ilyen körülmények között a többségi szóval létrejött konszenzusra úgy tekintenek, mint ami a valóságot tükrözi, és meghatározza, milyen a jó csoporttag. Ez a szemlélet kölcsönöz jelentős meggyőző erőt a többségi véleménynek.

Szisztematikus feldolgozás: az álláspont ÉS az érvek is számítanak

Amikor az emberek szisztematikus információfeldolgozást alkalmaznak, akkor mind az álláspont, mind a bizonyítékok részt vesznek a polarizáció létrejöttében. A többségi érvek számosabbak, többet beszélnek róluk, ellenállhatatlanabbnak tűnnek és meggyőzőbben adják elő őket. Mindezen tényezők a többség érveinek nagyobb meggyőző erőt biztosítanak.

  1. A többségnek az érvei is számosabbak. Minél többen vannak egyazon állásponton, valószínűleg annál több lesz az ezt a nézetet alátámasztó érvek száma is.
  2. A többség érveit hosszabban tárgyalják. Az egynél több csoporttag által támogatott érveket sokkal valószínűbben tárgyalják meg, mint az egyetlen személy által támogatottakat.
  3. A többségi véleménynek nehezebb ellenállni. Ha több ember használja ugyanazt az érvet, annak különösen erős a hatása. Pl. Ha 3 ember mondja ugyanazt az érvet, az meggyőzőbb, mintha 1 ember mondaná el 3x.
  4. A többség érveit meggyőzőbben vezetik elő. A csoporttagok a többségi véleményt kifejtőket magabiztosabbnak és intelligensebbnek látják.

A konformitás kényszere: a valódi konszenzus aláaknázása

A konszenzuskeresés kudarca

Mitől lesz a saját csoport meggyőzőbb a külső csoportnál? ábra nagyon jó!

Konszenzus valódi elfogadás nélkül: nyilvános konformitás

Asch kísérletében a kísérleti személyek el akarták kerülni a nevetségességet és a “jobb a békesség” mottó jegyében cselekedtek. Nyilvános konformitásuk ugyanakkor elvette a konszenzus megbízhatóságát.

Miért? Mert a nyilvános konformitás az embereknek azt a felismerését tükrözi, hogy a csoport megjutalmazza az egyetértőket, és megbünteti az ellenszegülőket.

Többszörös tudatlanság = Amikor mindenki nyilvánosan követ egy normát, amit közben személyesen senki sem támogat.

A konszenzuskeresés mélypontja: csoportgondolkodás

Csoportgondolkodás = Olyan csoportos döntéshozatal, amely a konszenzus létrehozásának késztetése miatt elfogult, és nem törődik azzal, hogyan alakul ki végül az áhított konszenzus.

A csoportgondolkodás oka:

A konszenzus kialakítása leggyakrabban akkor siklik ki, amikor hasonló gondolkodású személyek egy csoportjának kell nyomás alatt döntést hoznia. Ilyen körülmények között a megegyezés puszta kiharcolása fontosabbá válik, mint az hogy hogyan jön létre, a döntések pedig gyakran többszörös tudatlanságon alapulnak.

Feszült helyzetben a csoporttagok hajlamosak mellőzni a kisebbségi véleményt, elnyomni a független gondolkodást és erőltetni a nyilvános konformitást.

Példa: 1986 Challenger kilövése után 1 perccel meghibásodott gumigyűrű miatt felrobbant és mind a 7 utas meghalt. Ez nem volt előreláthatatlan. Néhány órával a kilövés előtt a rakétát építő cég mérnökei figyelmeztették a NASA-t, hogy a hideg tönkreteheti a gumigyűrűt. A NASA mégis a kilövés mellett döntött.

Miként működik a csoportgondolkodás? 3 részfolyamat együtthatása aknázza alá a konszenzus által amúgy biztosított garanciákat:

  1. A konszenzust anélkül alakítják ki, hogy figyelembe vennék az összes hozzáférhető információt.
    • A kételkedő csoporttagok öncenzúrát használnak, hogy elnyomják kételyeiket.
    • Valaki felveszi a gondolatrendőr szerepét: aki megvédi a csoporttagokat a konszenzusba vetett bizalmat megingató információtól
    • Kollektív racionalizáció: A csoport elkezdi döntésének igazát bizonygatni, ahelyett, hogy még 1x alaposan átgondolná.

Challenger ügyben: A mérnökök nem mondhatták el kételyeiket magasabb fórumokon + önjelölt gondolatrendőrök jelentek meg, akik megakadályozták, hogy a NASA felső vezetői megismerjék a mérnökök fenntartásait.

  1. A konszenzus társas fertőzés eredménye, mivel a tagok nézetei nem függetlenek egymástól. Olyan csoportok, amelyek tagjai hasonó háttérrel és nézetekkel rendelkeznek, nagyobb valószínűséggel válnak a csoportgondolkodás áldozataivá.
  2. A konszenzus nyilvános konformitáson és nem a személyes elfogadáson alapul.

Ahogy a lenti ábrán látható, a csoportgondolkodás folyamata inkább csak az egységesség illúzióját kelti és nem rejt valós konszenzust.

A csoportgondolkodás ellenszerei:

  1. Kívülállókat kell bevonni
  2. Aktívan támogatni kell a nyílt kérdezést és az ellenvetések kifejtését
  3. Nyilvános szavazást csak kivételesen szabad alkalmazni

Kisebbségi befolyás: a szakadárság értéke

Sikeres kisebbségi befolyás

A kisebbség nézetei néha befolyásolhatják a többséget. Ahhoz, hogy befolyáshoz jusson, a kisebbségnek alternatív konszenzust kell felkínálnia, meg kell találnia a helyes egyensúlyt a többséghez való hasonlóság és a tőlük való különbözőség között, és a szisztematikus feldolgozást kell elősegítenie.

  1. Alternatív konszenzus felkínálása
  • A kisebbségek hatékonyabbak, ha egymás közt megegyeznek. 3-4 fős ellenzéki csoportok hatékonyabban befolyásolnak, mint a magányos ellenzékiek.
  • A kisebbségek hatékonyabbak, ha konszenzusuk nem csupán alkalmi jellegű.
  1. Légy különböző, de ne túlságosan!

A kutatások alátámasztják, hogy azok a csoporttagok, akik először egyetértenek, és csak azután helyezkednek szembe, meggyőzőbbek, mint azok, akik azonnal kihívják a csoportot.

Hollander írja: “Az ellenzéknek először “pontokat” vagy “egyediségi hitelt” kell begyűjtenie, amit azután felhasználhat.”

III. Szisztematikus feldolgozás elősegítése

Serge Moscovici szerint a kisebbség által felkínált alternatíva a valósággal kapcsolatos bizonytalanságot kelt, és ez gondolkodásra készteti a többség tagjait. A többség kiegészítő információk után néz, amiket nagyobb alapossággal használ fel. Ez vezet a szisztematikus feldolgozáshoz.

A kisebbségi és többségi befolyásolás folyamata

A többség és a kisebbség nagyjából ugyanazon folyamatokon át gyakorol befolyást. Mindkettő kiválthat nyilvános vagy személyes konformitást, a bizonyítékok feldolgozásában támogathatja a szisztematikus feldolgozás, és pozitív társas identitást nyújthat.

Normák és viselkedés

A viszonosság normája: úgy bánj másokkal, ahogy ők bánnak veled (MARKETING EZERREL!)

A társas viszonosság normája az az elfogadott nézet, hogy kötelező viszonoznunk a javakat, szívességeket és engedményeket, melyeket mások ajánlanak fel számunkra.

  • **egyetemes
  • nagyon kevesen mentesülnek alóla: n. fiatalok, betegek és öregek
  • **egyén számára előnyös, mert ha ad valamit, kapni is fog érte valamit
  • csoport számára előnyös, mert erősíti a csop.tagok közti bizalmat, kapcsolatokat, elkötelezettséget

A szívességek viszonzása

KÍS: Regan: kóla és sorsjegy – A beépített személy vagy kedvesen vagy durván viselkedik a kísérleti személlyel. Ezután kéretlen szívességet tesz: vesz egy üveg kólát a kísérleti személynek. Később a beépített, arra kérte a kísérleti személyt, hogy vásároljon 25 centes (a kólánál drágább) sorsjegyet. A viszonosság normája akkor is érvényesült, ha a beépített személy durva volt.

Engedmények és viszonosság: visszaélések a viszonosság normájával

  1. mások elérik azt, hogy ***értékesebb viszonzás***t adjunk szívességükre, mint amit eredetileg kaptunk (pl. aprót adunk a virágért – a virág olcsóbb, mint amennyit adunk)

„becsapott ajtó-módszer🚪: a befolyásoló eredeti kérése olyan nagy, hogy csakis elutasításra találhat. A befolyásoló ezután előáll egy kisebb, engedménynek tűnő kéréssel, ezáltal növelve annak valószínűségét, hogy a befolyásolt végül beadja a derekát. A trükk onnan kapta a nevét, hogy a kérő azt akarja, hogy becsapják előtte az ajtót, így visszavonulhasson az eredeti kéréstől. Az eredti kérés mindig jóval nagyobb, mint amit a kérdező akar.

  1. KÍS: Cialdini: két éven keresztül legyél bűnözők pártfogója -> nemet mondasz -> engedmény: na jó, akkor legalább vidd el őket állatkertbe -> beleegyezel. Nagyobb az esélye a beleegyezésnek így, mintha csak simán megkértek volna első körben, hogy vidd el a bűnözőket állatkertbe.

A becsapott ajtó-módszer🚪feltételei:

  1. a kezdeti kérés elég nagy, hogy visszautasítsák, de annyira nem, hogy megsértődjenek rajta
  2. az „áldozat” lehetősége megvan a kompromisszumra, azáltal, hogy először elutasíthat;
  3. a 2. kérés kapcsolódjon az 1. kéréshez, és ugyanaz a személy kérje, akinek ezáltal olyan színben kell feltűnnie, mint aki személyes engedményt tett.

Engedmények viszonzása a kereskedelemben:

„ez nem minden”-módszer: az eladó megemelt árral indít, majd azt még a visszautasítás előtt csökkenti.

„csúcsmodell”-módszer: az eladó felkelti a vevő érdeklődését a legdrágább típus iránt, majd amikor azt nem sikerült rásózni, az árban eggyel olcsóbb típus felé viszi a vevőt. (előbb kínáljunk egy 600ezer forintos biliárdasztalt, utána a 60ezreset, így könnyebben megveszik az olcsóbbat, mintha azt kínálnánk először)

Az ígéretek betartása: társas elkötelezettség normája

A társas elkötelezettség normája (ígéretek betartása) szerint az embereknek tiszteletben kell tartaniuk megállapodásaikat, ígéreteiket és vállalt kötelezettségeiket. Társas „szerződések”.

KÍS: Moriarty: strandon: azok közül, akik megígérték, hogy figyelni fogják a másik rádióját, 95% akarta megállítani a tolvajt, míg az el nem kötelezetteknek csak 20%-a

„Alacsony labda”-módszer: Amikor a befolyásoló bebiztosít egy adott kérésről szóló megállapodást, majd a kérés nagyságát megnöveli azáltal, hogy felfedi a rejtett költségeket.

  1. segítsünk barátunknak átköltözni a szomszéd lakásba -> megígérjük -> amikor odaérünk, kiderül, hogy a város másik végébe költözik és a lakótársát is át kell költöztetni -> magas költségek, egész nap pakolunk, de a norma olyan erős, hogy mégsem állunk el ígéretünktől, mert:
  1. a társas „szerződés” betartását kötelezőnek érezzük
  2. a következetlenség kényelmetlen érzés, ezért csökkentjük – kognitív disszonancia
  3. kognitív megerősítés miatt – felértékeljük a feladatot (nem is olyan rossz egész délután bútort pakolni, legalább erősítjük a barátságunkat)

Az engedelmeskedés normája – behódolás a tekintélynek

Adolf Eichmann háborús bűnös (aki mindig csak azt hajtogatta, hogy parancsra tette) pere motiválta Stanley Milgramet, hogy megértse mikor és miért engedelmeskednek az emberek a tekintélynek, még akkor is, ha ezzel másoknak kárt okoznak?

Milgram kísérletei az engedelmeskedésről (1961-62, Yale Egyetem)

A kísérleti személyeket bemutatták egy középkorú férfinak, akiről azt mondták, hogy szintén kísérleti személy, de valójában beépített ember volt. Azt mondták, hogy a kísérlet célja a büntetés tanulásra gyakorolt hatásának vizsgálata és az egyik résztvevő lesz a tanár, a másik a diák. Sorshúzással (apró csalással) a valódi kísérleti személy lett a tanár. Az volt a feladata, hogy szópárokat tanítson meg a “tanulónak”, és minden helytelen választ (nem halálos) áramütéssel büntessen, minden hibánál egyre erősebbet. A tanulók fájdalmas szisszenéseire a tanárok abba akarták hagyni, de a kísérletvezető azt mondta, hogy folytassa. 300 voltnál a tanuló a falon dörömbölt és nem válaszolt további kérdésekre, a tanár abba akarta hagyni, de a kísérletvezető azt mondta, hogy nincs más választása, folytatnia kell + a felelősség az övé. Az egyik sorozatban a személyek 2/3-a 450 voltig ment el. A kísérlet épp az ellenkezőjét bizonyította annak a feltevésnek, hogy az átlagember ellen fog állni a tekintélytől származó utasításoknak -> kutatók megdöbbentek

def: a tekintélynek/hatalomnak való engedelmeskedés normája: az embereknek engedelmeskedniük kell a legitim hatalommal rendelkező személyeknek.

  1. b) Az engedelmeskedés okai
  2. a tekintélynek való engedelmeskedés normája
  • a társas helyzet engedelmességet kiváltó hatása
  1. legitim hatalom észlelése
  • legitimitás: a csoport adja a tekintélyszemélynek; hatalom: státusból, nem a személytől származik pl. közlegény tiszteleg az őrnagynak
  • a hatalom jelei: szimbólumok, fehér köpeny, egyenruha, jelvények stb.
  • Milgram másik kísérletében: ha a fehér köpenyt viselő kísérletvezető elhagyta a szobát, a kísérleti személyek nem engedelmeskedtek a beépített személynek
  1. a tekintély vállalja a felelősséget
  • Milgram eredeti kísérletében a kísérletvezető folyamatosan emlékeztette a kísérleti személyeket, hogy a felelősség a kísérletvezetőé -> “eszközszerű állapot” = ők csak a hatalom végrehajtói
  • az engedelmeskedés csökken, amikor a k.sz.ek úgy tudják, övék a felelősség
  1. az engedelmesség normája hozzáférhető legyen
  • Milgram kís.ében a k.v. azonnal elfojtotta a k.sz.ek tiltakozását, és ilyeneket mondott: „Folytatnia kell!”, „Nincs más választása!” -> az engedelmesség a normális, elvárt viselkedés a k.sz.től
  1. a többi norma kevésbé hozzáférhető legyen
  • Milgramnél normatív konfliktus a kísérleti személyekben: engedelmesség VS társas felelősség normája -Milgram az egyensúlyt az engedelmesség normája felé billentette el
  • KÍS: Milgramnél: mi történik ha más normák hozzáférhetőek? csökkentette a fizikai távolságot a „tanár” és a „tanuló” közt: ugyanabban a szobában volt a tanár és a tanuló, így az engedelmeskedés csökkent: 40%.
  • pl. könnyebb ledobni egy bombát, mint megkéselni valakit
  1. fokozatosság
  2. c) A fokozatosság csapdája
  • a k.sz.ek feladatának lépésről lépésre haladó természete is engedelmeskedésre kényszerítette őket
  • kognitív disszonancia elkerülése (1): ha 45 V-os áramütést adtak, miért ne engedelmeskednének a 60 V-os áramütés adására való felszólításnak?
  • kogn. disszonancia elkerülése (2): az áldozatot leértékelik, hibáztatják, „megérdemelték a büntetést”
  • az áldozatot fogják hibáztatni, ami az igazságos világba vetett hitből ered
  • mindenki azt kapja, amit megérdemel
  1. d) Az engedelmeskedés előnyei és hátrányai
  • a legitim hatalom elfogadása nélkülözhetetlen a társ. jó működéséhez (törvények)

Lázadás és ellenállás

Gamson: MHRC kísérletek (vmi hülyeségről akarták meggyőzni a k.sz.eket): 33 csoportból csak 1 engedelmeskedett

Az MHRC egy olajipari vállalatnak végez kutatást, amely perben áll egy helyi benzinkút vezetőjével, aki házasságon kívül együtt élt egy nővel. A cég szerint ez szemben áll a helyi értékrenddel. A koordinátor arra kérte a 33db 9 fős csoportot, hogy vitassák meg a benzinkutas viselkedését, bekapcsolta a kamerát, majd elhagyta a szobát. Amikor a koordinátor visszatért, kikapcsolta a kamerát és egy másik vitatémát dobott be: elfogadnák-e üzleti partnernek a benzinkutast? Megkérte a 9 fős csoport 3 tagját, hogy a kutassal szemben foglaljanak állást, utána még 3 embert kért meg ugyanerre, majd mind a 9 résztvevőt erre kérte. Végül alá kellett írniuk, hogy az MHRC számára engedélyezik a videó vágást és bíróság előtti felhasználását. A résztvevők csak ezután távozhattak.

Milgram kutatásai alapján arra következtethetnénk, hogy a résztvevők engedelmeskednek (vitatéma + álláspontot adnak a szájukba), de nem ezt tették: 33 csoportból 25 nem írta alá a hozzájárulást.

William Gamson azt találta, hogy 3 folyamat vezetett a behódolás helyett az ellenálláshoz:

  • A, reaktancia
  • B, szisztematikus feldolgozás
  • C, normák bevetése a normák ellene

A, reaktancia: ami sok, az sok

A reaktancia az a motiváció, hogy megvédjük vagy helyreállítsuk cselekvési szabadságunkat.

  • amikor úgy érezzük, a normatív nyomás jogtalan, ez kiváltja a reaktanciát (nincs legitim hatalom) (Ezért sétáltak ki az MHRC kísérletben, mivel nem érezték legitimnek a piackutató céget, és ezért folytatták a Milgram kísérletet, mivel a kísérletvezetőt legitimnek tartották)
  • a túl erőszakos társas nyomás gyakran vezet reaktanciához
  • pl. ha betiltanak egy könyvet az egyik államban, akkor a többiben megnőnek az eladások.
  1. b) Szisztematikus feldolgozás: „Gondoljuk át alaposan”
  • a normatív nyomást alkalmazó helyzetek gyakran teremtenek stresszt, feszültséget, ez akadályoz minket a tiszta gondolkodásban
  • Az MHRC kísérletben: amikor kiment a kísérletvezető, volt idejük gondolkodni
  • segíthet:
  1. megnyugvási idő
  2. Vizsgáljuk meg, hogyan használják ellenünk a normákat? – ha azt találjuk, hogy becsapnak, szembesítsük őket
  3. Vizsgáljuk meg a hozzánk fűződő kapcsolatra vonatkozó állításokat! – talán nem is áll hatalmukban befolyásolni minket

Marketinges megjegyzés: Az alacsony labda módszer részeként az eladó gyakran arra hivatkozik, hogy nem kötheti meg az üzletet, amíg nem beszélt a főnökkel. Ez az eset azt jelenti, hogy mi magunk tehetünk engedményeket, de a másiknak nincs meg ez a lehetősége. Ahogy a régi mondás tartja: “Ami az enyém, az az enyém, ami a tied, arról még beszélünk!”. Ilyen esetekben ragaszkodni kell ahhoz, hogy közvetlenül azzal a személlyel alkudozhassunk, aki jogosult a végleges megállapodás megkötésére.

  1. Vizsgáljuk meg, mit gondol a másik a helyzetről! – talán nem is tett nekünk szívességet, csak ők gondolják

Az MHRC kísérletben a koordinátor 2 normát erőltetett rá a csoporttagokra: a társas elkötelezettség normái és a legitim hatalomnak való engedelmeskedés.

  1. c) Normákkal a normák ellen
  • alternatív megegyezés
  • szövetségesek, csoporttagok jelenléte (MHRC)
  • ellenállás csoportnormái kialakulnak (MHRC)
  • csoporttámogatás, csop.konszenzus (Milgramnél: ha szövetségest helyezett a k.sz. mellé, csökkent az engedelmesség)
  1. Összegzés: a viselkedés irányítói – 592., 593. o. ábra
  2. a) attitűdök és normák irányítanak
  3. közvetlen módon irányítanak:
  • felületes feldolgozásnál
  • aktivált attitdök befolyásolják az attitűdtárgyak észlelését, az aktivált normák pedig döntési heurisztikákként szolgálnak
  1. közvetett módon irányítanak:
  • személyes attitűdeink és a csop.normák gyakran együtt irányítják a vis.ünket
  • kontroll észlelése is fontos

def: a tervezett viselkedés elmélete (Ajzen, Fishbein): az az elm., mely szerint az attitűdök, a társas normák és a kontroll együttesen befolyásolják a vis.t. Az attitűdök és normák csak azokat a vis.eket befolyásolják, amelyeket az ember érzése szerint ellenőrzése alatt (kontroll alatt) tart.

