1. A fejlődés genetikai és biológiai meghatározói
(a fejlődés forrásai, genetikai átörökítés, genotípus, fenotípus, gén-környezet kölcsönhatások, mutációk, öröklődő rendellenességek, biológia és kultúra)
A fejlődés forrásai
Fő kérdés: öröklés/biológia ↔ nevelés/környezet. Milyen kölcsönhatás van a gének által irányított és a környezeti változások hatása között? Fejlődés folyamatára alkotott átfogó elméletek:
1 Biológiai érési megközelítés: forrása endogén jellegű (biológiai örökség), a fejlődés fő oka az érés: a változások genetikailag meghatározott mintázata, másodlagos a környezet hatása. Freud
2 Környezeti tanulási: biológiai tényezők megalapozzák meg, de a fő ok exogén: tanulás, tapasztalat. Skinner
3 Univerzális konstruktivista: egyenlő és közös szerep (gyerek saját fejlődésében aktívan közreműködik: törekszik a környezet feletti uralomra) a fejlődést a környezet, gyorsíthatja, lassíthatja, különböző életkorban máshogy hat. Piaget
4 Kulturális: ugyanaz a biológiai és környezeti hatás máshogy hat, kulturális közegtől, történelmi háttértől függ.
Genetikai átörökítés
Spermium és petesejt → 23 kromoszóma. minden kromoszóma a DNS egy molekulája, a kromoszómák a gének ezreit tartalmazzák A kettő adja a szükséges genetikai információt az új egyednek, tehát az anya 23, és az apa 23 kromoszómájának egyesüléséből jön létre a zigóta, ebből az egy sejtből jön létre a gyermek minden sejtje.
Új testi sejtet a zigóta mitózissal, vagyis sejtosztódással hoz létre. Ez a fogamzás után pár órával már megkezdődik. Sejtkettőződés a replikáció: a 46 kromoszóma a zigóta közepébe gyűlik, megalkotja saját mását, majd kétfelé tömörül, végül pedig kettéválik a sejt.
A csírasejtek (spermium, petesejt) nem mitózissal, hanem meiózissal másolódnak. Ez is replikáció, mint a mitózis, csak más formában. Ugyanúgy másolatot képez a 23 kromoszómapár, de itt 4 részre osztódik, nem 2-re, így az utódsejteknek csak 23 kromoszómája lesz. Ezek a csírasejtek egészülnek ki fogamzáskor. A meiózis része az átkereszteződés, vagyis a genetikai anyag kicserélődik egy kromoszómapáron belül → számos változatos kombináció jön létre.
Nem meghatározása: az emberi sejtek 22 pár kromoszómája azonos, a 23. pár lehet: XY → fiú, vagy XX → lány. Elvileg fogamzásnál 50-50 % az esély hogy a spermium az X vagy az Y kromoszómát örökíti tovább, de gyakorlatban több a férfi.
Genotípus, fenotípus
Gének hatását a fejlődésre 2 szinten kell felfognunk: Genotípus: az egyén genetikai felépítésének szintje, azaz azok a géntípusok, amelyeket az egyén örökölt. Ez egész élete során változatlan. Fenotípus: az egyén megfigyelhető jellegzetességei, amelyek a genotípus és a környezet kölcsönhatásai révén fejlődnek ki.
A genetikai öröklődés törvényei: Egy adott tulajdonságot szabályozó génnek alternatív formái lehetnek, melyeket alléloknak nevezünk. Homozigóta: ha a két szülőtől örökölt megfelelő gének ugyanazt az allélt formázzák, heterozigóta: ha az allélok különböznek egymástól Ha a gyerek heterozigóta:
1. A gyerek csak a két allél egyike által meghatározott jellemzőt mutatja. Domináns allél: az az allél, amelynek hatása kifejeződik. Recesszív allél: ki nem fejeződő allél.
2. A gyerek mindkét allél hatását mutatja.
3. A gyerek egy olyan jellemzőt mutat, amelyhez mindkét allél hozzájárul, de különbözik mindkét közreműködő allél által meghatározott tulajdonságtól. → Kodominancia.
A legtöbb emberi vonás poligénes: nem egyetlen gén, hanem több gén együttműködése okozza. Kiegészítő gének: egy génnél több szükséges egy jelleg kifejeződéséhez. Maszkoló gének: amelyek meggátolják más gének normális kifejeződését, pl. tengerimalac színére 2 gén hat.
Gén-környezet kölcsönhatások
A gének nem léteznek elszigetelten, csak környezetbe ágyazva. Gén-környezet kölcsönhatás kétirányú: pl.: vannak akik stressz hatására depresszióra hajlamosak, de a depresszió megnöveli a stresszes helyzetek valószínűségét.
Genotípus válaszövezete: az összes olyan gén-környezet kapcsolat, amely összeegyeztethető az élőlény életbe maradásával és így tartalmazza az összes lehetséges fejlődési változatot. Kanalizáció: a faj bizonyos tipikus jellemzői a környezet nagy változatossága ellenére is szűk tartományon mozog. (pl.: nyelvelsajátítás képessége)
Embereknél etikai okok miatt nem lehetséges a teljes válaszövezet felderítése → ezért családkutatásokkal próbálják körülhatárolni. Ikerkutatások és örökbefogadottak kutatása.
Mutációk, öröklődő rendellenességek
A génkészlet mutáció révén is változhat: a gének lemásolásának folyamatában keletkező hiba, amely módosítja a DNS molekuláris szerkezetét. Testi sejtek mutációja nem öröklődik, de a csírasejteké öröklődhet.
Mutáció lehet:
∙ egy adott gén minőségi változása
∙ gének sorrendjének változása egy kromoszómán
∙ kromoszóma egy része elvész / megkettőződik / felcserélődik
A fogamzások felében fordul elő mutáció, de ezek nagy része kiválasztódik, ha nem akkor is legtöbbször felfedezetlen marad, mert recesszíven öröklődik.
Fejlődéspszichológia érdeklődése a mutáció iránt:
1. örökletesség és környezet közötti kölcsönhatások feltárása
2. korai szakaszban felfedezése, → eljárás, ami megakadályoz, kivéd
3. születés után → rendellenesség negatív hatásainak csökkentése
Rendellenességek:
Sarlósejtes vérszegénység: recesszív ezért homozigótáknál fordul elő. A kerek vörösvérsejtek sarló alakúak, amikor a vér oxigénellátása csökken (nagy magasságban, sportoláskor). Ilyenkor rögöket tudnak képezni, és elzárhatják a kisebb ereket. A kár miatt a szív megnagyobbodik, és az agysejtekhez kevesebb vér jut. A deformált vértestek könnyen megrepednek, és ez súlyos vérszegénységhez, akár korai halálhoz is vezethet. Főleg a