  1. b) attitűdök és normák összeütköznek
  • hozzáférhetőség határozza meg, h melyik irányít ilyenkor
  • hogy melyik hozzáférhetőbb, azt meghatározza:
  1. a viselkedés
  • a nyilvános vis.nél inkább a normák, személyes vis.nél inkább attitűdök irányítanak
  1. az egyén:
  • alacsony éntudatosság és magas önmonitorozás: normáknak megfelelő vis. (pl. nem zabálunk órán) <-> magas éntudatosság és alacsony önmonitorozás: attitűdnek megfelelő vis.
  1. a helyzet:
  • ki figyeli vis.ünket? éntudatosság mértéke: saját tükörkép (=attitűd) VS közönség (=norma)

Festinger, Pepitone, Newcomb:

Egyéniségvesztés a csoportban

(cikk)

  • Felületes megfigyelés alapján úgy tűnik, mintha az emberek csoportban jobban elengednék magukat, kényszerektől mentesebbek, gátlásoktól szabadabbak volnának.
  • Olyan viselkedési formákat is tapasztalhatunk, amelyek a személyre általában nem jellemzőek.
  • Az egyének gátlásmentes viselkedése leggyakrabban a tömegben figyelhető meg.
  • Tömegben: az emberek sokszor olyasvalamit csinálnak, amit más körülmények között nem engednének meg maguknak, esetleg még szégyellnének is
  • És az ilyen viselkedés nem korlátozódik nagy tömegekre, mindenféle méretű és legkülönbözőbb típusú csoportokban is rendszeresen előfordul.
  • Ilyen lehet pl. az utcán sétálgató fiúcsoport, aki vadabban viselkedik, mint egyénileg tenné azt bármelyikük.

Deindividualizáció(egyéniségvesztés)

  • Csoportokban néha az egyének úgy viselkednek, mintha „elsüllyedtek volna a csoportban”- a csoporttagok nem egyéniek.
  • Sok olyan cselekedetet, amelyet az egyén a belső gátlásai miatt képtelen lenne megtenni, a csoportban, az egyéniségvesztés miatt képes lesz megtenni.
  • Az olyan csoporthelyzet, ahol deindividualizáció következik be, azonos körülmények között kielégítőbb, mint azok a csoportok, ahol az egyéniségvesztés nem következik be.
  • Azok a csoportok, ahol lehetőségük van a tagoknak a deindividualizációra, vonzóbbak a tagok számára, mint más csoportok.

A csoport 2féle ellentétes előnyét említhetjük:

  1. Olyan kielégülési formák, amelyek a csop-n belüli individualizációt követelik meg. A csoporton belül van tekintély és rang. A csoport céljainak eléréséhez elengedhetetlen, hogy törődjenek az egyénnel és különleges igényeivel.
  2. Olyan kielégülési formák, amelyek a csop-n belüli deindividualizációt követelik meg. Ide azok az élvezetek tartoznak, melyek a belső gátlások csökkenésének az eredményei.

A deindividualizációra vonatkozó hipotézisek:

1.A csoportokban előforduló deindividualizáció jelenségét a tagok belső gátlásainak csökkenése kíséri.

2.Az olyan csoportok, melyekben a belső gátlások csökkennek vonzóbbak a tagok számára, mint ahol ez nem következik be.

  • Ha a csoportban bekövetkezik az egyéniségvesztés, akkor azt kell tapasztalnunk, hogy a csoport egyedei nem különösebben törődnek a többi taggal, mint egyeddel. És ha ez igaz, akkor a tagok arra figyelve, hogy mi történik a csoportban kevésbé emlékeznek arra, hogy ki mit csinált.
  • Ez jelzi a belső gátlások gyengülését🡪a tagok jobban élvezik a csoportbeli helyzetet🡪 vonzóbbak azok a csoportok melyek lehetőséget nyújtanak a deindividualizációra!

A deindividualizáció és a belső gátlás gyengülése

  • A deindividualizációt I (azonosítási)- M (memóriabeli) hibák számával mérték
  • Az, hogy a belső gátlások mekkora mértékben gyengülnek, a vita folyamán a szülők iránti negatív beállítottság gyakorisága (N-P)
  • Korreláltatták ezeket: megállapították, hogy minél nagyobb a negatív állásfoglalások száma, annál jobban képesek emlékezni arra, hogy mit mondtak a tagok
  • Ebben az esetben: a szülők iránti negatív attitűd növekedésével a tagok egyre kevésbé voltak képesek megkülönböztetni, hogy ki mit mondott annak ellenére, hogy emlékeztek rá

 

A belső gátlás gyengülése és a csoport vonzóereje

  • A belső gátlás gyengülése lehetővé teszi a csoport tagjainak, hogy szabadabban viselkedjenek 🡪 az olyan csoportok, amelyekben gyengülnek a gátlások, vonzóbbak kell, hogy legyenek tagjaik számára, mint mások.
  • Pozitív volt a korrelációs együttható.

Hipotézisek igazolása

  • A deindividualizáció helyzetében csökkennek a gátlások, valamint az ilyen csoportok vonzóbbak a tagjaik számára, mint mások!
  •  

Más lehetséges magyarázatok

  1. Megmagyarázhatók-e az eredmények az elfojtás vagy a szelektív felejtés elméletével?

Amit szégyellünk, azt igyekszünk elfojtani illetve figyelmen kívül hagyni 🡪 ha más is mondja, azért nem emlékszünk arra, hogy ki mondta.

DE: Minél szégyenletesebb dolgot mondtak annál jobban emlékeztek a tagok az állításra, pusztán csak arra nem, hogy ki mondta!

  1. Vajon megmagyarázhatók-e az eredmények a felejtés Ebbinghaus- törvényeivel?

Azok, akik pontosabban követték az utasításokat, több negatív dolgot mondtak a szüleikről ill. több személyeset mondtak el.

E-törvény: minél több kijelentésre kell emlékezni, annál rosszabb az emlékezet.

  1. Megmagyarázhatók-e az eredmények a figyelem megoszlásával?

Az olyan csoportokban, ahol sok negatív dolgot mondanak, a tagokat egyre inkább leköti a vita. Nagy figyelmet fordítanak arra, amit mondanak, ezért nem tudnak már arra is figyelni, hogy ki az, aki beszél.

  1. Megmagyarázhatók-e az eredmények egyszerűen egyéni reakcióként úgy, hogy nincs is szó csoportjelenségről? Azok a személyek, akik szüleik iránt negatív beállítottságúak, a tartalom szégyenletes volta miatt hajlamosak elfeledkezni arról, hogy ki is volt valójában a beszélő.
  2. Tétel Interakció és kölcsönös függés: teljesítmény a csoportban és a vezetés

Kulcsszavak:

-a kölcsönös függés fogalma 

-a társas facilitáció

–csoportszocializáció, kiközösítés, csoportfejlődés

–csoportteljesítmény: feladattípusok, koordinációs és motivációs veszteségek 

-információs technológia és csoportteljesítmény 

-a csoportkohézió és a csoportteljesítmény 

-vezetés: vezetéselméletek, vezetési stílusok, kontingencia 

-a hatalom és a teljesítmény kapcsolata

-.-

Kölcsönös függés:

 

A csoporttagok gondolatai, érzelmei és viselkedései befolyásolják a többi csoporttag gondolatait, érzelmeit és viselkedését.

A csoport együttes tevékenységének első kutatói (Durkeim és LeBon) úgy gondolták, hogy a csoport viselkedésének szinte semmi köze sincs az egyes tagok jellemzőihez. Ezen nézetüket arra alapozták, hogy a csoportban az egyének elveszítik egyéniségüket és nincs önálló tudatuk sem. Ez a nézet ma már nem elfogadott, de az tény, hogy a csoportlét egyértelműen és erőteljesen befolyásolja az egyén viselkedését.

Ha csak egy csoport tagjaként észleli magát az ember, már az is hatással van viselkedésére, de ha még interakcióba is lép azokkal és kölcsönös függésbe kerülnek (egymásra éppúgy támaszkodnak materiális és társas jutalmak elnyerésében, mint saját magukra), a hatás még nagyobb lesz.

Az interakció és a kölcsönös függés két végpontjának az együtt cselekvés és a személyes csoport tekinthető. Együttes cselekvéskor bizonyos számú ember egy térben helyezkedik el, de minimális közöttük az interakció és a kölcsönös függés, míg a személyes csoportok tagjai nemcsak bizonyos társas jellemzőkben osztoznak, de állandó interakcióban is vannak, és számítanak egymásra az adott célok elérésében. 

A kölcsönös függés szerkezete

A kölcsönös függés kimenetelei mögött meghúzódó elsődleges dimenziókat Kelly és Thibaut interdependenciaelmélete írja el: a függés foka, a függés kölcsönössége, a kimenetelek megfelelése és a függés alapja.

A függés foka arra vonatkozik, hogy az egyén képességét jó kimenetelek elérésére mennyire befolyásolják egy kölcsönösen függő mások ember tettei. A függés magas foka, különösen a kölcsönös függésé gyakran jár együtt az elkötelezettség érzésével. 

A függés kölcsönössége arra utal, hogy két egyén mennyire kölcsönösen vagy mennyire egyoldalúan van egymásra utalva annak érdekében, hogy jó kimeneteleket érjenek el. Ha ez az értéke magas, akkor kicsi az esélye, hogy az egyik fél kihasználja a másikat. Vagyis ez a dimenzió nagyban befolyásolja a szimmetrikus és aszimmetrikus hatalmi viszonyokat. 

A kimenetelek megfelelése azt jelenti, hogy a preferenciák mennyire felelnek meg egymásnak, vagy mennyire ütköznek egymással. A kimenetelek nagy megfelelésekor az együttműködés motívumai lépnek működésbe, míg ütközésekor a versengés motívumai. 

A függés alapja pedig arra utal, hogy egy ember kimeneteleit mennyire egyoldalúan befolyásolják egy másik ember tettei, vagy ellenkezőleg, mennyire befolyásolják együttesen mind az illető, mind a másik ember cselekedetei. Amikor az én kimeneteleit egyoldalúan befolyásolja egy partner, akkor a kimeneteleim fölötti ellenőrzés a partnerem kezében van, vagyis sorskontrollról beszélünk. A másik esetet viselkedéskontrollnak hívjuk. Ez a négy dimenzió lehetővé teszi az egyes helyzetek kategorizálását és definiálását.

Társas serkentés: a minimális kölcsönös függés hatásai

Zajonc szerint a társas serkentés hatása azon alapul, hogy mások jelenlétében növekszik az arousalszintünk, ami bizonyos viselkedéseket megkönnyít, másokat viszont megnehezít. Az arousal serkenti a teljesítményt azokban a viselkedésekben, amelyek nagyon jól hozzáférhetőek, mert egyszerűek, jól begyakoroltak vagy jól megtanultak (domináns válasz). Ugyanakkor gátolja a teljesítményt olyan viselkedésekben, melyek összetettek, nehezek vagy újak (nem domináns válasz). Zajonc azt feltételezte, hogy mások fizikai jelenléte veleszületett módon vezet az izgalom növekedéséhez.

Miért növeli valójában mások jelenléte az arousalt? Két lehetséges ok: feltételezett értékelés feszültségkeltő hatása (Cottre), figyelemelterelés (Sanders,Baron és Moore).

Önértékelésünk legalább annyira függ mások véleményétől, mint attól, hogy mi mit gondolunk magunkról. Ezért van az, hogy aggódunk amiatt, mások figyelnek és értékelnek e minket. Rosenberg megerősítette, hogy olyan személyek jelenléte, akik ítélkezhetnek rólunk, értékelési feszültséget kelt bennünk, és ez a feszültség úgy változtatja meg teljesítményünket, ahogy azt a társas serkentés elmélete megjósolta. Allport és munkatársainak kutatása is azt támasztja alá, hogy az értékelés, nem pedig a puszta jelenlét a kritikus tényező. 

Mások jelenléte úgy is befolyásolhatja a teljesítményt, hogy eltereli a figyelmünket a feladatról. Kísérlet során a megfigyelő semmiképp nem láthatta a személy munkáját, az egyén jelenléte mégis úgy hatott, ahogy a társas serkentés elmélete jósolta. Hogy miért javítja a figyelemelterelés a teljesítményt könnyű feladat esetén? Kétfajta tevékenységre irányuló motivációk ütközése növeli az arousalt, ami tehát könnyű feladat esetén javítja a teljesítményt.

Az értékelés feszültségének és a figyelemelterelésnek az együttes hatásai leginkább a sportolók világában nyilvánvalóak. Baumeister és Showers azt találta, hogy a csapatok gyakran szerepelnek rosszabbul hazai pályán a tétre menő mérkőzéseken, mint a barátságos meccseken. Ennek egyik oka a szurkolók hangos, erőteljes értékelő jellegű megnyilvánulásaiban rejlik.🡪Figyelemelterelés és félelem, hogy csalódást okoznak.

Az előző két tényezőn kívül a zsúfoltság is az arousalt növelő tényezők közé tartozik, így ez is megkönnyítheti az egyszerű és megnehezítheti az összetett feladatok elvégzését. Ennek következtében felvetették azt, hogy a zsúfolt városokban való élet rombolóan hat a társas viselkedésünkre. Azonban ez a gondolat távolról sem biztos, hogy igaz. Az egyik tényező, amelyik a zsúfoltság negatív következményei ellen hat, az a kontroll tudata.

 

Csoportfejlődés főbb szakaszai, jellemzők

 

Teljesítmény a személyes csoportokban: a kölcsönös függés maximalizálása

A személyes csoportokban társas- és feladathoz kapcsolódó kölcsönös függés is jellemző. Kötődési igényük és más érzelmi szükségleteik miatt alakul ki a társas kölcsönös függés, és mivel produktivitásuk attól függ, képesek e együttműködni, feladathoz kapcsolódó kölcsönös függésről is beszélünk esetükben. E két feladat egyidejű kezelése kihívást jelent a csoport számára, ugyanis néha ütköznek egymással. A kihívásból adódó problémák megértéséhez ismerni kell a csoport képződésének, működését.

A személyes csoportok különböző fejlődési szakaszokon mennek keresztül, míg sikerül kialakítaniuk saját identitásukat. 

  1. Alakulás – Ebben a szakaszban a csoport tagjai megpróbálják megismerni egymást, és eldönteni, hogy képesek-e a csoport részévé válni. Sikeres lezajlása esetén az egyén magát a csoport részének fogja tekinteni.
  2. Kiforrás – A második szakaszban gyakorivá válnak a konfliktusok, heves viták dúlnak. Ez annak köszönhető, hogy bár a csoporttagok már ismerik egymást, nincs még módszerük a kooperációra. A konfliktusok leggyakoribb forrása a rövid távú célok tisztázása és kijelölése. Ilyenkor mennek a pozíciókért folyó küzdelmek, valamint a különböző koalíciók alakítása is.
  3. Normák kialakítása – Sikeres kiforrást követően összhang és egység alakul ki, ami pozitív csoporttudattal társul. A normák kialakulásával a csoport céljai is tisztázódnak. Más külső társas hatások már nem olyan fontosak.
  4. Működés – A csoport tagjai megkezdik az érdemi munkát. Ha az első két szakasz sikeresen és hatékonyan zárult, ebben a fázisban általában már problémamentes az irányítás, a munka pedig hatékony. A nézeteltéréseket is produktív módon oldják meg, a tagok együttműködnek.
  5. Megszűnés – A csoport fejlődésének végső stádiuma. Ha a csoport összetartó volt, ez az időszak feszültséget jelenthet a tagok számára, mivel a csoport felbomlásával megváltozik társas identitásuk is. Ilyen esetekben érdemes a tagoknak előre felkészülni a felbomlásra, például függetlenségük hangsúlyozásával, új csoport keresésével.

 

A feladathoz kapcsolódó kölcsönös függés különböző formái.  (Steiner)

 

Steiner szerint a csoportfeladatok különbözőek lehetnek abból a szempontból, hogy milyen típusú kölcsönös függést igényelnek. 

Az additív feladatoknál a csoport potenciális teljesítménye kb. egyenlő az egyes tagok teljesítményének összegével, és általában jobb, mint bármelyik tag egyéni teljesítménye. Az ilyen feladatoknál fontos az egyéni teljesítmény és a koordináció is. Azonban jellemző, hogy az ilyen csoport nem használja ki optimálisan tagjai erejét. Koordinációs és motivációs veszteségek is akadnak.  A veszteségek pedig a csoport méret növekedésével nőnek. Ilyen például a kötélhúzás vagy a hólapátolás. 

Diszjunktív feladatoknál a csoport teljesítménye olyan, mint a legjobb tag teljesítménye. Ebben az esetben a végeredmény a csoporttagok különböző egyéni képességeitől függ. Épp ezért fontos itt az egyéni oktatás, képzés, a képességek alapján való kiválogatás, és a koordináció is. A csoportteljesítmény ebben az esetben akkor éri el a maximumot, ha a csoporttagok közül jelentős számban támogatják a helyes megoldást. Például anagrammák, szókirakás vagy rejtvények tartoznak ide. 

Konjunktív feladatoknál minden egyes csoporttagnak megvan a maga jól körülírható szerepe. A csoport teljesítménye ilyen esetben olyan, mint a leggyengébb tagjának a teljesítménye. Itt rendkívül fontos a koordináció. Ilyen például a hegymászás.

A gyakorlatban azonban az összetett feladatok jellemzőek, amihez különböző formájú kölcsönös függés szükséges.

 

Nyereségek és veszteségek a csoportteljesítményben

A csoportok jellemző tulajdonsága, hogy megsokszorozhatják az egyének erőfeszítéseit, a képességek olyan kombinációit hordozhatják, melyet egyetlen személy önmagában nem birtokolhat, és képesek párhuzamosan, nemcsak egymás után végezni feladatokat. Kognitív feladatokban is megmutatkozik a csoport előnye, például gyorsabban oldanak meg kirakós játékot, és jobban is emlékeznek, a kollektív emlékezet révén.

Azonban a csoport előnyét cáfolják ötletbörze során kapott eredmények, itt ugyanis a csoportok rendszerint kevesebb és gyengébb minőségű ötletet voltak képesek összegyűjteni, mint azonos számú egyének önállóan dolgozva (Diehl és Stroebe).

Motivációs veszteség, avagy a társas lazsálás

Ringelmann tanulmányozta először azt a jelenséget, amikor a csoportban való munka arra készteti az embereket, hogy lógjanak. Vagyis azt mondhatjuk, hogy az egyéni erőfeszítés elvész a tömegben, ez a veszteség pedig meglehetősen komoly lehet. Azonban szerepe van a feladat jellegének a jelenség kialakulásában. Például ha a feladat érdekes és magával ragadó, akkor kevésbé jelentkezik, azonban ha a kölcsönös függés minimális, az emberek gyakran másokra hagyják a dolgot. De ha az egyéni közreműködés fontos a sikerhez, vagy ha a csoporttagok tudják, hogy ellenőrizhetik teljesítményüket, csökken a társas lazsálás. A tagok viszonya a csoporthoz is befolyásolja a lazsálásra való hajlamot. Összességében azt mondhatjuk, hogy ha mind a feladati, mind a társas kölcsönös függés magas, társas kompenzálás alakul ki, ami azt jelenti, hogy a csoport egyik tagja nagyobb erőfeszítést tesz, hogy ezzel ellensúlyozza egy másik tag gyengébb teljesítményét.

Koordinációs veszteség, vagyis szervezetlenség

Fontos, hogy a csoportnak szervezettnek kell lennie, hogy a legjobb teljesítményt tudja nyújtani. Ehhez a tagoknak világos szereposztásra és az egyének által használt források tisztázására van szükség, valamint arra is, hogy ismerjék egymást és a jogaikat.

A gyenge csoportteljesítmény javítása 

Egyik lehetséges megoldás a csoporttagság beépítése az egyén pozitív társas identitásába. Ezt a szervezetek általában a vállalti kultúra hangsúlyozásával próbálják elérni, jelmondatokkal, szimbólumokkal, saját szokásrendszer kiépítésével. Hogy miért hatásos valójában ez a módszer? 

Az összetartozó csoportok bátorítják a kooperációt. Az összetartó csoport a csoportcélok elérése érdekében együttműködik. A kooperáció pedig segíti a pozitív érzések kialakulását a csoporttagok között, ezáltal pedig segíti a közös munkát is. Ezt leginkább úgy lehet elősegíteni a gyakorlatban, ha az egyéni jutalmakat a csoportos jutalmaktól teszik függővé. 

A kohezív csoportoknak társas hatóerejük van. Ez abból adódik, hogy a csoporthoz tartozás érzése általában segíti a csoporttagokat abban, hogy kialakítsák azokat a normákat, amelyek megszabják a csoportcélokat és azt, hogy hogyan érjék el ezeket a célokat. A normák kialakulása után, akik azonosultak a csoporttal, valószínűleg ragaszkodni fognak azok betartásához. Ha a csoport kohezív, és magas teljesítménynormái vannak, a tagok nagyon produktívak lesznek. A kohezív csoportok vonzzák és megtartják az értékes tagokat

Ha a csoport fontos a tagok számára, az növeli elégedettségüket, moráljukat, ezáltal pedig számos szervezeti nehézség megoldható. A japánok összetartását szokták példaértékűnek titulálni.

Motivációs veszteség – az egyének csökkentik erőfeszítéseiket, társas lazsálásba kezdenek. Megoldás a teljesítménycsökkenés-re a csoportokban a kooperáció: az egyének a csoportcélokért dolgoznak. Az egyének fenntartják erőfeszítéseiket akkor is, ha nem azonosulnak a módszerekkel. Az egyének magukévá teszik a csoportcélokat.

Koordinációs veszteség – az egyének zavarják egymást. Nem tudnak hatékonyan kommunikálni a feladatokról. Megoldás a teljesítménycsökkenés-re a csoportokban a konszenzus: az egyének megegyeznek a célokról és a stratégiákról. Az egyének követik a csoportnormákat. Ha a normák helyesek, nagy produktivitás az eredmény. A csoport társas hatást gyakorol az egyénekre.

 

 

 

 

információs technológia és csoportteljesítmény 

Kommunikáció a csoportban

Ahhoz, hogy a csoport magas teljesítményt érjen el, a hatékony vezetőn kívül, jó kommunikációra is szüksége van. Ehhez formális és informális csatornákat egyaránt felhasználnak. Az, hogy milyen gyorsan terjed el egy üzenet a csoportban, attól függ, milyen kommunikációs hálózattal rendelkezik a szervezet. A centralizált rendszerben egyetlen ember áll a problémamegoldás és a döntéshozatal középpontjában. A kerék és az Y minták tipikusan centralizált hálók. A decentralizált hálókban az egyének szabadon kommunikálnak egymással. A centralizált kommunikációs hálózattal rendelkező csoportok általában gyorsabban oldják meg az egyszerű feladatokat. Amikor azonban a feladat összetettebb, a központi személy túl soknak érezheti a rázúduló infót, ezért ilyenkor hatékonyabb a decentralizált háló. E két típuson kívül beszélhetünk még a rácsmintáról, ami egy informális, személyes kapcsolatokon nyugvó hálózat, amely minden irányban összeköti a tagokat. Ez a háló alkalmas a hiányosságok pótlására és a bizonytalanság csökkentésére.

Mai világunkban már erősen megváltozott a kommunikáció módja és sebessége. A telefonnak, internetnek és faxnak köszönhetően a feladatok megoldása hatékonyabbá vált a csoportokon belül. Ez például abban nyilvánul meg, hogy a számítógépen keresztül folytatott csoportos döntéshozatal kevésbé van kitéve számos káros hatásnak, mint a túl korai konszenzus vagy a csoportpolarizáció. A technika sokkal egyenrangúbb részvételt is biztosít a csoporttagok számára, valamint a társas kapcsolatokat is erősíti. Ez azt sugallja, hogy a csoportkommunikációban való aktív részvétel növeli a csoport iránti elkötelezettséget. A technika fejlődése ellenére azonban a személyes találkozások szerepe ma is ugyanolyan fontos, ugyanis ilyenkor alakulnak leginkább érzelmi kötelékek, és a csoport iránti szolidaritás is.

 

  1. Vezetés

A hatékony vezetők növelik a feladatban nyújtott teljesítményt, ugyanakkor fenntartják a társas kölcsönös függést. Előfordul azonban, hogy a sztereotip gondolkodásmód miatt a csoportból nem emelkedik ki potenciálisan leghatékonyabb vezető.

 

def: bizonyos csoporttagok felhatalmazást kapnak arra, hogy a többieket irányítsák, ösztönözzék a csop.célok elérésére

 

Korai vizsgálatok: a csoportok gyakran 2 vezetőt termelnek ki: 

  • feladatvezető: Ő hozza meg azokat a döntéseket, melyek a csoport tényleges cselekvéseit irányítják. A feladatra vonatkozó megjegyzéseket tesz, többet beszél, mint a többi csoporttag és gyakrabban szól a csoport egészéhez, mint külön-külön az egyénekhez. Ahogy a csoport mérete nő, nő a feladatvezető irányító szerepe a beszélgetésben.
  • társas-emocionális vezető: feszültségek elsimítása, harmónia fenntartása, az aktivitás bátorítása

~ család, ahol az apa: a feladat-, az anya pedig a társas-emocionális vezető.

DE: Az eredmények újraértékelése azt mutatja, hogy a vezetők e kettős mintája nem univerzális!

 

Vezető feladata: 

– koordinációs és motivációs veszteségek csökkentése

– optimum kihozása a csop.ból

– legitim hatalom

 

  1. a) Kiből lesz jó vezető? – Vezetéselméletek
  2. személyiség

– a kutatásokból nem derült ki egyértelműen, h van egy bizonyos személyiségtípus, aki jó vezető

– machiavellizmusról végzett kutatások: Mach: zavaró körülmények közt is magabiztos, meggyőző, opportunista, de nem túl morális ember/vezető képe; a csop.tagokat eszköznek tekinti a cél elérésére

 

  1. vezetési stílus
  2. a) Lewin-féle kategóriarendszer:

KÍS: Lewin-White-Lippitt: vizsgálat gyerekekkel: autokratikus, demokratikus, laissez faire (megengedő) vezetési stílus

  1. b) Bales – kettős vezetéselmélet

– „feladatvezető”/feladatorientált és „társas-emocionális vezető”/személyorientált, ennek megfelelően IS (initiating structure=struktúraszervezés) és C (consideration=odafigyelés) típusú viselkedés

– mindkettőre szükség van a csop.ban

– IPA (interakciós folyamatelemzés)

 

  1. Fiedler – kontingenciamodell 

– a vezető akkor a leghatékonyabb, ha a stílusa leginkább összhangban van a szituációval

– a kettős vezetéselmélet csak az informális csop.okra igaz (pl család), a formális csop.oknak csak egy vezetője van, ő látja el mindkét feladatot

– a vezető rugalmasan alkalmazza mindkét stílust

– a vezetőnek, ha nagy/kicsi a kontrollja a csoport felett, akkor a feladatorientált vezetés lesz a leghatékonyabb

– ha a vezetőnek közepes a kontrollja a csoport felett, akkor a társas emocionális vezetés lesz a leghatékonyabb

– LKM (legkevésbé kedvelt munkatárs): meghatározza, kiből lesz jó vezető 

 

  1. b) Kit választanak a csoportok vezetőjüknek?

sztereotípiák- férfiak, etnikai többségek

– az az elvárás, hogy a férfiak jó vezetők, önbeteljesítő jóslattá válik, hiszen a férfiak kerülnek leggyakrabban vezetői szerepbe

– a csoportok csak akkor választanak nőket vezetőnek, ha a feladat nagyon erőteljesen igényel társas-emocionális készségeket, mint pl. diplomáciai jellegű tárgyalások vagy a konszenzuskeresés esetében

– a sztereotípiák az etnikai kisebbségeknek is csökkentik az esélyeit, hogy vezető pozíciókba kerüljenek

sok beszéd heurisztika- a csoportok sokkal nagyobb figyelmet fordítanak a beszéd mennyiségére, mint a minőségére

– sokan hajlamosak azt gondolni, hogy az A típusú viselkedésjegyeket mutató személyek (dinamikus, feladatra koncentráló stílus) rátermettebb vezetők, mint mások, pedig az igazság az, hogy az A típusú vezetőkkel működő csoportok gyakran gyengébben teljesítenek, hiszen a csoportnak szüksége van társas-emocionális irányításra is.

 

  1. Kommunikáció a csoportban    

Nagy produktivitás és magas morál csak jó kommunikációval érhető el. A csoportok formális és informális csatornákat egyaránt használnak, hogy biztosítsák a hatékony kommunikációt.

– 2féle kommunikáció: 

–  feladatra koncetráló („Hogyan oldjuk meg a feladatot?”)

–  társas-emocionális jellegű („Hogyan tegyük a munkát kellemesebbé?”)

– hogy milyen gyorsan terjed az üzenet a csop.ban, az a használt komm.s hálózattól függ




  1. a) Kommunikációs hálózatok típusai
  2. centralizált hálók

– a legtöbb komm.nak át kell haladnia egyetlen emberen

– egy ember áll a problémamegoldás kp.jában

– kerék és Y minták

– pl egyetemen: dékán jóváhagyást ad

– egyszerű feladatok megoldásában jobb, gyorsabb

– a tagok nem érzik magukat olyan jól, mert nagyon a periférián helyezkednek el

 

  1. decentralizált hálók

– az egyének szabadabban kommunikálnak egymással, pl. szavaznak

– mindenki mindenkivel kapcsolatban van

 – nincs központi személy a döntéshozatal középpontjában

– kör

– pl kutatócsoportok, üzleti csop.ok

– összetett feladatok megoldásában jobb

 

  1. rácsminta

– amikor a komm. formális útjai nem elégítik ki a csop. szükségleteit, erre hagyatkoznak

– informális, személyes kapcsolatokon nyugvó hálózat, minden irányban összeköti a tagokat

– segítségével kitöltik az információs hiányosságokat és csökkentik a bizonytalanságot

 

  1. b) Kommunikáció és technika

– a technika segítségével irányított komm. egyhangú részvételt biztosít minden csop.tag számára, ezáltal kivédi a csop.os döntéshozás buktatóit:

– a technika segítségével irányított kommunikáció hatékony lehet a feladatok elvégzésében

– a telefonhívás vagy az e-mail jó teljesítményre vezetnek az egyszerű feladatokban

– a kiscsoportokban dolgozó emberek többnyire elégedettebbek a munkájukkal, és általában is boldogabbak, mint azok, akik egyedül dolgoznak.

– kevésbé jelentkezik a csop.polarizáció, ha a csop.interakció számítógépeken keresztül zajlik 

– hosszabb ideig tart a konszenzus elérése, szokatlanabb döntések születtek

(McGuire et al.)

– az e-mailező alkalmazottaknál nagyobb a szervezet iránti elkötelezettség

 

A hatalom és a teljesítmény kapcsolata

McClelland három részre bontott szükségletelmélete. Netről szedtem, nem találtam hozzá jegyzetet.

A motiváció tartalomelméleti megközelítését David McClelland dolgozta ki és gyakran teljesítmény-hatalom elméletnek nevezik. Az elmélet a motívum fogalmára épül, és annak a viselkedésre gyakorolt hatásán keresztül próbálja leírni az emberi magatartásokat. McClelland Maslowtól eltérően – nem tanulmányozta az emberi szükségletek teljes körét, hanem csak az olyan tanult motívumokra koncentrált, mint a teljesítmény, a kapcsolat és a hatalom.

A motívum fogalma: az egyénekben fontosságuk és erősségük alapján hierarchikusan elrendezett és összekapcsolt érzelmi jellegű gondolati hálózatok sora, amelyek az egyén személyiségének fejlődésével változhatnak.

McClelland szerinti teljesítmény és hatalom motívumai:

  1. McClelland szerint az emberek két nagy csoportra oszthatók: azokra, akiknek nagy szükségük van arra, hogy teljesítsenek és a lehetőségeket kihasználva sikeresek legyenek, és azokra, akiknek nincs olyan ambíciójuk, hogy sikeresek legyenek. A teljesítmény motívum egy belső hajtóerő az emberben, amely arra ösztökéli, hogy sikeres legyen a munkájában. Egy teljesítmény-motivált személy a kiváló teljesítményben, a jó munkában talál jutalmazást.

Azok az emberek, akik erős teljesítménymotivációval rendelkeznek, olyan munkahelyzeteket preferálnak, ahol személyes felelősséget vállalhatnak bizonyos feladat elvégzéséért. Ha a megoldandó probléma túl egyszerű, akkor ezeknek az embereknek nem lesz meg az elégedettség érzésük a siker láttán. Ha a probléma megoldása túl nehéz, akkor nagyobb a lehetőség a sikertelenségre, és kisebb a valószínűsége annak, hogy az egyén teljesítmény iránti szükséglete kielégítődik. A nagy teljesítményszükséglettel rendelkező emberek gyorsabban tanulnak és gyorsabban hoznak döntéseket, mint a kevésbé ambiciózus emberek. Az viszont fontos számukra, hogy állandóan tájékoztassák őket a teljesítményükről.

Az ilyen emberek, ha megfelelő feltételekkel találkoznak, az átlagot meghaladó teljesítményt fognak nyújtani. Ezek a feltételek a következők:

  • Ragaszkodnak a felelősségvállaláshoz és a siker nem mindenáron, hanem csakis saját erőfeszítéseik árán kell nekik.
  • A kapott feladatnak kihívónak kell lennie, de nem lehetetlennek. A teljesítmény-motivált személy az átlagosnál nem nagyobb kockázatú feladatokat nemcsak a legjobban szereti, hanem az ilyenekben mutatja meg tudását is a legjobban, vagyis az ilyenekben bizonyul a legsikeresebbnek. Ezt nevezte McClelland közepes kockázati szintnek.
  • Ők azok, akik állandóan tudni akarják, hogyan teljesítettek, állandó visszajelzéseket várnak.

A teljesítménymotiváció erőssége egyénenként különbözik. McClelland szerint nem az emberrel veleszületett különbségek miatt, hanem a különböző családi háttér, szülői hozzáállás, kulturális értékek és a képzettség miatt. McClelland és munkatársait különösen a gazdasági növekedés és a vállalkozói tevékenység közötti összefüggés foglalkoztatta. Kutatásaik szerint a magas teljesítmény iránti motiváció nagyon fontos tényező a vállalkozási tevékenységben, és mivel ez egy tanult motívum, és azt jelentheti, hogy a képzés segítségével a szocializáció folyamatán keresztül megerősíthető ezen motívum.

Összehasonlítva a teljesítmény motivációt a kudarckerülő motivációval azt találták, hogy akikben a sikerkereső tendencia erősebb volt a kudarckerülőnél, azok a közepesen nehéz feladatokat választották, és realisztikus célokat tűztek maguk elé. Akikben a kudarckerülés motívuma volt erősebb, azok éppen a közepesen nehéz zónáktól idegenkedtek a legjobban, és célkitűzéseik általában irreálisak voltak.

  1. A hatalmi motívum az ember azon szükséglete, hogy hatással lehessen másokra, személyének hatalma, presztízse legyen. A hatalom-motivált ember inkább abban talál kielégülést, ha másokat munkába állíthat, irányíthat.

Általában hajlamosak az agresszív megnyilvánulásokra, igyekeznek a másik emberből erős érzelmi hatásokat, tiszteletet, elismerést kiváltani.

Ezek alapján a teljesítmény orientált személy nem feltétlenül válik jó vezetővé. Az, hogy a hatalom-motivált személy másokat próbál rávenni a munkára a vezetői hatékonyságnak egyik forrása lehet, szemben a teljesítmény-motívummal, amikor is mindent a vezető akar megcsinálni, ami persze képtelenség.

Az alábbiakban látható a hatalom, a kapcsolat és a teljesítmény szükséglet által motivált egyén jellemzői.

hatalom szükséglet

a magas hatalomszükséglettel rendelkező emberek általában vezetői pozíciót keresnek, hogy befolyást gyakorolhassanak mások felett és ellenőrizhessenek másokat

kapcsolat szükséglet

azok a személyek, akiknek szükségük van interperszonális kapcsolatra, hogy tartozzanak valahová, fontosságot tulajdonítanak a jó kapcsolatok fenntartásának. 

teljesítmény szükséglet

azok, akiknek szükségük van a teljesítésre, erősen vágynak a sikerre a célok elérésére és a kompetencia demonstrálására

Létezik, olyan pszichológiai test (Thematic Apperception Test – TAT), amely foto sorozat segítségével próbálja a tesztelt személyeket valamely motívum által vezérelt személyek csoportjába illeszteni. A teszt lényege az, hogy a látott fénykép alapján milyen szituációt képzel el. A válaszok alapján eldönthető, hogy a teljesítmény, a kapcsolat vagy a hatalmi szükséglet dominál a vizsgált személynél. 

innentől saját

Interakció és kölcsönös függés: teljesítmény a csoportban és a vezetés

Együtt cselekvés: Bizonyos számú ember egy térben helyezkedik el, de minimális közöttük az interakció és a kölcsönös függés.

Társas serkentés: a minimális kölcsönös függés hatásai

Társas serkentés: teljesítménynövelés és teljesítménygátlás

Mások puszta jelenléte növelheti az arousalt: vagy azért, mert értékelhetnek minket, vagy azért, mert elterelik a figyelmünket.

A társas serkentés magyarázata:

1965 Robert Zajonc hipotézise: A társas serkentés hatása azon alapul, hogy mások jelenlétében növekszik az arousalszintünk, ami bizonyos viselkedéseket megkönnyít, másokat viszont megnehezít.

Az arousal serkenti a teljesítményt azokban a viselkedésekben, amelyek nagyon jól hozzáférhetőek, mert egyszerűek, jól begyakoroltak (ezt nevezzük domináns válasznak).

Ugyanakkor gátolja a teljesítmény olyan viselkedésekben, melyek összetettek, nehezek vagy újak (nem domináns válaszok).

Társas serkentés: Mások jelenléte kiváltja a könnyen hozzáférhető válaszokat, de megnehezíti a kevésbé hozzáférhető válaszokat.

Pl. profi biliárdozók jobban játszanak közönség előtt, mintha egyedül gyakorolnának. Gyenge biliárdozók viszont rosszabbul játszanak, amikor figyelik őket.

Miért növeli mások jelenléte az arousalt? 2 lehetséges ok van:

  1. A feltételezett értékelés feszültségkeltő hatása
  2. Figyelemelterelés

Az értékelés feszültségkeltő hatása

Az olyan személyek jelenléte, akik ítélkezhetnek rólunk, értékelési feszültséget kelt bennünk, és ez a feszültség a társas serkentés elmélete szerint változtatja teljesítményünket.

Figyelemelterelés

Mások jelenléte úgy is befolyásolhatja a teljesítményünket, hogy eltereli a figyelmünket a feladatról – mivel önkéntelenül is rajtuk kezdünk el gondolkozni, reagálunk rájuk, vagy elkezdjük figyelni, hogy mit csinálnak.

A közönség jelenlétéből adódó kellemetlen hatásokat elkerülhetjük pl. gyakorlással.

Zsúfoltság: sok más ember jelenléte

A zsúfoltság szintén olyan tényező, amely növelheti az arousalt, így megkönnyítheti az egyszerű, s megnehezítheti az összetett feladatok elvégzését. A zsúfoltság hatásai azonban azon múlnak, miként interpretálja az egyén a szituációt, mennyire érzi úgy, hogy uralja a helyzetet.

Kísérlet: Sok embert zsúfoltak be a liftbe, hogy megnézzék, ki érzi a legkisebb feszültséget: az a személy, aki a lift gombjainál állt (kontrollérzet miatt).

Teljesítmény a személyes csoportokban: a kölcsönös függés maximalizálása

Két típusa van a kölcsönös függésnek, melyek minden személyes csoportra jellemzőek:

  • Társas kölcsönös függés: a csoporttagok egymásra utaltak kötődési igényük és más érzelmi szükségleteik miatt (tisztelet, törődés, kötődés, pozitív énkép)
  • Feladathoz kapcsolódó kölcsönös függés: a többi csoporttagtól való függés a csoportfeladat végrehajtása szempontjából

Ahhoz, hogy megértsük hogyan jelentkeznek a problémák és mikéntl lehet kezelni őket, először meg kell vizsgálnunk, hogyan képződnek a csoportok és hogyan próbálják elérni a céljaikat.

A csoportfejlődés szakaszai: a formálódástól a megszűnésig

A munka elvégzése: csoportteljesítmény

Munkavégző csoportok feladatainak típusai

Steiner: a csoportfeladatok különböznek abból a szempontból, hogy milyen típusú kölcsönös függést igényelnek

  1. additív feladat: egyének teljesítménye összegződik, a csoportteljesítménye kb. ugyanannyi, mint az egyéni teljesítmények összege ÉS jobb, mint bármelyik tag egyéni teljesítménye Pl.: kötélhúzás.
  2. diszjunktív feladatoknál: a csoport teljesítménye várhatóan olyan lesz, mint a legjobb tag teljesítménye. A tagok egyéni teljesítményétől függ a csoportteljesítmény, mely a legjobb csoporttag teljesítményének felel meg. Pl.: heuréka-élmény: kreatív feladatnál valaki egy fantasztikus ötlettel áll elő. Oktatás, képzés javíthatja a csoport teljesítményét.
  3. konjunktív feladat: A tagok egyéni teljesítményétől függ a csoportteljesítmény, mely a legrosszabb csoporttag teljesítményének felel meg: a lánc is csak olyan erős, mint a leggyengébb láncszeme. Pl.: hegymászó csapatok, váltóversenyzők.
  4. kompenzatórikus feladat: Az egyénnek nincs eszköze arra, hogy pontos legyen, így marad a becslés. A csoport becslése jobb, mint az egyéné.
  5. összetett feladat: Előzőek kombinációja. Több részfeladatból áll, melyek mindegyike különböző formájú kölcsönös függést igényelhet. Pl.: foci.

Nyereségek és veszteségek forrása

Amikor az emberek gyengén teljesítenek csoportfeladatokban, az ok gyakran vagy a motiváció hiánya, vagy a koordináció gyengesége a tagok között.

  1. Motivációs veszteség: társas lazsálás:

Társas lazsálás: A személy kevesebb erőfeszítést fektet a feladatba, ha teljesítménye nem elkülöníthető a csoporton belül, mint akkor, ha egyedül teljesíti a feladatot – csoportteljesítmény csökken.

KÍS (horgászzsinóros Ringelmann): hallgatókat arra kérte, olyan hangosan tapsoljanak és kiabáljanak, ahogy csak tudnak. Minél többen lettek a csoportban, a hangerő és tapsolás ereje annál kisebb lett az egyéneknél.

  • brainstormingnál, additív feladatoknál jellemző
  • ha a feladat unalmas, ha nem lehet ellenőrizni, hogy részt vettünk-e és ha úgy gondoljuk, a mi teljesítményünk nem befolyásolja a csoportteljesítményt.
  • kiküszöbölhető: ha a feladat érdekes, ha nem minimális kölcsönös függés, ha ellenőrizhető az egyéni teljesítmény, ha mások sem lazsálnak.

A nők és a csoportorientált kultúrák (pl. Japán) kevésbé hajlamosak a társas lazsálásra, mint a férfiak és az individualisztikus kultúrák.

Ha erőteljes a társas kölcsönös függés ÉS a feladati kölcsönös függés, akkor megfigyelhető a társas kompenzálás.

Társas kompenzálás: A csoport egyik tagja nagyobb erőfeszítést tesz, hogy ellensúlyozza egy másik tag gyengébb teljesítményét.

  1. Koordinációs veszteség: szervezetlenség
  • nincs világos szereposztás
  • a feladat nem átlátható
  • kiküszöbölhető: pozitív társas identitás, pozitív kölcsönös függőség, vállalati kultúra, kohézió megteremtése

 

Csoportkohézió

  • bátorítja a kooperációt
  • sikeresebb a koordináció
  • társas hatóereje van – csoporttagok ragaszkodnak a csoportnormához
  • vonzza és megtartja az értékes tagokat

Társas dilemmák: amikor a kölcsönös függés szembeállítja az egyént a csoporttal

Társas dilemma: A kölcsönös függésen alapuló szituációk némelyikében- melyek sokszor éppen a legfontosabbak- az egyének személyes jutalmai nyíltan ütköznek a csoport érdekeivel. Ez történhet pl. olyankor, amikor az emberek közös vagy közösen termelt erőforrást használnak.

társas lazsálás: az egyének jól járnak, ha lazítanak, a csoport teljesítménye viszont romlik, ha mindenki lazsálni kezd

A társas dilemmának két típusa van:

  1. megújuló források dilemmája: 
    • Magukban foglalnak olyan konfliktusokat, melyek megújuló készletek fogyasztását érintik, pl esőerdők, vagy tengeri halak populációja.
    • Bizonyos mennyiség felhasználása ezen javakból előnyös az egyének számára, ha elegendő mennyiség marad érintetlenül, a forrás feltölti önmagát, ha azonban túl sokat veszünk el, a forrás idővel kimerül.
    • Jutalmakkal, költségekkel számolni kell. Az egyén jobban jár, ha használja a forrást, mint ha nem használja.
  1. közösségi tulajdon dilemmája: A közösségi tulajdont mindenkinek biztosítani kell, nem adhatjuk úgy egyeseknek, hogy másoktól megvonjuk (pl. tiszta levegő, állami tv), ezért a potyázóknak nagy a kísértés, hogy ne fizessenek a használatáért. Adózás kérdése.

KÍS: Caporael: héttagú csoport, fejenként 5 dollár mindenkinek. Kapnak még fejenként 10 dollárt (közösségi tulajdon), de csak akkor, ha legalább négyen névtelenül visszaadják az 5 dollárjukat. Ha négynél kevesebben adják vissza az 5 dollárt, senki nem kap jutalmat, de aki adott, az elveszti pénzét. Világos: ha mindenki beadja az 5 dollárját, végül 10 dollárja lesz mindenkinek. Ez azonban nem az egyén érdeke, hiszen ha mások nem adják be 5 dollárjukat, csak én, akkor nincs pénzem, sem jutalom. Az a helyzet állt elő, h az egyén maximális érdeke a pénz megtartása, reménykedve, h a többiek majd adakoznak, így ő 15 dollárt zsebelhet be. A gond az, h mindenki így gondolkodik, ezért mindenki rosszul jár. A pénzt elvesztésétől való félelem szemben áll a vágy, hogy még több pénzt szerezzünk – melyik határozza meg viselkedésünket? Utóbbi, csak a k.sz-ek 50%-a döntött a közösségi érdekek mellett). Oka: a mohóság.

Viselkedés társas dilemma helyzetekben

A legtöbb ember az egyéni érdekeit követi: úgy döntenek, hogy annyit termelnek ki, amennyit csak bírnak, még akkor is, ha a forrás már rohamosan csökken.

Kulturális és nemi különbségek: adakozóbbak a kollektivista kultúra tagjai és a nők.

Társas dilemmák megoldás: együttműködést befolyásoló tényezők

  1. a feladat / helyzet átstrukturálása: szabályok/törvények megváltoztatása, hogy az egyéni nyereségek módosuljanak. Ez azonban nehéz, mert nincs, aki végrehajtsa, és erős ellenállásba ütközik.
  • forráskimerítés dilemmájára: korlátozni az egyének fejadagját
  • közös tulajdon dilemmájára: mindenki fizessen adót a közös célokra pl. új híd építésére
  1. embereknek új értelmezési módot adni – közösségi érzés: a veszteségek, nyereségek nem változnak, de az egyén másképp tekint rá: úgy érzi, a csoport érdeke és a saját érdeke egybeesik, így a társas dilemma megszűnik. Két módja:

Csoporttal való azonosulás:

  1. az egyén elsőbbséget ad a csoport érdekeinek
  2. feltételezi, hogy a többi tag is a csoport érdekében cselekszik, nem fogja társait megkárosítani, senki nem fog potyázni
  3. az együttműködés internalizált normái irányítják a viselkedést

Másokkal való azonosulás

  1. csoporttagok közti kommunikáció: a dilemma megbeszélése növeli az együttműködést
  2. egyenlőség: mindenkinek ugyanannyi jusson
  3. csoportnormák hozzáférhetősége: ha a normákra emlékeztetjük a csoport tagjait, jobban betartják azokat
  4. egyéni hatékonyság érzése: visszajelzés, felelősségérzés elősegíti a helyzet megoldását

Vezetés, vezetéselméletek

Személyiség: nem tudtak a kutatások egy személyiségtípust azonosítani, aki a jó vezetőt testesítené meg. Machiavellizmusról végzett kutatások: zavaró körülmények közt is magabiztos, meggyőző, opportunista, de nem túl morális ember/vezető képe; a csoporttagokat eszköznek tekinti a cél elérésére

Vezetési stílus

Lewin-féle kategóriarendszer: autokratikus, demokratikus, laissez faire (megengedő) vezetési stílus

Bales – kettős vezetéselmélet: feladatorientált és személyorientált, mindkettőre szükség van a csoportban. A jó vezető mindkét stílust jól gyakorolja.

Fred Fiedler – vezetési kontingenciamodell:

2 megállapítás:

  1. A vezetők különböznek egymástól, főleg személyiségjellemzőikben: van aki a feladatra koncentrál, van aki a társas tényezőkre.
  2. A vezetési szituációk is különbözőek, főleg abból a szempontból, hogy a vezetőnek mekkora kontrollja van a csoport felett.

A kontingenciamodell lényege a 2 tényező összeillesztése: a vezetői hatékonyság akkor maximális, ha a vezető stílusa leginkább összhangban van a szituáció kívánalmaival.

Ha a vezetőnek nagy/kicsi a helyzeti kontrollja/kevésbé strukturált feladat (homályos, bizonytalan helyzet) a csoport felett, akkor a feladatorientált vezetés lesz a leghatékonyabb.

Ha a vezetőnek közepes a kontrollja a csoport felett, akkor a társas emocionális vezetés lesz a leghatékonyabb.

A jó vezető rugalmasan alkalmazza mindkét stílust, nem azért vezető, mert ő tudja a munkafolyamatokat a legjobban.

A kettős vezetéselmélet csak az informális csoportokra igaz (pl család), a formális csoportoknak csak egy vezetője van, ő látja el mindkét feladatot.

LKM (legkevésbé kedvelt munkatárs): meghatározza, kiből lesz jó vezető

Kommunikáció a csoportban, társas befolyás kommunikációs hálózatai

Az, hogy milyen gyorsan terje el egy üzenet a csoportban, attól függ, milyen kommunikációs hálózattal rendelkezik egy szervezet: vagyis az üzenettovábbítás tipikus mintájától.

A centralizált rendszerben egyetlen ember áll a problémamegoldás és a döntéshozatal központjában. Pl. jóváhagyást kell kérni attól az egy személytől

Egyszerű feladatokat jobban oldanak meg: az összegyűjtött infók alapján gyorsan dönt a vezető.

Decentralizált hálózatban az egyének szabadon kommunikálhatnak egymással. pl. összegyűlnek a tagok és szavaznak valamiről.

Összetettebb, nehezebb feladatokban hatékonyabb a decentralizált hálózat.

Rácsmintázat: informális, személyes kapcsolatokon nyugszik: arra használják az emberek, hogy kitöltések az információs hiányosságokat és hogy csökkentsék a bizonytalanságot.

 

 

  1. A személyközi vonzalom és a szoros kapcsolatok szociálpszichológiája

Kulcsszavak:

-a kialakulóban lévő és az intim kapcsolatok jellegzetességeinek megkülönböztetése 

-a vonzalom kialakulását befolyásoló tényezők (fizikai vonzerő, közelség, interakció, hasonlóság) 

-nemi különbségek a vonzalmat és a kapcsolati elégedettséget befolyásoló tényezőkben 

-kapcsolati identitás és következményei 

-a kapcsolatok hatása a mentális egészségre 

-konfliktusok a kapcsolatokban és a konstruktív konfliktusrendezés erőforrásai 

-a szakítás és a magány hatásai

 

Az USA-ban figyelték meg, hogy az emberek nagytöbbsége úgy véli, hogy életük két legfontosabb összetevője a boldog házasság és a jó családi élet. Számos kutatás alátámasztja, hogy a másokkal fenntartott jó kapcsolatok egészségessé és boldoggá is tehetnek.

A boldog házasságban élő emberek immunrendszere sokkal eredményesebben veszi fel a harcot a fertőzésekkel szemben, mint azoké, akiknek rossz a házassága (Kiecolt és Glaser). Minél jobban kedvelik egymást a kollégiumi szobatársak, annál ritkábban szenvednek megfázásban és influenzás megbetegedésben (Goleman). Szívinfarktust kapott idősebb férfiaknak és nőknek nagyobb az esélye, hogy egy évvel az eset után életben legyenek, ha 2 vagy több emberre számíthatnak érzelmi támaszként, mintha nincs ilyen segítségük (Berkman).

Hasonlóan ahhoz, ahogy egy csoport az én részévé válik, ugyanez történik a partnerrel is a közeli kapcsolatban. S ahogyan a csoportnormák befolyásolják cselekedeteinket, a partner gondolatai, érzései és viselkedése is befolyásolja a miénket.

Kezdeti vonzódás

Egy kapcsolat kialakulását gyakran a másik ember iránti vonzalom és szeretet ösztönzi. Az idegenekhez való vonzódást nagyon erősen befolyásolja a fizikai vonzerő; ez pedig kulturális és egyéni különbségek szerint változik.

Kísérlet: Walster és mtsai: beszélgetős, táncos este alkalmával véletlenszerűen társítottak egymáshoz egyetemistákat🡪kutatók osztályozták a diákokat: vonzerejük, társas készségeik, tanulmányi eredményeik, IQ és személyiségteszteken elért pontszámaik alapján🡪este után megkérdezték, hogy mennyire elégedettek a partnerrel🡪a partner fizikai vonzereje meghatározó volt a férfiak és nők megelégedettségében is. + befolyásolta, h kértek-e újabb randevút.

Egyéb hatásai a fizikai vonzerőnek. Állásinterjú. Bírósági tárgyalást szimuláló kísérletben „esküdtként” fizikailag vonzóbb jelentkezők (vádlottak jobban járnak mint kevésbé vonzó társaik). Kicsi gyerekek is jobban kedvelik a fizikailag vonzó társaikat, míg a kevésbé vonzókat barátságtalannak tartják (Dion és mtsai).

Miért szeretjük a szép emberek társaságát? Esztétikai élmény rájuk nézni Úgy tartják, hogy a vonzó emberek szeretetteljesebbek, kedvesebbek, barátságosak, megbízhatóak

Kísérlet: Snyder: férfi egyetemistáknak fényképet mutattak egy nőről🡪úgy tudták telefonon beszélni fognak vele. 🡪1. csoportnak: csinos nőről kép🡪2. csoportnak kevésbé csinos nőről kép. 🡪Mindannyian beszéltek egy női k. sz.-el, aki semmit sem tudott a képek manipulálásáról🡪a férfiak viselkedése aszerint változott, hogy melyik képet látták🡪vonzó nő képe: sokkal barátságosabbak, érdeklődőbbek, szívélyesebbek voltak🡪a nők is alkalmazkodtak a társalgási mintákhoz: azok, akikről partnerük azt gondolta, hogy vonzóak, barátságosabban, élénkebben és magabiztosabban viselkedtek.

Ki törődik a fizikai vonzerővel? A testi vonzerő nem egyformán fontos mindenki számára. A magas önmonitorozó személyeknek fontosabb a fizikai külső. A kevésbé önmonitorozóknak inkább a belső tulajdonságok lesznek fontosak. A férfiaknak jobban számít partnerük külseje. Kísérlet: Feingold: Társkereső hirdetésekben a férfiak többségben megemlítik, hogy vonzó nőt keresnek.

Pozitív interakció

Az emberek azokhoz vonzódnak, akikkel pozitív interakcióik vannak. Az interakció a világ megismerésében és kapcsolatok kialakításában segíti az embereket. Emellett egyszerűen növeli az ismerősséget is, ami pedig fokozza a vonzalmat. A hasonlóság ugyancsak növeli a vonzalmat – azáltal, hogy valószínűbbé teszi a pozitív interakciót, azt sugallja, hogy a másik viszontszereti az egyént, valamint megerősíti az egyént nézeteiben és attitűdjeiben.

Miért kedveljük egymást jobban a pozitív interakció révén? A másikkal folytatott interakció révén könnyebben megértjük a világot (közeli baráttal megbeszéljük a problémákat, stresszhelyzet🡪mások helyzetével összevetjük🡪jobban megértjük önmagunkat). A másokkal folytatott interakció révén kapcsolatokat alakítunk ki🡪ha valaki elfogadást, melegséget, tiszteletet mutat irántunk, akkor ez megerősíti bennünk az összetartozás érzését. Ismerőseink szimpatikusnak tűnnek 

Kísérlet: Moreland és Beach: 4 nővel megállapodtak🡪egyetemi előadásokra különböző gyakorisággal járjanak be. A nők ültek, nem szóltak semmit az előadásokon🡪szemeszter végén megkérdezték a hallgatókat, hogyan viszonyulnak hozzájuk🡪azokat találták szimpatikusabbnak, akiket többször láttak, akik többször jártak be órára🡪ismerősség hatására még interakció hiánya esetén is kialakulhat vonzalom.

Hasonló a hasonlót vonzza, avagy az ellentétek vonzzák egymást? Az utóbbi állítás az emberi kapcsolatokra nem igaz. Általában a hasonló emberekkel kerülünk interakcióba. Feltételezzük, hogy a hozzánk hasonlóak kedvelni fognak minket. A hozzánk hasonló emberek igazolják nézeteinket és viselkedésünket.

Vonzalom, hasonlóság és interakció: egymást erősítő folyamatok

A hasonlóság, a vonzalom és az interakció általában befolyásolják egymást, így az idő múltával a kapcsolatok mélyülnek, erősödnek. A hasonlóság ösztönzi az interakciót, amikor pedig együtt vannak az emberek, egyre több hasonlóságot fedeznek fel egymásban. Az interakció révén megkedveljük egymást, majd egyre többször kerül sor interakcióra, mivel azoknak a társaságát keressük, akikkel jól érezzük magunkat. Azokkal vagyunk interakcióban, akik hozzánk hasonlóak. Hasonlóságot fedezünk fel az interakció során. Azokkal akarunk interakcióba kerülni, akiket kedvelünk. Kedveljük azokat, akikkel interakcióban vagyunk. Kedveljük azokat, akik hozzánk hasonlóak. Úgy véljük, hogy akiket kedvelünk hozzánk hasonlóak

A kapcsolat fejlődése

Ahogy a kapcsolatok fejlődnek, az olyan tisztán egyéni jellemzők (mint a vonzó külső), amelyek az ismeretlenek egymás iránt érzett vonzalmának fő okai, már egyre kevésbé fontosak.

Amint egy kapcsolat kialakul, a partnerek egymást jutalmazzák. Arra is törekednek, hogy tisztességesen és kiegyensúlyozottan jutalmazzák egymást a kapcsolatban. A kölcsönös jutalmak általában a méltányosság elvét követik, mivel a két fél között kiegyenlítik a befektetések és jutalmak mérlegét.

Méltányosság elve: az az általánosan elfogadott nézet, miszerint egy kapcsolatban a partnerek által elnyert jutalmaknak arányosan kell viszonyulniuk befektetéseikhez. Az egyenlőtlenség nem csak elégedetlenséget szül, hanem más negatív érzéseket is. Az aluljutalmazás haragot, ellenszenvet és depriváció érzését válthatja ki. A túljutalmazás bűntudatot szülhet. A nők általában sokkal kényelmetlenebbül érzik magukat egy kapcsolatban, ha túljutalmazottak, míg a férfiakat az aluljutalmazottság nyomasztja. Az egyensúly a kölcsönös függésen alapuló kultúrákhoz tartozók között kevésbé fontos, mint az autonómiát hangsúlyozó kultúrák esetében.

Kitárulkozás

Ahogyan a partnerek a kapcsolat fejlődése során kitárulkoznak egymásnak, egyre jobban megismerik egymást. Mindez fokozza a vonzalmat, és rokonszenvező, támogató válaszokra ad alkalmat. A kitárulkozások során olyan tényeket közlünk a másikkal, amelyek életünk eseményeire és helyzetünkre, valamint legbensőbb gondolatainkra, érzéseinkre és érzelmeinkre vonatkoznak. Mind a megnyilatkozás mélysége (az információ intimitásának foka), mind széleskörűsége (a témák) együtt növekszik a kapcsolat fejlődésével.

Ha valamit feltárunk önmagunkból, mind az idegenek, mind pedig barátaink jobban fognak kedvelni. Intim kitárulkozásra csak intim barátok között lehetséges. A kitárulkozásra nem mindig válaszolunk kitárulkozással. Ha hibáinkról beszélünk jobban szeretjük ha megértést mutat a másik, ahelyett, hogy ő is kitárulkozna. Ahogy a bizalmas közlések rokonszenvet és támogatást váltanak ki, úgy a kitárulkozás önmegerősítéshez vezet, ahhoz a melengető érzéshez, hogy a befogadó jól ismer és teljesen elfogad minket. A feltárulkozás a bizalom jele is, mivel egy adott kapcsolatban olyan dolgokat is feltárhatunk, amelyekről nem akarjuk, hogy az egész világ tudomást szerezzen. A nők jobban kitárulkoznak, mint a férfiak, különösen érzéseik és érzelmeik közlésével. A nők jobban kitárulkoznak más nőknek, mint a férfiak egymás között.

Intim kapcsolatok

Több száz, másokkal fenntartott kapcsolatunkból csak néhány számít igazán. Az intim kapcsolatot nem a pozitív érzések alapján kellene meghatározniuk, hanem az élet különböző területein jelentkező erős és gyakori kölcsönösségként. A kölcsönösség által a partnerek gondolatai, érzelmei és viselkedése kölcsönösen befolyásolja egymást.

Szexuális érintkezéssel kapcsolatban: a szexuális érintkezés gyakorisága azoknál nagyobb, akik elégedettebbek a kapcsolatukkal. Ez jelentheti azt, hogy a szexualitás hatására nő a kapcsolattal való elégedettség. Vagy akik elégedettek, intenzívebb szexuális életet élnek.

Az intim kapcsolatok révén a partner az én részévé válik

A kapcsolat fejlődése során intim kapcsolattá válhat, amelyre kiterjedt interakció és erős kölcsönös hatás a jellemző. Az egy adott másik személlyel való intimitás óhaja, úgy tűnik, megfelel annak, amit általában szereteten értünk. Egy intim kapcsolatban a partner beleolvad az énbe, ahhoz hasonlóan, ahogyan egy, az egyén számára fontos társadalmi csoporthoz való tartozás is identitásának részét képezheti. Az intim kapcsolatra jellemző adok-kapok folyamat során a partnerek sok mindent megtudnak egymásról. Ahogyan egyre több és változatos személyes információt tudnak meg a másikról, valami fontos történik: az önismeretük és a partnerről való ismereteik között jellemzően meglévő különbségek megszűnnek. A másikról való tudásunk hasonlóvá válik önismeretünkhöz. A partner az én részévé vált, az emberek a mi megjelölést használják, amikor önmagukról és partnerükről van szó. Ez leginkább az attribúcióban érthető tetten. A partner pozitív tulajdonságát felnagyítjuk, a negatív viselkedését azzal minimalizáljuk, hogy a környezeti hatásnak tudjuk be.

A cserefolyamat változásai

Azzal, hogy a partner pszichológiailag az énhez kapcsolódik, megváltozik a partnerek egymás közötti jutalmazásának módja is. Az intim kapcsolatban nem azért jutalmazzák egymást, hogy viszonzást kapjanak, inkább azért, hogy kimutassák szeretetüket, és boldoggá tegyék partnerüket. A jutalomnak a típusa is változik: az anyagi jutalmak nem jellemzőek, míg az intim kapcsolatokban jóval gyakrabban a szeretet és az érzelmi támasz a csereeszköz. A közeli barátokat és azokat, akik közösségi kapcsolatban vannak, közvetlenül foglalkoztatják a másik jólléte, s azért jutalmazzák egymást, hogy kimutassák gondoskodásukat, tehát az egyensúly annál kevésbé fontos, minél intimebb egy kapcsolat. Minél jobban megismerik egymást, a jutalmakat annál jobban a szeretett személy specifikus szükségleteihez és preferenciáihoz tudják hangolni.

Intimitás és elköteleződés

A kitárulkozás és a rokonszenvező támogatás a bizalom, közelség és elfogadás érzésének kialakulásához vezet. Ahogy a közelség fokozódik, a partnerek az egymás iránti elköteleződés növekedését érzik. Bíznak abban, hogy szükségleteik kielégítéséhez támaszkodhatnak partnerükre, remélik és tervezik, hogy kapcsolatuk a jövőben is folytatódik.

Intimitás: pszichológiai közelség egy kapcsolatban, amely alapos kitárulkozást és kölcsönös megértést, gondoskodást és elfogadást foglal magában.

Az igazi intimitás nemcsak azt jelenti, hogy elmondjuk érzéseinket, hanem azt is, hogy elfogadjuk önmagunkat (és partnereinket) olyannak, amilyenek vagyunk, minden hibával együtt. Az intimitás közel viszi az embereket egymáshoz, de az idő múlásával már az elköteleződés tartja össze a kapcsolatot.

Elköteleződés: Az erők, hatások azon kombinációja, amely partnereket egy hosszabb kapcsolatban összeköti. 

A kapcsolat iránti elköteleződés kialakulásának és fenntartásának egyik kulcstényezője a kapcsolattal való személyes megelégedettség, a kapcsolat révén kapott jutalmak elismerése. Az emberek a kapcsolat eredményeit nem abszolút fogalmakban értékelik, hanem úgy, hogy azokkal a jutalmakkal vetik össze, amelyek szerintük alternatív kapcsolatokban elérhetőek lennének számukra (alternatívák összehasonlítási szintje Thibaut és Kelley).

A kapcsolat során az elköteleződés lassan erősödik. A partnerek közötti intimitás növekedésével valószínűleg a kapcsolattal való megelégedettségük is nő, s más kapcsolatokat egyre kevésbé óhajtnak ill. kívánnak.

Embertípusok és kapcsolattípusok

Az emberek különbözőképpen közelítik meg az intim kapcsolatokat. A különböző kapcsolatokban más és más az intimitás, az elköteleződés és a szenvedély aránya. A nemek között is különbség van. A férfiak általában a kapcsolat révén nyert egyéni jutalmakat, a nők pedig inkább magát az intimitást és a kapcsolat szorosságát tartják szem előtt.

Akárcsak minden szociális percepciót, a kapcsolatokról alkotott percepciókat és értékelést is befolyásolják az előzetes tapasztalatok és ismeretek. A gyermekek édesanyjukkal való kapcsolatának mintáit vizsgálva egy korábbi vizsgálathoz nyúltak vissza (Ainsworth) és azt az eredményt kapták, hogy a kötődési stílusok a hallgatók szerelmi kapcsolatainak számos aspektusára vonatkoznak. A biztonságosan kötődők szívesen támaszkodnak partnerükre támogatás és elfogadás végett. Az elkerülők félnek attól, hogy megbízzanak másokban, a bizonytalanok pedig attól tartanak, hogy a partner nem lesz számukra elérhető és fogékony.

Kísérlet: minden pár kitöltött egy kötődési stílusokat felmérő kérdőívet🡪a két felet elválasztották egymástól🡪a nőt egy várószobába vezették, ahol a kutatók szándékosan ráijesztettek🡪behívták a férfit, aki semmit nem tudott arról, hogy partnerükkel mi történt🡪a más és más kötődési stílusú emberek különbözőképpen vártak és nyújtottak támaszt: a biztonságosan kötődő nők közül a rendkívül megrettent kísérleti személyek sokkal inkább igényelték a támaszt, mint azok, akik nem ijedtek meg annyira. Az elkerülő nők közül a rendkívül megrettent kísérleti személyek nem igényelték annyira a támaszt, mint kevésbé megijedt társaik. A biztonságosan kötődő férfiak erősebb támaszt nyújtottak partnerüknek, ha az jobban megijedt, mint egy olyan partnernek, aki kevésbé. Az elkerülő férfiak minél jobban megrettent társuk, annál gyengébb támasz kapott.

A szerelem háromszögelmélete

Robert Sternberg rámutatott a három elsődleges összetevőre (intimitás, szenvedély, elköteleződés), amelynek különböző kombinációi hétfajta szerelmikapcsolat-típust hoznak létre.

 

A kapcsolatok hatásai

A kapcsolatok életünk valamennyi aspektusát meghatározzák, ideértve testi egészségünket is. A másoktól kapott támasz mind testi, mind lelki egészségünket és jóllétünket javíthatja, a társas támasz leglényegesebb összetevőjének pedig az intimitás és az elfogadás tűnik. Mivel a női kapcsolatok sokkal intimebbek, mint a férfiakéi, a nőkkel fenntartott kapcsolatok sokkal hatásosabbak az egészség fenntartása, megőrzése tekintetében, mint a férfiakkal való kapcsolatok.

Kísérlet: azok a rákos vagy más betegségben szenvedő emberek, akik betegtársaik segítőcsoportjaiban vesznek részt, vigaszra, megnyugtatásra, információkra és tanácsokra számíthatnak. Az immunrendszerük válaszai hatásosabbak lehetnek, s általában hosszabb ideig élnek, mint az ilyen támogatást nélkülöző páciensek.

Egy hatezer kaliforniai lakos körében végzett kutatás eredményei azt mutatják, hogy a társas támogatás hatása befolyásolja a halálozási rátát. A társas támogatás meghatározó jelentőségű a testi egészségre nézve, két esetben azonban hatása erősebb: akkor ha a gondoskodásban részesülő személy nő, s abban az esetben, ha inkább a család és a barátok, mint idegenek nyújtanak segítséget. A társas támogatás viszont lehetőséget nyújt kitárulkozásra, társasági életre, kellemes együttlétekre, s úgy tűnik, ezek magyarázzák jótéteményeit.

Szerelem és szexualitás

Szenvedélyes érzések

A szenvedélyes szerelem a szexuális vonzalom mellett a partner utáni erős vágyódást is magában foglalja; ha a kapcsolat jól működik, az a beteljesülés és elragadtatás mámoros érzésével jár, ha nem, szorongással és levertséggel.

A szerelmi szenvedélyt másként látják a különböző kultúrák. USA🡪a szerelem természetes, kívánatos és szükséges a házassághoz. Kína🡪a legtöbb, szerelemre vonatkozó kínai szónak negatív konnotációi vannak (elvakultság, viszonzatlan szerelem, szomorúság).

A szenvedély, miután összehozta az embereket, a kapcsolat érettebbé válásával általában lanyhul. Az intimitás és elköteleződés összetevők lassabban bontakoznak ki, de idővel fontosabbá vállnak, és ezáltal egy hosszú távú, szoros partnerkapcsolat egészen más jelleget ölt, mint az elején jellemző kavargó és féktelen érzések.

Szexuális attitűdök és viselkedés

A többség nem ítéli el a házasság nélküli tartós heteroszexuális kapcsolaton belüli szexuális életet. A házasságon kívüli szex egyéb formáival szemben több az ellenérzés. A túlnyomó többség elítéli a házasság mellett folytatott szexuális viszonyt. A homoszexualitást és a leszbikusságot is majdnem ugyanennyire elítélik. Mivel a nők beállítottsága viszonylag konzervatív, inkább ők szabják meg a szexuális intimitás tényleges szintjét egy viszonyban.

Személyiségkülönbségek a szexuális attitűdökben

Korlátozott szocioszexuális orientációjú emberek: ők előbb a meghittséget és az összetartozást kívánják megteremteni egy viszonyban, és csak azután kezdenek szexuális kapcsolatot. 

Korlátozás nélküli szocioszexuális orientációval rendelkezőknek viszont ehhez képest megengedő attitűdjeik vannak az elkötelezettség nélküli szexet illetően.

Más kölcsönösen örömteli tevékenységekhez hasonlóan a szexuális élet is szorosabbá teheti párkapcsolatot, de konfliktus forrása is lehet. Egyes kutatások szerint a szexuális intimitás a kapcsolattal való elégedettség magasabb szintjével jár együtt. A nemi életet élő párok valószínűbben maradtak együtt egy 3 hónapos időszak során.

A házaspárok nemi élettel való elégedettsége szorosan összefügg az egész kapcsolattal való elégedettségükkel. Kísérlet: boldog házaspárokat hasonlítottak össze problémás párokkal🡪a boldog párok gyakrabban éltek nemi életet. Ez a megoszlás azonban nem csak a szexre volt igaz: ezek a párok sok mindent csináltak gyakrabban együtt. A szex egyedülálló módon ötvözi azt a két alapvető jelenséget, amely az embereket leginkább motiválja szoros párkapcsolatok kialakítására és fenntartására: a kölcsönös gyönyört és örömöt, valamint az intim önátadást. Mindkét folyamat (gyönyört adni és kapni, ill. megismerni és feltárulkozni) a partnernek az énnel történő pszichológiai integrációjából ered, és erősíti is ezt a minden bensőséges viszony alapjául szolgáló mechanizmust.

Kapcsolati problémák

Viszonzatlan szerelem. Mindkét félnek fáj, ha a szerelem nem kölcsönös. A helyzet valószínűleg a szerelmet nem viszonzó fél számára kellemetlenebb. A visszautasított szerelmes persze elszenvedi a szívfájdalom és a megtépázott önbecsülés gyötrelmeit. Mégis, mivel az illető gyakran vakon szeret és remél tovább, végül a csalódottság mellett pozitív emlékei is maradhatnak erről az epizódról. A visszautasítónak lehet, hogy kezdetben táplálja az önbizalmát a visszautasított szerelmes nyilvánvaló imádata, de ezt hamar kiszorítja a bűntudat, a bosszúság, sőt a harag érzése.

A zavar okai. A kölcsönös egymásrautaltság elkerülhetetlenül ellentétekhez és problémákhoz vezet, de hogy ezek milyen hatással lesznek a viszonyra, az attól függ, hogy a pár hogyan kezeli őket. A konfliktus akkor fajul el, ha a partner viselkedésére vonatkozó attribúciók kezdenek inkább negatív, mint pozitív irányban elfogulttá válni, ha gyengül a felek elköteleződése a kapcsolat iránt, és ha a partnerek kötődése bizonytalan vagy elkerülő.

A konfliktus folyamatai

A konfliktus megbeszélése. Amikor veszekszünk azzal, akit szeretünk, a rossz érzések sokáig megmaradhatnak, de el is lehet őket oszlatni a jobb kommunikációt célzó erőfeszítésükkel.

Kísérlet: Rusbult: az alkalmazkodás módját vizsgálták pároknál, vagyis azt, hogy reagálnak a partner negatív megnyilvánulásaira. A konstruktív alkalmazkodás olyan tevékenység, amely hozzájárul a viszony fenntartásához, többek között ilyen a problémák megbeszélése, a törekvés a viselkedés megváltoztatására vagy a helyzet jobbra fordulására való megértő várakozás. Ezzel szemben a destruktív reakciók, mint az üvöltözés vagy az elzárkózás, komolyan veszélyeztetik a kapcsolatot.

A veszekedés során gyakori a félreértés és a társ törekvéseinek, érzéseinek téves értelmezése. Minél több gond van a kapcsolattal, annál inkább hajlanak a felek egymás félreértésére. Ha a problémás párok elkezdik félreérteni egymást, értelmezéseik negatív elfogultsága tovább élezheti a konfliktust. A negatív attribúciók és a konstruktív alkalmazkodás elutasítása ördögi kört hozhat létre, mivel a partner destruktív viselkedésére a másik fél ugyanolyan destruktív reakcióval válaszol.

Konfliktuskezelés a mindennapokban. Próbáljuk meg elkerülni a partnerre vonatkozó általánosításokat. Próbáljuk megosztani érzéseinket a másikkal, esetleg az érzem szó szinonimáinak használatával.

Féltékenység. Erős lehet, ha valaki nem érzi biztonságban magát egy párkapcsolatban, vagy nem bízik a partner elköteleződésében. A féltékenység gyakori azok között, akik bizonytalan kötődési stílusúak, és kevésbé elterjedt a biztonságosan kötődő emberek között.

Csökkenő intimitás. Ha a konfliktusok súlyosbodnak, és az elköteleződés csökken, lehet, hogy a pár két tagja kevesebb időt tölt együtt, és kevésbé avatja be a másikat személyes érzéseibe. A távolodás csökkenti a viszony intimitásszintjét, és mivel az intimitás az egyik legfontosabb örömforrás egy viszonyban, az elégedetlenség rohamosan fokozódik.

A szakítás következményei

Ha egy kapcsolat felbomlik, általában mindkét fél a másikat hibáztatja a dolgok megromlásáért. Az egyén hatékonyabban tud megküzdeni ezzel a helyzettel, ha úgy érzi, hogy a végső különválás az ő döntése. Egy szoros kapcsolat befejeződése után gyakori a magányosság és sok más negatív érzés még akkor is, ha a kapcsolatban több volt az ellenségeskedés, mint az örömteli interakció. De a magányosságot, azt az érzelmet, amely akkor jelenik meg, ha az intimitás és az emberi kapcsolatok iránti igényünk nem elégül ki, nemcsak szerelemmel lehet legyőzni, hanem úgy is, ha meghitt barátokra találunk.

innentől saját

Kapcsolatainkról kialakított képünk sokkal nagyobb hatással van általános megelégedettségünkre és jóllétünkre, mint munkánk, jövedelmünk, vagy testi egészségünk.

Kezdeti vonzódás

A vonzalomnak vannak bizonyos szabályai: azokhoz vonzódunk, akiket fizikailag vonzónak tartunk és/vagy akikkel gyakran érintkezünk.

Fizikai vonzerő

  • ha szeretünk valakit, szebbnek látjuk
  • fontos eleme az ismeretlenhez való vonzódásunknak
  • állásinterjú helyzetben kedvezőbb, ha valaki szép
  • akik nagyon törődnek a fizikai vonzerővel: erősen önmonitorozók (akik ügyelnek, hogy társadalmilag elfogadott módon viselkedjenek)
  • szépség : kultúrafüggő

KÍS: Beszélgetős, táncos estélyen véletlenszerűen társítottak egymáshoz egyetemistákat, majd megkérdezték tőlük, mennyire elégedettek a nekik jutott partnerrel. A partner fizikai vonzereje messze a legnagyobb hatással volt a megelégedettségre, nemekre való tekintet nélkül.

KÍS: Snyder: néhány férfinek egy olyan nő képét mutatták, akiről úgy tudták, telefonon fognak beszélgetni vele. Két kép: nagyon vonzó és kevésbé vonzó nő képe. Azok, akik azt hitték, beszélgetőpartnerük egy nagyon vonzó nő, barátságosabbak voltak vele. A nők ehhez alkalmazkodtak = önbeteljesítő jóslat.

Pozitív interakció:

  • a vonzalmat növeli a pozitív interakció, az ismerősség és a hasonlóság
  • az interakció révén legtöbbször megkedveljük egymást. Miért? Azért, mert … 
    • könnyebben megértjük a világot
    • kapcsolatokat alakítunk ki
    • ismerőseink szimpatikusnak tűnnek (puszta bemutatási hatás AKA. puszta észlelési hatás = pozitívabban ítéljük meg azokat a személyeket, akiket már láttunk)

KÍS: Insko: Három hallgatóból álló kis csoport háromszöget alkot. Ketten beszélgetnek, a harmadik megfigyelő. Bár mindannyian rendelkeztek az összes elhangzott infóval, a résztvevők inkább azokat kedvelték meg, akikkel aktív interakcióban voltak.

KÍS: Festinger: A legnépszerűbbek azok a lakók, akik a lépcső v a postaláda mellett laknak, mert több lehetőségük van mások megismerésére. Akik gyakran vannak együtt (még ha véletlenül is), hajlamosak megkedvelni egymást.

KÍS: randi során mi a fontos a vonzalmon felül? Egyetemi hallgatók: érzelmi stabilitás, könnyedség, barátságosság, érdekesség és humorérzék.

Hasonlóság (similis simili gaudet):

A hasonlóság erősíti a vonzalmat, ennek okai:

  1. általában a hozzánk hasonlókkal kerülünk interakcióba (kor, vallás, etnikum, társadalmi osztály stb)
  2. feltételezzük, hogy a hozzánk hasonlóak kedvelnek minket
  3. a hozzánk hasonlóak igazolják attitűdeinket: Mivel általában saját jellemvonásainkat tekintjük kívánatosnak, azt hisszük, hogy akik hasonlóak hozzánk, a helyes attitűdökkel rendelkeznek.
  • „az ellentétek vonzzák egymást” → hülyeség!

KÍS: Byrne: Attitűdökkel foglalkozó kérdőívet adtak a k.sz.eknek, amelyről úgy tudták, egy másik hallgató töltötte ki. Minél közelebb álltak az ismeretlen attitűdjei a sajátjaikhoz, annál jobban rokonszenveztek vele. Az emberek akkor is kedvelik a hozzájuk hasonlókat, ha még nem is találkoztak velük.

Vonzalom, hasonlóság és interakció: egymást erősítő folyamatok

A hasonlóság, a vonzalom és az interakció általában befolyásolják egymást, így az idő múlásával a kapcsolatok mélyülnek és erősödnek.

A kapcsolat fejlődése

Ahogy a kapcsolat fejlődik, az egyéni jellemzők, mint pl. a vonzó külső egyre kevésbé fontosak

Kölcsönös jutalmazás: mit kapunk?

méltányosság elve: a partnerek által kapott jutalmaknak arányosnak kell lennie a befektetésekkel. Az egyenlőtlenség az elégedetlenségen felül más negatív érzéseket is szülhet:

  • aluljutalmazás (=ha úgy érezzük, hogy kevesebb jutalmat kapunk, mint amennyit kellene) haragot és ellenszenvet szül.
  • túljutalmazás bűntudatot szülhet

Kitárulkozás:

mélysége és széleskörűsége együtt növekszik a kapcsolattal → intimitás

  • hatásai: jobban fogjuk kedvelni a kitárulkozót, a viszonosság elve alapján mi is kitárulkozunk neki
  • legkedvezőbb, ha a befogadó együttérzéssel válaszol, ez a kitárulkozó önmegerősítéséhez vezet
  • nemi különbségek: nők inkább kitárulkoznak

Intim kapcsolatok

Erős és gyakori kölcsönösséggel jellemezhető kapcsolat (barátság, szerelem). Mindkét személy hatással van a másikra, a másik az én részévé vélik.

Az intim kapcsolatok révén a partner az én részévé válik: Aron osztott szelf elgondolása

  • az adok-kapok folyamat során az önismeretünk és a partnerről való ismereteink közti különbségek megszűnnek
  • a partner a pszichológiai én részévé válik, a két identitás összeolvad, így a két hajtóerő (jutalmak méltányos cseréje és kölcsönös kitárulkozás) veszít erejéből
  • a partnernek az énhez való kapcsolódása megváltoztatja, hogy hogyan elégülnek ki igényeink

A cserefolyamat változásai:

Az intim kapcsolatban a felek nem azért jutalmazzák egymást, hogy viszonzást kapjanak, hanem hogy kimutassák szeretetüket és boldoggá tegyék a másikat (szándék fontossága)

Az attribúciók pozitív irányban térnek el: partnerünk pozitív megnyilvánulásait jellemének, negatív megnyilvánulásait a körülményeknek tudjuk be.

Egy hétköznapi kapcsolatban, amelyet cserekapcsolatként definiálnak, az emberek az egyensúly fenntartása érdekében jutalmazzák egymást: azért adnak partnerüknek, hogy viszonzást kapjanak. Méltányosság elve ének megfelelően jutalmazzák egymást.

Ezzel szemben …

A közeli barátokat és azokat, akik közösségi kapcsolatban vannak, közvetlenül foglalkoztatja a másik jólléte, s azért jutalmazzák egymást, hogy kimutassák gondoskodásukat, tehát az egyensúly annál kevésbé fontos, minél intimebb egy kapcsolat.

Intimitás és elköteleződés

Intimitás: pszichológiai közelség egy kapcsolatban, amely alapos kitárulkozást, kölcsönös megértést, gondoskodást és elfogadást foglal magában

  • lassan, fokozatosan alakul ki (szerelem első látásra /mármint intimitás első látásra/ -> hülyeség!)
  • az intimitás közel viszi az embereket egymáshoz, de az idő múlásával valójában már az elköteleződés tartja össze a kapcsolatot, mely kapcsolatuk fejlesztésére, fenntartására ösztönzi a feleket
  • kulcstényezője a megelégedettség

Robert Sternberg A szerelem háromszög elmélete

Sternberg szerint 3 elsődleges összetevő kombinációja 7fajta szerelmikapcsolat-típust hoznak létre.

  1. intimitás
  2. szenvedély
  3. elköteleződés

A kapcsolatok hatásai

  • társas támogatás testi, lelki egészségünket és jóllétünket javítja
  • a t.t. hatása akkor legnagyobb, ha a támogató nő
  • társas támasz: érzelmi és fizikai megküzdési (coping) források, amelyeket mások biztosítanak.

Szerelem és szexualitás

Szenvedélyes érzések

Az emberek gyakran érzik úgy, hogy a szerelem történik velük – mintha Cupido nyila találta volna el őket. Nagyobb valószínűséggel éreznek szenvedélyes szerelmet azok, akik úgy vélik, hogy életüket külső erők irányítják, mint azok, akik úgy gondolják, hogy a sorsuk a saját kezükben van.

Rómeó és Júlia-effektus = A dühvel és a szülői rosszallás elleni harc. Ez elmélyíti a kapcsolatot.

Szexuális attitűdök és viselkedés

korlátozott szocioszexuális orientáció = előbb meghittség + összetartozás és csak utána szex

korlátozás nélküli szocioszexuális orientáció = jöhet az elkötelezettség nélküli szex

Kapcsolatok felbomlása

A zavar okai

  • negatív attribúciók a partner viselkedésére vonatkozóan: negatív vis-t a jellemének, a poz-t a körülményeknek tulajdonítjuk
  • partnerek kötődési stílusa bizonytalan v elkerülő
  • gyengül az elköteleződés
  • félreértések, féltékenység
  • csökkenő intimitás

Leslie Baxter (1986) szakítás leggyakoribb okai:

  1. autonómiaigény
  2. különbözőség
  3. támogatás hiánya
  4. intimitás hiánya
  5. szerelem, szenvedély hiánya

A szakítás következményei

  • szakítás: „A te hibád, az én döntésem.”: hatékonyabb megküzdést segíti elő ez az értelmezés
  • pszichológiai kontroll érzése kulcsfontosságú a szakítás során
  • a házastárs halálát az egyik legsúlyosabb életeseménynek tekintik

szakítás, házastárs halála következménye lehet: magány (≠ egyedüllét)

 

  1. Tétel A proszociális viselkedés – a segítségnyújtás magyarázata és befolyásolói, a segítségnyújtás fokozása. Együttműködés – a társas dilemmák és az együttműködés befolyásolói társas dilemmákban

Kulcsszavak:

-a proszociális viselkedés definíciója és típusai 

-az empátia-altruizmus hipotézis és a negatív-állapot csökkentés modell 

– a segítségnyújtást befolyásoló alapvető emberi normák 

-a segítségnyújtást befolyásoló tényezők sürgős beavatkozást igénylő helyzetekben 

– társas dilemmák: közösségi tulajdon és megújuló erőforrások 

-az együttműködés meghatározói társas dilemmákban

–a proszociális viselkedés erősítése a társadalomban

 

Agresszió és proszociális viselkedés: “Mindkét viselkedésforma megérthető annak függvényében, ahogyan az emberek az őket cselekvésre késztető szociális helyzeteket, motívumokat és normákat értelmezik.”

  • Időnként mindkettő konkrét jutalommal jár. 
  • Mind a segítő, mind az agresszív viselkedés mások példáját követi.
  • Mind a kettőt társas normák szabályozzák.
  1. Segítségnyújtás és az emberi természet

A segítségnyújtás és a bántalmazás is lehet öncélú, de szolgálhat más, távlati érdekeket is.

def: proszociális viselkedés: mások megsegítésére irányuló szándékos vis.

def: altruizmus: mások megsegítése a személyes jutalomra való tekintet nélkül (a kettő nem ua.)

A proszociális viselkedés legjelentősebb kutatói: Latané, Darley, Batson

 

Az altruizmus és az agresszió gyökerei

A proszociális és az agresszív magatartás is embertársaink és a helyzetek észlelésétől és értelmezésétől, valamint a vágyaktól és normáktól függ. 

– Lorenz, Ardrey: a „bennünk lakozó gonosz” képzete: Az evolúció az embert alapvetően önzővé alakította, a legrátermettebb, legkegyetlenebb a túlélő. Az altruizmust kulturális tanulás eredményének tekinti.

– „a bennünk lakozó angyal” képzete: Az evolúciós pszichológia is felismeri, hogy az altruizmus is része lehet alapvető emberi természetünknek. A humán evolúció során kiválasztódhatott ugyanúgy, mint az agresszió, mert segíti a túlélést.

  1. az altruista egyedek segítik rokonaikat, akikkel közös génjeik vannak (rokonainknak többet segítünk)
  2. az altruizmus gyakran kifizetődik (reciprok altr.)
  3. az empátia emberi képessége elősegíti az altruizmust
  4. normák szabályozzák az altruizmust – a csop.normák követése elősegíti a túlélést (docilitás=normakövetési hajlam)

Szükségszerű-e az, ami biológiai? – ebből azonban még nem következik, hogy az altruizmus szükségszerű – kulturális eltérések

  1. Mások megsegítése – mit akarunk tenni VS mit kellene tennünk
  2. A segítségre szoruló személy észlelése

– a szükséghelyzet felismerése az első lépés a segítségnyújtáshoz: zsúfolt, zajos körny. (város) csökkenti a valószínűségét (nagyvárosiak vs. falusiak); hangulat hatása: depresszió, gyász akadályozza az észlelést, pozitív érzések esetén szívesebben segítünk;

KÍS: az alanyok egy részét jókedvre derítették, másik részét, rosszra. Szomszédjuknak a jókedvűek szívesebben segítettek felvenni könyveiket a földről.

– megérdemeltség: megérdemli-e a személy a segítséget? kontroll kérdése: magának okozta-e a bajt (oktulajdonítás)

– hasonlóság: a hozzánk hasonlókat gyakrabban megsegítjük (hasonlóság -> kötődés érzése) segítségnyújtás nem függ a hosszú távú kapcsolatoktól; individualista társadalmakra kevésbé jellemző

 

5-lépcsős döntési modell (famodell): Latané & Darley

  1. esemény észrevétele
  2. esemény segítségnyújtást igénylő helyzetként való értelmezése
  3. személyes felelősség vállalása
  4. segítségnyújtás módjának kiválasztása
  5. beavatkozás végrehajtása

🡪 ha mindez valamelyik szinten elakad, meghiúsul a segítségnyújtás

A beavatkozást befolyásoló tényezők: A jelenlevők száma (felelősség megoszlása, társas ignorancia, többszörös tudatlanság). A helyzet zártsága (milyen könnyű otthagyni a helyzetet). Empátia-hasonlóság. Társas reprezentációk. Áldozat és bántalmazó viszonyának értelmezése. A felelősség értelmezése (Weiner: a belső attribúciók gátolják a segítést, 1980). Az áldozat karakterisztikumai: holdudvar hatás – Szépség: szép embereket segítőkészebbnek, jobbnak gondolunk; Segítő foglalkozás: segítő szakmában dolgozók megérdemlik a segítséget, mert sokat segítenek életük során pl. nővérek / igazságos világba vetett hit: gátolja a segítségnyújtást. Kompetencia. A segítő hangulata

  1. Segíteni akarás: költségek és nyereségek

A segítés gyakran a segítségnyújtás következményein múlik: költségek és jutalmak

költségek: elveszett idő, pénz, erőfeszítés, zavar, környezet rosszallása, fizikai veszély

– a kompetencia, képesség befolyásolja a segítségnyújtást és annak hatékonyságát is („Ne válj áldozattá magad is!”)

 

KÍS: Eagly & Crowley: férfiak segítőkészebbek. De: vizsgálatban lerobbant autónál segítés pl. Másik kutatás: bárki (férfi vagy nő), aki magát függetlennek, erősnek és dominánsnak látja, kellő önbizalommal rendelkezhet, hogy vészhelyzetben segítsen.

 

KÍS: Latane: „irgalmas szamaritánus” vizsg: a költségek számítanak – megsért-e a segítő vmilyen társas normát a segítséggel? Két változó: 1. segítés előtt hallott szöveg segítségnyújtáshoz kapcsolódó/ nem kapcsolódó. 2. időnyomás van/ nincs. Ezek után segítségnyújtás helyzetben az segít leginkább, akit előhangoltak és nem áll időnyomás alatt.

 

nyereségek:

belső jutalmak: önbecsülés nő, jó hangulat (mivel jó érzés, bűntudatosak használhatják ennek céjából is, ők ezért is segíthetnek) – az emberek hajlamosak pusztán azért segíteni, hogy jól érezzék magukat – elterelheti a figyelmüket saját bajokról. De: mélydepresszió, fájdalom, gyász: társas környezettől elszakadás, elmélyedés, beszűkülés

KÍS: Cialdini: A k.sz.ek egy részében bűntudatot ébresztettek. A bűntudatos személyek hajlamosabbak voltak később segíteni, hacsak nem kaptak szóbeli dicséretet v pénzjutalmat.

külső jutalmak: áldozat hálája, segítség viszonzása, bámészkodók éljenzése stb. Illetve:

Római katolikusoktól kértek adományt értékes célra gyónás előtt vagy gyónást követően 🡪 akik gyónásra készültek, többel járultak hozzá az adománygyűjtéshez, mint azok, akik már meggyónták bűneiket.

– hangulat automatikus és tudatos hatása itt is befolyásol: + hangulat automatikus hatás: segítünk, tudatos hat.: nem segítünk; – hangulat automatikus hat.: nem segítünk, tudatos hat.: segítünk

  1. Létezik-e valódi altruizmus? Az empátia szerepe

def: Negatívállapot-enyhítés modell/ egoisztikus hipotézis (Cialdini): A segítő vis. önérdekű, azért segítünk másokon, hogy csökkentsük az áldozat szenvedéséből fakadó kényelmetlenségünket. Elvárják, h segítsünk, ezért inkább segítünk, majd gyorsan továbbállunk. Így tul.képpen önmagunkra irányul a segítés. – személyes aggodalom. Modell alapján: otthagyottak – „amit nem látunk, az nincs is” elve lehet a negatív érzések csökkentésének legegyszerűbb módja

 

KÍS: Batson et al.: Szerintük: létezik igazi altruizmus. Két független változó: 1. menekülés könnyű/nehéz, 2. empátia szintje alacsony/magas. Függő változó: segítségnyújtás. Elaine, elektrosokk. Könnyű menekülés és alacsony empátia esetén a legtöbben nem segítettek, nehéz menekülés és alacsony empátia esetén a legtöbben segítettek. Ha az empátia szintje magas volt, könnyű és nehéz menekülés esetén is a legtöbben segítettek.

 

def: Empátia-altruizmus modell (Batson): 2 különböző érzelem egyikét élhetik át: személyes aggodalmat (óvatosság, szorongás, félelem -> egoisztikus segítségnyújtás) vagy empátiás aggodalmat (szimpátia, szánalom, féltés -> altruista viselkedés – még olyan helyzetekben segíteni, melyekből könnyen elmenekülhetnének). Empátia -> altruizmus nő. Az empátia aktiválja a segítő viselkedést előíró normákat. 

 

  1. A kötelezőnek érzett segítségnyújtás: a normák és a segítő viselkedés 

A segítő viselkedést társas normák, személyes vágyak befolyásolják. A normák az altruista cselekedetek irányába hatnak, de néhány norma időnként éppen hogy gátolja a segítségnyújtás néhány specifikus formáját. 

A segítő viselkedést támogató normák (a legtöbb norma támogatja a segítségnyújtás növekedését, ha az ilyen normák hozzáférhetőek, aktívak)

  1. viszonosság normája (reciprok altruizmus) – viszonoznunk kell azokat a segítségeket, amelyeket másoktól kapunk (korábban segítettek/segítséget várunk később)
  2. társadalmi kötelezettség/társas felelősség normája – a gyengébbeket segíteni kell
  3. elosztás normája – igazságosság, erőforrásokon való osztozkodás
  4. udvariasság normája

 

Legtöbb ember elfogadja ezeket a normákat, de nagy egyéni különbségek vannak – vannak, akiknél nagyon erős a kötelesség személyes érzése (szülői példával azonosulás, vallásosság)

 

A segítő viselkedést akadályozó normák „Törődj a magad dolgával”

  1. család szentségének normája – “ez családi ügy”

KÍS: Shotland&Straw: Megrendezték, h egy férfi rátámad egy nőre. Ha a bámészkodók úgy tudták, házastársak („Nem kellett volna hozzádmennem!”) kevésbé mutattak hajlandóságot segítségnyújtásra (19%), mintha azt gondolták, idegenek („Nem ismerem magát, hagyjon!”)(65%).  <félelem: feleség zavarba jönne, férj a kéretlen segítő ellen fordulna>

De: ugyanezek a normák megakadályozhatják a szemtanúk beavatkozását idegenek esetén is

KÍS: Shotland&Straw: Némafilm, férfi rátámad egy nőre -> k.sz.-ek 2/3-a feltételezte, hogy párkapcsolatban állnak, pedig semmi nem utalt erre.

 

A normák aktiválása

A releváns normák csak akkor befolyásolják viselkedésünket, ha hozzáférhetővé válnak. Azok a helyzetek, melyekben az embereknek segítségre van szükségük, sokszor zavarosak és kétértelműek. A segítő viselkedés valószínűtlen ilyen helyzetekben, hacsak valamilyen releváns norma nem aktiválódik. A normák a közvetlen felszólításokon, modelleken vagy az én-tudatosságon keresztül aktiválódnak. 

  1. Közvetlen felszólítás 🡪 a legbiztosabb mód a normák és elkötelezettségek aktiválására 
  2. Modellek 🡪 személy = modell – példaként szolgál, ösztönöz. (szociális tanuláselmélet (Bandura): A szociális vis.formák többségét mások megfigyelése és utánzása révén sajátítjuk el) De: gátolhatják is a segítő viselkedést – bámészkodók, járókelők nem reagálnak -> a többiek is kevesebb eséllyel segítenek, félnek, hogy ostobának tűnnek mások előtt. 
  3. Én-tudatosság 🡪 Felszínre hozza a személyes vagy a csoportnormákat, erősíti viselkedésre kifejtett hatásukat. Ha magunkat segítőkésznek látjuk, nőhet a segítő viselkedés valószínűsége. 

A normák hatástalanítása: a felelősség megoszlása

Kitty Genovese-eset: Kitty-t lakásának kapuja előtt megtámadtak, számtalan szúrt sebből vérzett. Segítségért kiáltott, a környező lakásokban fények gyulladtak, támadója visszatért és újra szúrt, ő belehalt. Legalább 38 ember hallotta/látta a támadást, senki nem segített.

KÍS: Latane & Darley: Csoportok létrehozása – 1, 2 v 5 másik csoporttag a k.sz.en kívül (legalábbis ő így tudta). Egyik csop.tag epilepsziás rohamot szimulált: a k.sz. reakciói attól függtek, hogy mások hallották –e a bajbajutott segítségkérését. Minél több résztvevő volt jelen, annál tovább tartott, míg segített. De: szorongás, határozatlanság

def: a felelősség megoszlása: A segítségnyújtást kiváltó, mindenki által érzett normatív nyomás csökkenése mások jelenlétében.

– Dilemma: Mi rosszabb? Segítünk, mikor nem kellene / nem segítünk, mikor kellene?

KÍS: Latane & Darley: füstöt engedtek a szobába a k.sz.ek közé, ha egyedül voltak, hamarabb kértek segítséget

  1. Összegzés: a belső konfliktus feloldása 

– belső konfliktus: vágyak vs. normák -> felületes vs. szisztematikus feldolgozás

– konfliktus -> félelem a kockázattól és költségektől

felüleletes feldolgozás: segítségnyújtás veszélyhelyzetben – az arousal, az erős érzelmek és az időnyomás oda vezet, hogy az emberek gyorsan, impulzívan reagálnak, a leginkább hozzáférhető motívumok és normák szerint viselkednek

szisztematikus feldolgozás: hosszú távú segítségnyújtás – felmérjük, h az áldozatnak szüksége van-e segítségünkre, felmérheti a lehetséges költségeket és veszélyeket és végezetül mérlegelheti személyes felelősséget és képességet, az alapos átgondolás megváltoztathatja kezdeti reakciónkat (azaz azt, hogy hagyjálmábékén) -> hosszú távú elkötelezettség, később nehéz megváltoztatni

– ismételt másokon való segítség: segítőkész és altruista személynek kezdik magukat látni és az önészlelés támogatja a további segítő viselkedést. 

  1. Segítség, ami segít; segítség, ami árt

– a segítségnyújtás összetett üzenetet hordoz – éntámogató és énfenyegető aspektusai: a segítséget kapó személy felfoghatja a segítséget a gondoskodás pozitív aktusaként (hála), de az önértékelését fenyegető negatív cselekedetként is (arra sem képes, h önmagára vigyázzon)

– ha a személy nem képes viszonozni a segítségnyújtást, akkor rossz néven veheti, mert egyenlőtlen erőviszonyok alakulnak ki

 

  1. A proszociális viselkedésformák növelése a társadalomban
  2. Félreérthetőség csökkentése: tegyük egyértelművé szükségleteinket („Segítsen valaki!”)
  3. A segítőkész énkép erősítése: akik segítőkész embernek tartják magukat, gyakrabban segítenek
  4. A rászorulttal való azonosulás elősegítése: hasonlóság -> empátia -> segítés 
  5. Segítést aktiváló normák oktatása: család, explicit példamutatás, média
  6. A segítségnyújtás normáinak aktiválása: vészhelyzetben szólítsuk fel egymást segítésre („Azok a gyerekek segítségre szorulnak, segítsünk!”)
  7. A felelősség összpontosítása („Te ott, piros pólóban! Segíts!”)

 

  1. TÁRSAS DILEMMÁK, TÁRSADALMI CSAPDÁK.
    (TÍPUSOK, MEGOLDÁSI LEHETŐSÉGEK, MEGOLDÁST BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK)

 

def: társas dilemma: a kölcsönös függés olyan formája, amelyben egy csoport tagjai saját érdekeik érvényesítése által kárt okoznak a csoport egészének (érdekütközés; az egyén számára a rövid távú jutalommaximalizálást biztosítja, de hosszú távon a csoport egészére negatív következményekkel jár).

 

  1. Társas dilemmák típusai

A kölcsönös függésen alapuló szituációk némelyikében- melyek sokszor éppen a legfontosabbak- az egyének személyes jutalmai nyíltan ütköznek a csoport érdekeivel. Ez történhet pl. olyankor, amikor az emberek közös vagy közösen termelt erőforrást használnak.

 

  1. társas lazsálás dilemmája

– az egyének jól járnak, ha lazítanak, a csop. teljesítménye viszont romlik 

def: társas lazsálás (Ringelmann): a személy kevesebb erőfeszítést fektet a feladatba, ha telj.e nem elkülöníthető a csop.on belül, mint akkor, ha egyedül teljesíti a feladatot – csop.telj. csökken

 

  1. a megújuló források dilemmája

– magukban foglalnak olyan konfliktusokat, melyek megújuló készletek fogyasztását érintik, mint pl. az esőerdők vagy a tengeri halak populációja

– bizonyos mennyiség felhasználása ezen javakból előnyös az egyének számára

– ha elegendő mennyiség marad érintetlenül, a forrás feltölti önmagát, ha azonban túl sokat veszünk el, a forrás idővel kimerül

– jutalmakkal, költségekkel számolni kell

 

 

használom a forrást

nem használom a forrást

mások használják a forrást

rövid távú haszon

a forrás hamarosan kimerül

nincs haszon

a forrás mégis kimerül

mások nem használják a forrást

rövid távú haszon

a forrás nem merül ki

nincs haszon

a forrás viszont megmarad

 

– az egyén jobban jár, ha használja a forrást, mint ha nem használja pl. minden hal, amit kifog a tóból egyéni hasznot jelent

 

  1. a közösségi tulajdon dilemmája

dilemma: miként kellene előállítani és támogatni a közösségi tulajdont?

– a közösségi tulajdont mindenkinek biztosítani kell, nem adhatjuk úgy egyeseknek, h másoktól megvonjuk (ezért a potyázóknak nagy a kísértés, hogy ne fizessenek használatáért)

– pl. a tiszta levegő, a honvédelmi rendszer, az állami televíziók mind közösségi tulajdont képeznek

 

Kísérlet: Linda Caporael: héttagú csop., fejenként 5 dollár mindenkinek. Kapnak még fejenként 10 dollárt (közösségi tulajdon), de csak akkor, ha legalább négyen névtelenül visszaadják az 5 dollárjukat. Ha négynél kevesebben adják vissza az 5 dollárt, senki nem kap jutalmat, de aki adott, az elveszti pénzét. Világos: ha mindenki beadja az 5 dollárját, végül 10 dollárja lesz mindenkinek. Ez azonban nem az egyén érdeke, hiszen ha mások nem adják be 5 dollárjukat, csak én, akkor nincs pénzem, sem jutalom. Az a helyzet állt elő, h az egyén maximális érdeke a pénz megtartása, reménykedve, h a többiek majd adakoznak, így ő 15 dollárt zsebelhet be. A gond az, ha mindenki így gondolkodik, ezért mindenki rosszul jár. 2 különböző motivációt vizsgáltak: pénz elvesztésétől való félelem vs. még nagyobb nyereséghez jutásának vágya

 

  1. Viselkedés a társas dilemmahelyzetekben

Önzés hatása: Az ilyen dilemmákkal szembekerülve a legtöbb ember az egyéni érdekeit követi. Pl. a forrásdilemmával találkozva a kísérleti személy általában úgy dönt, hogy annyit termel, amennyit csak bír, akkor is, ha a forrás mennyisége rohamosan csökken. Ez a döntés különösen akkor valószínű, ha az emberek nem tudják megbecsülni a forrás méretét. Önfeláldozó viselkedést követni ostobaságnak tűnhet, miközben mások nagyobb hasznot húznak. Ez lassítja a kooperációt. 

Pl. Caporael vizsgálatában csak a kapzsiság semlegesítésével lehetett növelni a támogatók számát; ez pedig azt jelenti, hogy nem a félelem, hanem a mohóság a legfőbb oka annak, hogy az emberek többsége nem képes együttműködni a közösség érdekében.

 

Kulturális és nemi különbségek hatása: nagyobb együttműködést várunk a nőktől és a csoportorientált kultúrák tagjaitól. Pl. egy kutatás során kínai diákok kooperatívabbak voltak, mint az amerikai diákok (Early, Gabrenya)

 

A személyiségbeli különbségek hatása: a kooperatív személyek tovább tudják fenntartani forrásaikat, mint a versengő típusúak 

 

III. Társas dilemmák megoldása

A társas dilemmák megoldására javasolt egyik lehetőség a helyzet átstrukturálása úgy, hogy megváltozzon az egyének valódi nyeresége. Egy másik út lehet annak megváltoztatása, ahogy az emberek a nyereséget értelmezik. Hangsúlyozva a társas függés kölcsönösségét, megnövelhetjük a csoporttal való azonosulás, a csoportnormák és csoportcélok iránti elkötelezettség mértékét. 

 

  1. A feladathoz kapcsolódó kölcsönös függés megváltoztatása = helyzet átsrtukturálása oly módon, hogy az egyéni bevétel ténylegesen megváltozzon

– törvények, szabályok az egész csoport viselkedésére

forráskimerítés dilemmájára: korlátozni az egyének fejadagját, így a használók nem tudják kimeríteni a készleteket

közös tulajdon dilemmájára: mindenki fizessen adót a közös célokra pl. új híd építésére

– a korlátozás azonban nehéz, nincs, aki végrehajtsa, és gyakran erős ellenállásba ütközik

 

  1. Az embereknek új értelmezési módot adni – közösségi érzés = annak megváltoztatása, ahogyan az emberek saját hasznukat értelmezik

– maga a dilemma-helyzet és a veszteségek, nyereségek nem változnak, de az egyén másképp tekint rá: úgy érzi, a csoport érdeke és a saját érdeke egybeesik 🡪 ekkor a társas dilemma nyomban megszűnik

 

🡪 csoporttal való azonosulás

  1. az egyén elsőbbséget ad a csop. érdekeinek
  2. az egyén feltételezi, hogy a többi tag is a csop. érdekében cselekszik, nem fogja társait megkárosítani, senki nem fog potyázni
  3. az együttműködés internalizált normái irányítják a viselkedést
  • extrém esetben a csoporttal való azonosulás olyan erőteljes is lehet, hogy akár teljesen eltűnhet az egyéniség és az önérdek

 

🡪 a másokkal való azonosulás: Mi segíti az embereket abban, hogy közösséget érezzenek másokkal? 

  1. A csoporttagok közti kommunikáció:
  • laboratóriumi kísérletek bebizonyították, hogy amikor egy csoport tagjainak lehetősége van egy dilemma megvitatására, mielőtt döntéseket kellene hozniuk, megnő az együttműködés (Orbell)
  1. Egyenlőség (egyenlő lehetőségek és nyereségek a csoporttagok közt) – mindenkinek ugyanannyi jusson:
  • ha minden csoporttag azonos mennyiséget használ fel a készletekből, a fogyasztásnak ez a szintje válik a csoport normájává
  • az egyenlőtlenség globális méretekben az egyik legfőbb gátja a társas dilemmák megoldásának
  1. A csoportnormák hozzáférhetősége:
  • ha a csoport érdekeit szem előtt tartó cselekvés normáját a tagok emlékezetében tartjuk, nagyobb az esélye, hogy ezek a normák valóban hatni fognak a viselkedésre.
  1. Az egyéni hatékonyság érzése:
  • ha az emberek visszajelzést kapnak arról, hogy cselekedeteik hatékonyak, még ha csak kismértékben is, ez segít fenntartani a viselkedést
  • minél felelősebbnek érzik magukat a tagok a csoport sikeréért, annál valószínűbb, hogy meg fogják oldani a társas dilemmáka

 

  1. Tétel Az agresszív viselkedés – az agressziót magyarázó elméletek és az agresszió csökkentésének lehetőségei. Konfliktusok – konfliktusok okai, a konfliktusok feloldásának, kezelésének lehetőségei

 

-az agresszió magyarázata az evolúciós, az ösztön-alapú, a frusztráció-agresszió hipotézissel élő, a klasszikus kondicionálással magyarázó, valamint a társas tanulásra apelláló gondolkodási keretekben 

-a csoportközi konfliktusok: konfliktuselméletek 

-az érzelmek, a gondolkodás és a viselkedés konfliktusokban 

-a személyközi és a csoportközi konfliktusok és az agresszió csökkentése

  1. Agresszió és az emberi természet

def: agresszió: másoknak okozott szándékos károkozás. Minden olyan szándékos cselekvés, amelynek indítéka, hogy nyílt, vagy szimbolikus formában valakinek vagy valaminek kárt, sérelmet vagy fájdalmat okozzon. Lényeg: szándékos károkozás. Még a cselekvés teljes hiánya is lehet az agresszió megnyilvánulása. Az agressziónak, mint a segítségnyújtásnak meg vannak a maga tiszta és kevésbé tiszta formái. 

Az agresszió gyökerei: Lorenz: „a bennünk lakozó gonosz” képzete (lsd. előző tétel); attól, hogy az agresszió természetes, belénk kódolt viselkedés, még nem feltétlenül helyes; a téma analóg az altruizmussal: befolyásolhatóság, társas tanulás, ösztönszerűség

 

  1. Az agresszió osztályozása:

A viselkedés morális tartalma szerint: antiszociális, proszociális

Verbális és fizikai agresszió.

A viselkedés célját tekintve:   instrumentális (eszközjellegű – eszköz vminek az elérésére), indulati-emocionális (céljellegű – cél, dühöngeni akarunk egy jót, akkor is, ha ez költségekkel jár)

 

Lehet:  támadó: fajon belüli (hímek között), fajok közötti (zsákmányoló), 

            védekező: territórium védelme(hímek), utódok védelme (nőstények), önvédelmi

Lehet: autoagresszíó (öngyilkosság, önsértés), heteroagresszió (mások ellen irányul)

 

Az agresszió fajtái Moyer szerint: Zsákmányoló (predátor), Hímek közötti, Anyai (maternális), Szexuális, Félelem által indukált, Irritábilis, Instrumentális, Territoriális

 

III. Az agresszivitást magyarázó elméletek

Ösztönalapú modellek

  1. Pszichoanalitikus elmélet (Freud)

Viselkedésünket az életösztön és a halálösztön harcának eredője szabja meg. 

Agresszió: a halál-ösztön (Thanatos) megnyilvánulása, amely befelé is fordulhat (öngyilkosság, autoagresszió), ha nem tud kifelé áramlani.  Velünk született. 

Katarzis-elmélet: Az agresszióra való késztetésünk fokozatosan nő, az agresszív cselekmény után fokozatosan csökken. (Téves! Az agresszió gyakorlása az agresszivitás további növekedéséhez vezet.) (a feszültséget úgy is levezethetjük, ha csak látjuk az agressziót, nem veszünk benne részt pl. agresszív filmek)

 

  1. Etológusok elmélete (Lorenz)

Hasonlóan az előbbiekhez velünk születettnek tekinti. Az agresszió fontos: a védelem szempontjából, a szaporodás szempontjából, proszociális viselkedésként pl. rokonok segítése esetén, az agresszió instrumentálisan segít a minél több jó megszerzésében: funkcionális agresszió, az agressziót ösztönnek tekintik az etológusok

  1. Szociobiológiai irányzat

Azok a viselkedések fognak fennmaradni, amelyek elősegítik azt, hogy az egyed átadja génjeit.

Az agresszivitás segíti a párosodást, így a természetes szelekció hosszú távon az agresszivitás fokozódásához vezet.

 

Ösztönalapú és tanulásalapú modellek között:

  1. Frusztráció – agresszió hipotézise (Dollard és tsai)

1939: Dollard, Miller, Yale csoport: Az agresszió a frusztrációt követő domináns választendencia: Ha akadályoznak, gátolnak célunk elérésében, frusztráció jön létre, mely agresszióhoz vezet

🡪 Lewin kritikája: szerinte a frusztráció következménye nem az agresszió, hanem a regresszió: kísérlete: óvodába játékokat vittek a gyerekeknek, melyekkel játszhattak, majd elzárták tőlük egy rács mögé azokat 🡪 regresszió következett be: kisebb életkorra jellemző játékokkal játszottak vagy összezuhantak és ringatva nyugtatgatták magukat

Tanulásalapú modellek:

  1. Behaviorizmus

A viselkedés – így az agresszió is – befolyásolható a viselkedés következményei szerint. (Nem annyira merev gondolatok, mint az előbbi elméleteknél). klasszikus kondicionálás: A kulcsinger-arousal hipotézis: klasszikus kondicionálás elmélete (Berkowitz, 1964, 69, 74: A „fegyver effektus”): a kulcsingerek kiváltják az agressziót.

KÍS: elsőként felidegesítették a kísérleti személyeket 🡪 ha jelen volt egy fegyver, agresszívabbaknak tűntek, függetlenül attól, hogy nem az övék volt 🡪 a fő funkció számít: pl. teniszütő nem funkcionál agresszív kulcsingerként 🡪 ruha színe is befolyásolhat pl. birkózók piros szín ~ agresszió

 

  1. Szociális tanulás – elmélete (Bandura)

Megfigyeléssel és utánzással sajátítható el az agresszív viselkedés. Instrumentális kondicionálás: vikariáló hatás.

KÍS: Agresszív film óvodásoknál → agresszív magatartás (Bobo-baba). Mértéke függött – az agresszív modell státuszától, nemétől, a következményektől stb. Agresszió növeli az agresszív vis. későbbi megjelenését < szociális modellkövetés >

5 mechanizmus: (filmek káros hatása)

–          Agresszív viselkedésminták elsajátítása – MINTA

–          Arousal emelkedik – AROUSAL

–          Erőszakkal szemben deszenzitizáció – DESZENZITIZÁCIÓ

–          Agresszióval szembeni gátlás csökken – GÁTLÁSCSÖKKENÉS

–          Torz elképzelések a konfliktusmegoldásról – TORZ STRATÉGIA

 

Ingerületátvitel gondolata: Zielman: klasszikus kondicionálás tovább gondolása: arousalt számos dolog adhat pl. testgyakorlat is (növelheti így az agressziót) és hőmérsékleti hatás is

Egyéb modellek:

  1. Szociálpszichológia eredményei

Növelik az agressziót: tömeghatás,   névtelenség, felelősség megoszlása, ún. fegyver-hatás (agresszív inger)

 

  1. Személyiségpszichológia

A-típusú személyiség → fokozott agresszió

 

Az agresszió mérése: Buss – Durk kérdőív, Harag és düh kifejezési mód skála

 

innentől saját

  1. Az agresszív viselkedés – az agressziót magyarázó elméletek és az agresszió csökkentésének lehetőségei. Konfliktusok – konfliktusok okai, a konfliktusok feloldásának, kezelésének lehetőségei

Az agresszió

Az agresszió: másoknak okozott szándékos károkozás

Az agresszió osztályozása:

A viselkedés morális tartalma szerint: antiszociális / proszociális

A viselkedés célját tekintve: instrumentális (eszköz vmi elérésére) / indulati (az agr. a cél)

Támadó: fajon belüli (hímek között) / fajok közötti (zsákmányoló)

Védekező: territórium védelme(hímek) / utódok védelme (nőstények) / önvédelmi

Autoagresszíó (öngyilkosság, önsértés) / heteroagresszió (mások ellen irányul)

Mi váltja ki az agressziót?

Az agresszió attól függ, hogy az egyén hogyan észleli és értelmezi az embereket, a viselkedésüket.

Instrumentális agresszió: a költségek és jutalmak számbavétele

Instrumentális agresszió akkor lép fel, ha az emberek lehetőséget látnak valamilyen előny megszerzésére. Ha nem ígérkezik jutalom, általában megszűnik az instrumentális agresszió.

Milyen tényezők befolyásolják az instrumentális agressziót?

  1. Személyes képességek. 👉 hajlam
  2. Nemi különbségek.
  3. Modellek hatása

Érzelmi agresszió: válasz a provokációra

Az instrumentális agresszióval ellentétben, az érzelmi agressziót nem a jutalom-veszteség költségelemzése motiválja. Főleg pusztán az a vágy váltja ki, hogy ártsunk másoknak.

Tényezők, melyek befolyásolják a provokáció észlelését:

  1. Ártó szándék észlelése: pl. fájdalmas orvosi beavatkozás nem vált ki bosszút
  2. A kontrollálhatóság észlelése: pl. megbocsáthatunk egy olyan személynek, aki “csak a pillanat hevében üt meg”
  3. Személyiségbeli különbségek a provokáció észlelésében: pl. amit én provokációnak tartok, nem biztos, hogy más is annak tartja.

A provokáción túl: érzelmi agresszió és negatív érzelem

Frusztráció-agresszió elmélet szerint Bármiféle frusztráció (ha valamiféle gátlás miatt nem tudunk elérni egy fontos célt) elkerülhetetlenül agressziót szül. Az agressziót azonban nem feltétlenül a frusztráció okozója felé irányítjuk (főleg ha nagy a hatalma), hanem biztonságosabb tárgyak felé irányul az agresszió.

Pl. Az egymást frusztráló szülők a gyerekekükön tölthetik ki agressziójukat, aki viszont állatkínzásban éli ki saját agresszióját.

A frusztráció-agresszió elméletet sokan kritizálták, Leonard Berkowitz kiegészítette, módosította:

Berkowitz szerint bármilyen negatív érzés agressziót eredményezhet. Az ilyen érzésekben nemcsak frusztráció és düh van, hanem fájdalom, félelem és irritáció is.

Bár a negatív érzések agresszióhoz vezethetnek, az emberek nem mindig értik meg, mitől idegesek. Dolf Zillmann izgalomátvétel-elmélete szerint, ha egy ember valami miatt ideges, majd provokálják, hajlamos lesz azt hinni, hogy izgalmi állapota a haragból származik. pl. thaiboksz edzés után esélyesebb, hogy agresszív leszek a provokatőrrel szemben

Az agressziót támogató és korlátozó normák

  • támogatják: (amerikai kultúrában)
  1. fegyverviselés és -használat joga (Berkowitz: “Az ujj húzza meg a ravaszt, de a ravasz is meghúzhatja az ujjat.”

Fegyverhatás 🔫 = fegyver látványa növeli az agresszív viselkedés valószínűségét

  1. férfiagresszió normája
  2. a család szentségének normája
  3. agresszió modelljei (Bobo-baba)
  • korlátozzák:
  1. „A magadfajtával kezdj ki!” – gyengébbek elleni agresszió tiltása
  2. „Szemet szemért, fogat fogért.” – bosszút fognak állni rajtunk
  3. saját csoportunk tagjaira irányuló agresszió tiltása
  1.  

Az agresszió csökkentése

  1. értelmezés és újraértelmezés – másik személy szándékai nem biztos h rosszak
  2. agresszióellenes normák tanítása – altruizmus <->agresszió
  3. másokkal való azonosulás elősegítése – empátia<->agresszió
  4. az agressziót kiváltó ingerek minimalizálása
  5. médiából áradó erőszak korlátozása
  6. kritikus gondolkodás – „Számolj 10-ig, hűtsd le magad!”

Konfliktusok – konfliktusok okai, a konfliktusok feloldásának, kezelésének lehetőségei

KÍSÉRLET: 1954, “Rablóbarlang-kísérlet”:

22 fehér fiú érkezett a táborba, akik nem tudták, hogy egy kísérleti résztvevő, eleinte még azt sem, hogy egy külső csoporttal osztjáj meg a táborhelyet.

Az első héten csoportkohéziót erősítő feladatokban vettek részt, normákat alakítottak és vezetőket választottak. Név: Sasok és Csörgőkígyók + zászlótervezés

A hét vége felé a csoportok felfedezték egymást: látták “azokat a fiúkat”, amint a “mi focipályánkat használják”. Ez versenyt követelt, a kutatók díjakat ajánlottak fel.

Fokozódott a versengés, végül a Sasok nyerték meg a versenysorozatot, megkapták a bicskákat, de a Csörgőkígyók feltörték az öltözőszekrényeiket és ellopták azokat.

  1. Először megnézzük az anyagi és szociális javakért folyó versengést, mely a csoportok közötti vetélkedés felébresztője
  2. társas és kognitív folyamatok hogyan járulnak hozzá, hogy a viszály konfliktussá alakuljon
  3. konfliktusok elsimítása

A csoportközi konfliktus keletkezése

A konfliktus a célok észlelt összeférhetetlensége: amit az egyik fél akar, azt a másik saját érdekeit sértőnek látja.

Amikor egy csoport a másik céljait a sajátjával összeférhetetlennek észleli, egyszerű a külső csoportot okolni, ha rosszra fordulnak a dolgok. A viták alapjául szolgáló konfliktusok gyakran az anyagi források és a szociális javak feletti ellenőrzésre összpontosítanak.

A csoportközi konfliktus eredete: harc a javakért és a tisztelet kivívásáért

A konfliktus leggyakoribb kiváltó oka a versengés, melyben két vagy több részt vevő fél érdeke közvetlen összeütközésben áll. A legtöbb konfliktus értékes anyagi forrásokért vagy szociális javakért (pl. hatalom vagy megbecsülés) folyó versengésből származik.

A reális konfliktus elméletet: a javak megszerzése:

A reális konfliktus elmélete az az elmélet, amely szerint a csoportközi ellenségeskedés a csekély, de értékes anyagi javakért folyó csoportok közti versengés nyomán támad.

Laboratóriumi vizsgálatok szintén igazolták, hogy a korlátozott forrásokért folyó versengés megkeseríti a csoportközi kapcsolatokat. Egy vizsgálatban az együttműködő csoportokhoz képest a versengő csoportok jobban kedvelték saját csoportjuk tagjait, és nagyobb ellenszenvvel viseltettek a külső csoport tagjai iránt.

Munkahelyen is kialakulhat reális konfliktus, amikor a nehéz gazdasági helyzet versengést eredményez az apadó erőforrásokért, különösen állásokért. Az ilyen verseny gyakran etnikai csoportok között tör ki.

Szociális versengés: a tisztelet kivívása:

A társadalmi egymásrautaltság is konfliktusokat okozhat, amikor szociális javakért: tiszteletért, megbecsülésért és presztízsért folyik a verseny. Az emberek azon vágya, hogy saját csoportjukat másokénál jobbnak lássák, könnyen csoportközi előítéletekhez vezet.

Viszonylagos hiány: mikor vagyunk elégedettek?

A viszonylagos hiány (relatív depriváció) elmélete szerint, nem az objektív valóság, hanem a társadalmi összehasonlítás határozza meg, hogy az emberek mennyire elégedettek vagy elégedetlenek azzal, amijük van.

Relatív egoisztikus depriváció: az az érzés, hogy kevésbé jól mennek dolgaink, mint másoknak. pl. nekem Suzukim van, a szomszédnak pedig Ferrarija

Relatív fraternalisztikus depriváció annak érzése, hogy csoportunk szekere nem halad olyan jól, mint más csoportoké.

A csoportok sajátos versengési hajlama

A csoportok versengőbbek, mint az egyének, egyrészt mert a csoporttagok a pozitív társas identitásért küzdenek a külső csoporttal való versengésben, másrészt azért, mert konfliktushelyzetben lojalitást követelnek tagjaiktól. A sajátos versengési hajlam megnyilvánulása: a csoportok néha lemondanak az abszolút haszonról a nagyobb fölény elérése érdekében, illetve jobbnak lenni másoknál fontosabb, mint jónak lenni.

Ha csoport kerül szembe csoporttal, a verseny hevesebb, mint amikor egyének állnak szemben egymással. Ennek legalább négy oka van:

  1. A csoportok gyakran többre értékelik a tekintélyt a gazdagságnál. pl. Honda VS Ferrari esetében a pénz háttérbe szorul és a dicsőség lesz a cél
  2. Ha konfliktus támad, a csoport felsorakozik.
  3. A csoportoktól elvárjuk az erős hajlamot a versengésre, és azok ennek megfelelően reagálnak.
  4. A csoportok társas támogatást nyújtanak a versengéshez.

A konfliktus súlyosbodása: hogyan válik a rossz még rosszabbá

A konfliktus elmélyülése: kommunikáció és interakció, amely csak ront a helyzeten

Az elmélyüléshez vezetnek: szegényes kommunikáció, saját csoport fenyegetni kezdi a külső csoportot.

A saját csoport felé irányuló kommunikáció: polarizáció és elköteleződés:

Ha a dolgokat hasonlóan gondolkodókkal beszélik meg, a csoporttagok a szélsőségek felé tolódnak el: ezt a folyamatot hívják csoportpolarizációnak.

A külső csoport felé irányuló kommunikáció: „Vigyázzatok, mert baj lesz!”

Az emberek azt hiszik, hogy a fenyegetés növeli alkudozási hatalmukat és saját elképzeléseik keresztülvitelének esélyét. A valóság az, hogy a fenyegetés viszontfenyegetést szül, csökkenti az emberek kompromisszumkötésre való hajlandóságát, és végül ellenségeskedést kelt.

Morton Deutsch és Robert Krauss vizsgálatában akár egyoldalú (Acme vállalat fennhatósága alatt állt az egysávos útszakasz egyik végén lévő kapu), akár kétoldalú (mindkét vállalat ellenőrzött egy-egy kaput) volt a fenyegetés, a játékosok kommunikáció a fenyegetés használatára és következményeire irányult, ahelyett, hogy a konfliktus együttműködő megoldására törekedtek volna.

Fenyegetés és elrettentés a nemzetközi kapcsolatokban:

Az elrettentés politikája olyan politikai stratégia, melyben az egyik fél azzal fenyeget, hogy erőszakot fog alkalmazni annak érdekében, hogy megakadályozza, hogy az ellenség alkalmazzon erőszakot. Központi elve az, hogy veszély akkor lép fel, ha a potenciális agresszor azt hiszi, az ellenfél gyenge vagy sebezhető.

Kölcsönösség és a konfliktus kiterjedése: „Fizesd vissza kamatostul!”

A fenyegetések és viszontfenyegetések légkörében a viszonosság normája inkább erősíti, semmint tompítja a konfliktust. Koalícióalakítás: a konfliktus terjed, ahogy a többiek valamelyik oldalra állnak: Koalíció alakítása akkor történik, ha két vagy több részt vevő fél érdekszövetségre lép, hogy elérjen egy közös célt, melyet egyedül valószínűleg nem tudna elérni. A koalícióalakítás a sok résztvevőt két ellentétes oldalra rendezi.

Észlelés a konfliktusban: „Mit is várhatnánk tőlük?”

Ahogy a konfliktus terjed, a saját csoport a külső csoportot tökéletes gonosznak látja, saját magáról pedig irreálisan pozitív fogalmakban gondolkodik.

A saját és a külső csoport polarizált észlelése

A konfliktusba keveredett csoportok hajlanak három tipikus elfogultságot kifejleszteni gondolkodásukban.

  1. A saját csoport nem tehet semmi rosszat. pl. keresztes háború
  2. A külső csoport nem tehet semmi jót.
  3. A saját csoport a legerősebb. Ross Barnett: “szőrösmell-szindróma”

A viselkedés elfogult attribúciója

A kutatások három útját tárták fel annak, ahogy a saját és a külső csoportra vonatkozó attribúciók elfogulttá válnak.

  1. A saját csoport motívumai pozitívak, a másikéi negatívak.
  2. A saját csoport cselekedeteit a helyzet diktálja, míg jellembeli hibák irányítják a külső csoport viselkedését.
  3. Erős vezetők irányítják a külső csoport cselekedeteit. White nevéhez fűződik a „sötét vezér”illúzió fogalmának bevezetése, ami azt jelenti, hogy nem az átlagpolgárokat tartjuk gonosznak, hanem úgy látjuk, hogy gonosz vezetők irányítják és uszítják őket. pl. Husszein

Tükörkép-gondolkodás

Bronfenbrenner nevéhez fűződik a tükörkép-gondolkodás, ami azt jelenti, hogy a konfliktusban részt vevő két fél általában egy dologban megegyezik: egymás elfogult észlelésében és értelmezésében. Kölcsönös „téves észlelések”. Bronfenbrenner azt látta RU-ban, hogy ugyanannyira szélsőgésesnek látják az oroszok az amcsikat, mint az amcsik az oroszokat

Az érzelem és az arousal hatásai: magasabb hőfok, kevesebb világosság:

A konfliktus súlyosbodásával izgalmat, idegességet, dühöt, frusztrációt és félelmet élünk át. Ez az emocionális arousal hatással van az észlelésre és a kommunikációra, és leegyszerűsített gondolkodást hív elő. Ha a komplex gondolkodás megszűnik, a döntéseket egyszerű sztereotípiák, gyors ítéletek és automatikus reakciók alapján hozzuk meg. Az emberek hajlamosak a külső csoport tagjait negatívan észlelni, és az idegesség, érzelem és feszültség erősíti ezt a tendenciát.

„Végső megoldás”: a külső csoport kirekesztése

Ha a csoportközi ellenségeskedés és konfliktus alapjai már létrejöttek, két fontos ok sodorhat egy csoportot odáig, hogy „végső megoldást” keressen a csoportközi különbségekre.

  1. A morális közöny morális kirekesztéshez vezet.
  2. A csoportok közti hatalmi különbség a vágyat tettekké alakítja.

A csoportközi konfliktusok feloldása

A kölcsönös függés a verseny visszaszorításával, az egymásrautaltság pozitív érzése pedig az általános jó közérzet helyreállításával érhető el. Tehát, azok a folyamatok, melyek a konfliktus kialakulását elősegítik, a visszájukra fordulva csökkenthetik azt. Néhány konfliktuskezelő stratégia a csoportok céljainak, törekvéseinek összeegyeztetésére koncentrál.

Békés kommunikáció: konfliktusmegoldás tárgyalás útján

Megoldási módok

Kikényszerített megoldás: azon a feltételezésen alapul, hogy a kölcsönös megegyezés, a kölcsönös haszon lehetősége kizárt: amit az egyik fél megszerez, azt a másiknak el kell veszítenie. 👉 **A vesztes elégedetlen az eredménnyel. pl. nácik WWI

Disztributív megoldás: kölcsönös kompromisszumot vagy engedményt jelent: mindkét félnek fel kell adnia valamit saját céljából, de a veszteség mértéke még elviselhető. pl. nemzetközi szerződés vitás terület felosztásáról

Integratív megoldás: A leghatékonyabb, mivel az egyik fél győzelme nem jelenti a másik fél vereségét. Gyakran a „nyertes-nyertes” terminussal illetik. Célja a felek alapvető igényeinek, motívumainak kielégítése.

Dean Pruitt különböző stratégiákat említ, melyek integratív megoldásokhoz vezetnek:

  • kölcsönös kedvezés: mindkét fél olyan engedményeket kínál fel, amelyeket saját maga kevésbé tart fontosnak, viszont a másiknak döntő jelentőségű lehet.
  • költségcsökkentés: megadja az egyik félnek amit kíván, méghozzá úgy, hogy minimalizálja a költségeket a másik oldalon.

Ahhoz, hogy integratív megoldást találjunk, kreatív gondolkodásra, a felek érdekeinek, értékeinek, céljainak és költségeinek ismeretére van szükség.

A megoldáshoz vezető út: a tárgyalás folyamata

A tárgyalás olyan kölcsönös kommunikáció, amelynek célja a megegyezés elérése olyan szituációkban, ahol az érdekek egy része azonos, a többi ellentétes.

Az integratív megoldásnak azt a fajta akadályozását, amikor az egyik oldal felajánl egy megoldási lehetőséget, a másik pedig automatikusan kevésbé kedvező színben látja azt, azzal az indokkal, hogy „ha ez nekik jó, akkor számunkra mindenképpen kedvezőtlen kell, hogy legyen”, reaktív leértékelésnek nevezzük.

A bizalom kiépítése

A tárgyalások egyik leglényegesebb pontja a bizalom kiépítése, melynek hatására a felek felhagynak az egymás javaslatai mögött álló, esetleges negatív indítékok kutatásával. A bizalom kiépíthető a szavak és cselekedetek közötti konzisztencia észlelésén ÉS előzetes tárgyalások megtartásával.

A bizalom és a viszonosság normája

Charles Osgood és Amitia Etzioni javaslata volt a világ kormányainak, hogy alkalmazzák az ún. fokozatos és viszonzott feszültségcsökkentő kezdeményezéseket (GRIT: graduated and reciprocated initiatives in tension reduction) a konfliktusok visszaszorítására.

A GRIT folyamata akkor kezdődik, amikor az egyik fél kinyilvánítja szándékát a konfliktus csökkentésére úgy, hogy némi engedményt tesz az ellenfélnek. A viszonosság normája arra készteti a szemben álló csoportot, hogy ő maga is engedményt tegyen, ha nem akarja megkockáztatni a közvélemény elutasítását.

Megegyezés a megoldásról

A megegyezés elhibázása, illetve az ésszerű ajánlatok visszautasítása tovább növelheti a csoportközi feszültséget.

Közvetítés és döntőbíráskodás: harmadik fél bevonása

Ha a szemben álló felek túlzottan dühösek a racionális problémamegoldáshoz, vagy kifogytak az ötletekből a zsákutcából való kijutáshoz, akkor egy harmadik fél beavatkozása jelentheti a legjobb esélyt a megoldásra. A döntőbírónak, vagyis a harmadik félnek jogában áll meghoznia a döntést, miután a vitapartnerek előterjesztették érveiket és minden szükséges információt. A harmadik fél beavatkozása számos előnnyel jár. Összeállíthatják a megbeszélés napirendi pontjait, idejét és helyét. Az ügyes közbelépés javíthatja a csoportközi kapcsolatot. A kívülálló új ötletekkel, kreatívabb és integratívabb megoldási lehetőségekkel szolgál, mint azok, akik mélyen beleragadtak a konfliktusba. A harmadik fél helyt ad a diszkrét visszavonulásnak és presztízsmentésnek is, amikor a vitázók olyan helyzetet teremtenek, amely már számukra is tarthatatlan. Lehetővé teszi mindkét fél részére, hogy elfogadják az engedményeket anélkül, hogy kellemetlenül éreznék magukat. Valószínűbb, hogy kölcsönösen elfogadható eredményre jutnak, és a tárgyalás nem marad megoldatlan. A közvetítőknek és döntőbíróknak meg kell nyerniük mindkét vitapartner bizalmát.

Csoportközi kooperáció: a viták megoldása együttműködéssel

A konfliktus megoldását elősegítheti a közös cél érdekében végzett kooperáció, amely csak úgy érhető el, ha a csoportok együtt dolgoznak. Megfelelő körülmények között a kooperatív csoportközi interakció enyhíti a konfliktust.

Fölérendelt célok

Csak a csoportok együttműködésével elérhető, mindegyiküket érintő célokat fölérendelt céloknak nevezzük.

Sherif nyári táboros kísérletében ilyenek voltak: vízvezeték közösen történő megjavítása, mozira összedobták a pénzt, teherautó kötéllel történő húzása. A fölérendelt célok javították a csoportközi kapcsolatot, de nem egyik napról a másikra történ: pl. összedobták a mozijegy árát, de bent külön oldalra ültek le. Más: országok VS üvegházhatás.

Fölérendelt célok az iskolai osztályban

Elliot Aronson: A mozaikmódszer olyan oktatási módszer, melyben különböző etnikumú és értelmi képességű diákokból együttműködő csoportot hoznak létre, amelyekben a diákok megtanítják egymásnak a tananyag közöttük felosztott részeit (mint a kirakóban). Ez a módszer pozitívabb csoportlégkört eredményez, mint a hagyományos tanítási módszerek.

Miért működik a csoportközi kooperáció?

A megfelelő körülmények megléte esetén hatékony konfliktuskezelési stratégia lehet. A megfelelő körülmények:

  1. A kooperáció értékes, általános céllá válhat, amely megszünteti az anyagi vagy társas erőforrásokért folytatott versenyt.
  2. A kooperáció folyamatosan új lehetőségeket teremt a külső csoportra vonatkozó sztereotípiák csökkenésére.
  3. A kooperáció sikerekhez vezethet.
  4. A kooperáció akkor működik jól, ha a résztvevők azonos szinten vannak, legalábbis az aktuális feladat szempontjából.
  5. A szociális normáknak indítványozni és támogatni kell a kooperációt.

 

  1. Csoportközi konfliktusok és konfliktusmegoldás

/Smith&Mackie: 14./

(a konfliktusok kialakulásának magyarázatai, a csoportok sajátos versengő hajlama, a konfliktus folyamata és feloldása)

 

KÍS: Sherif: nyári táboros kísérlet – „Rablóbarlang-kísérlet”

11 éves fiúk, 2 csapat: „Sasok” és „Csörgőkígyók”

1 héten át csoportkohézió kialakítását segítő feladatok, majd 4 napos versenysorozat a 2 csapat között – ellenségeskedés, sértegetés, zászlóégetés stb.

 

def: konfliktus: Két vagy több részt vevő fél céljai közötti észlelt összeférhetetlenség.

def: versengés: A kölcsönös függőség egy formája, ahol az egyik fél nyereménye egy másik fél veszteségének eredménye.

 

Konfliktuselméletek:

  1. Reális konfliktuselmélet – Sherif: az az elmélet, amely szerint a csoportközi ellenségeskedés a csekély, de értékes anyagi javakért folyó csoportok közti versengés nyomán támad

 

KÍS: Taylor és Moriarty: 2 diákcsoport egy időben korlátozott feladatban dolgozott: pl. terápiás programot kellett ajánlaniuk problémás serdülőknek vagy reklámszlogent kellett alkotniuk egy új fogkrémmárka bevezetéséhez. Az együttműködő vagy versengő körülmények kialakításához a kutatók a különböző feltételekben eltérő instrukciókat adtak a kísérleti személyeknek. Azt mondták a diákoknak, hogy a 2 csoport eredményeit kombinálni fogják (együttműködő), illetve hogy csak az egyik csoport kap jutalmat (versengő). Az együttműködő csoportokhoz képest a versengő csoportok jobban kedvelté saját csoportjuk tagjait, és nagyobb ellenszenvvel viseltettek a külső csoport tagjai iránt.

 

– reális konfliktus a munkahelyen – nehéz gazdasági helyzet versengést eredményez az apadó erőforrásokért

 

  1. társas identitás elmélete – Tajfel: szociális versengés: a tisztelet kivívása, saját csoport jobbnak látása, véletlenszerűen kialakult csoporttal azonosulás (társas identitás tétel, minimális csoportközi helyzet)

 

  1. Relatív depriváció (viszonylagos hiány) elmélet – Runciman: viszonylagos hiány, az elmélet szerint az elégedetlenség érzése abból a hitből fakad, hogy más egyéneknek vagy csoportoknak jobban megy a soruk.
  • egoisztikus depriváció: az az érzés, hogy kevésbé jól mennek dolgaink, mint másoknak – egyéni helyzetre irányul
  • fraternalisztikus depriváció annak érzése, hogy csoportunk szekere nem halad olyan jól, mint más csoportoké. Valószínűbben vezet csoportközi konfliktushoz, mint az egoisztikus depriváció. 

 

  1. A csoportközi konfliktus keletkezése

 

  1. a) A csop.közi konfliktus eredete: harc a javakért és a tisztelet kivívásáért

 

  1. b) A csoportok sajátos versengési hajlama

A csoportok versengőbbek, mint az egyének, egyrészt mert a csoporttagok a pozitív társas identitásért küzdenek a külső csoporttal való versengésben, másrészt azért, mert konfliktushelyzetben lojalitást követelnek tagjaiktól. Az egyénekkel összehasonlítva a csoportok hajlamosabbak viszonozni a külső csoportnál tapasztalt versengést is, és inkább kihasználják a külső csoportot a saját csoport haszna érdekében.

KÍS: Brewer: inkább azt a variációt választjuk, hogy 12-9 a javunkra, mint 15-15 – fontosabb másoknál jobbnak lenni, mint jónak lenni



  • a csoportok gyakran többre értékelik a tekintélyt a gazdagságnál
  • Insko kísérletében a ksz-ek számos lehetőség közül választhattak, hogy hogyan osszanak szét csekély összegekre váltható pontokat saját csoportjuk és egy másik csoport között. A játék haladtával egyre versengőbbé váltak a ksz-ek, a saját csoport másikhoz viszonyított előnyének maximalizálására törekedtek.
  • ha konfliktus támad, a csoport felsorakozik
  • konfliktushelyzetben a csoport lojalitást, szolidaritást és a csoport normáihoz való szigorú alkalmazkodást követel
  • a szoros fegyelem nem engedélyez kapcsolatot vagy együttérzést a külső csoporttal
  • Jacob Rabbie és Fritz Bekkers a hollandiai Utrecht egyetemen a munkások és az igazgatóság közötti konfliktushelyzetet szimuláltak laboratóriumukban
  • a bizonytalan helyzetű vezetők versengőbben viselkedtek az igazgatósággal való tárgyalások során, hogy bizonyítsák rátermettségüket.
  • a csoportoktól elvárjuk az erős hajlamot a versengésre, és azok ennek megfelelően reagálnak
  • az emberek elvárják a csoporttól, hogy hajlamosak legyenek a versenyre
  • Rick Hoyle és mtsai egyetemistákat kértek meg, hogy képzeljék el két egyén, illetve két csoport interakcióját
  • a ksz-ek egészen biztosra vették, hogy a csoportok közötti interakció versengőbb és súrlódásokkal telibb, mint az egyének közti
  • a csoportok társas támogatást nyújtanak a versengéshez
  • racionalizáció: csoportunkhoz való lojalitás

 

  1. A konfliktus súlyosbodása

– ahogy súlyosbodik, inkább a társas versengés kerül előtérbe, nem az anyagi

 

  1. a) A konfliktus elmélyülése: kommunikáció és interakció, ami csak ront a helyzeten

Ha konfliktus alakul ki, a szegényes kommunikáció tovább ronthat a helyzeten. A saját csoporton belüli interakció megszilárdítja a csoport véleményét, a csoport fenyegetni kezdi a külső csoportot, mindkét csoport egyre erőszakosabb lesz. Ezek a folyamatok vezetnek a konfliktus elmélyüléséhez.

  • A saját csoport felé irányuló kommunikáció: polarizáció és elköteleződés
  • a tárgyalás nem segít, ha csak azokhoz beszélünk, akik a mi oldalunkon állnak
  • ha a dolgokat a hasonlóan gondolkodókkal beszéljük meg, a csoporttagok a szélsőségek felé fognak eltolódni: csoportpolarizáció
  • A külső csoport felé irányuló kommunikáció: „Vigyázzatok, mert baj lesz!”
  • az emberek azt hiszik, hogy a fenyegetés növeli alkudozási hatalmukat és saját elképzeléseik keresztülvitelének esélyét
  • a valóság az, hogy a fenyegetés viszontfenyegetést szül, csökkenti az emberek kompromisszumkötésre való hajlandóságát és végül ellenségeskedést kelt
  • Fenyegetés és elrettentés a nemzetközi kapcsolatokban
  • az elrettentés politikája olyan politikai stratégia, melyben az egyik fél azzal fenyeget, hogy erőszakot fog alkalmazni annak érdekében, hogy megakadályozza, hogy az ellenség alkalmazzon erőszakot
  • a központi elve az, hogy veszély akkor lép fel, ha a potenciális agresszor azt hiszi, az ellenfél gyenge vagy sebezhető
  • Kölcsönösség és a konfliktus kiterjedése: „Fizesd vissza kamatostul!”
  • George Youngs szerint a konfliktus azért növekszik, mert az agresszió a viszonosságon túl még egy lökést kap: a felek többet torolnak meg, mint amennyit kaptak
  • Koalícióalakítás: a konfliktus terjed, ahogy a többiek valamelyik oldalra állnak
  • koalíció alakítása akkor történik, ha két vagy több részt vevő fél érdekszövetségre lép, hogy elérjen egy közös célt, melyet egyedül valószínűleg nem tudna elérni
  • a koalícióalakítás a sok résztvevőt két ellentétes oldalra rendeli

 

  1. b) Észlelés a konfliktusban

Ahogy a konfliktus terjed, a saját csoport a külső csoportot tökéletes gonosznak látja, saját magáról pedig irreálisan pozitív fogalmakban gondolkodik. Az érzelem és éberség csak ront az elfogultságon.

  • A saját és külső csoport polarizált észlelése

1) a saját csoport nem tehet semmi rosszat

2) a külső csoport nem tehet semmi jót

3) a saját csoport a legerősebb

  • A viselkedés elfogult attribúciója
  • konfliktusokban a csoportok a saját és a külső csoport hasonló viselkedését gyakran ellenkező okoknak tulajdonítják

1) a saját csoport motívumai pozitívak, a másikéi negatívak

2) a saját csoport cselekedeteit a helyzet diktálja, míg jellembeli hibák irányítják a külső csoport viselkedését

3) erős vezetők irányítják a külső csoport cselekedeteit

  • Tükörkép-gondolkodás
  • a konfliktusban részt vevő két fél egy dologban általában megegyezik: egymás elfogult észlelésében és értelmezésében
  • Urie Bronfenbrenner nevezte el e kölcsönös téves észlelést tükörkép gondolkodásnak
  • Az érzelem és arousal hatásai: magasabb hőfok, kevesebb világosság
  • az emocionális arousal hatással van az észlelésre és a kommunikációra és leegyszerűsített gondolkodást hív elő

 

  1. c) „Végső megoldás”: a külső csoport kirekesztése

Végül a konfliktus eljuthat arra a pontra, hogy az egyik csoport megkísérli tökéletesen uralni vagy elpusztítani a másikat. Amikor valamelyik csoportot erkölcsileg már kirekesztették, a csoportok közti hatalmi különbségek lehetővé tehetik a kirekesztő csoport számára, hogy megpróbálja fizikailag megsemmisíteni a másikat.

  • ha a csoportközi ellenségeskedés és konfliktus alapjai már létrejöttek, két fontos ok sodorhat egy csoportot odáig, hogy „végső megoldást” keressen:

1) a morális közöny a morális kirekesztődéshez vezet

2) a csoportok közti hatalmi különbség a vágyat tettekké alakítja

 

III. A konfliktus feloldása

 

  1. a) Kikényszerítés

az egyik csoport diktálja a megoldást

amit az egyik fél megszerez a másiknak el kell veszítenie, nincs lehetőség közös haszonra

 

  1. b) Békés kommunikáció: tárgyalás

def: tárgyalás: az a folyamat, amikor a felek a konfliktus során kommunikálnak egymással, és befolyást gyakorolnak egymásra a megegyezés érdekében, bár érdekeik részben ellentétesek.

 

– reakív leértékelés akadályozza – ellenfél téves percepciója, közös véleményt nem veszik észre a felek, ellenfél által ajánlott megoldási lehetőség kevésbé kedvező színben látása a saját szempontunkból

– disztributív megoldás: kölcsönös engedmény, kompromisszum

– integratív megoldás: egyik fél győzelme nem jelenti a másik vereségét

– bizalom elérése: konzisztencia szavaink és tetteink között

def: GRIT: fokozatos és viszonzott feszültségcsökkentő kezdeményezések: olyan folyamat, melyben az egyik fél engedményt tesz, hogy rábírja ennek viszonzására a másik felet is a feszültség csökkentése, a konfliktus visszaszorítása érdekében.

 

– harmadik fél=döntőbíró bevonása

 

  1. c) Együttműködés

– kooperáció

def: fölérendelt célok: csak a csoportok együttműködésével elérhető, mindegyiküket érintő célok.

def: mozaikmódszer (Aronson: olyan oktatási módszer, melyben különböző etnikumú diákokból együttműködő csoportokat hoznak létre, amelyekben a diákok megtanítják egymásnak a tananyag közöttük felosztott részeit.

– „saláta”, nem „olvasztótégely” ☺

 

– miért működik a kooperáció? megfelelő körülmények szükségesek:

  • A kooperáció értékes, általános céllá válhat, amely megszünteti az anyagi vagy társas erőforrásokért folytatott verseny. (Rablóbarlang kísérlet 2. felében közös cél – elakadt busz kiszabadítása)
  • A kooperáció folyamatosan új lehetőségeket teremt a külső csoportra vonatkozó sztereotípiák csökkenésére. (1 kooperatív epizódnak nincs sok eredménye, többre van szükség)
  • A kooperáció sikerekhez vezethet. (ez is növeli a bizalmat a másik csoport tagjai iránt)
  • A kooperáció akkor működik jól, ha a résztvevők azonos szinten vannak, legalábbis az aktuális feladat szempontjából.
  • A szociális normáknak indítványozni és támogatni kell a kooperációt.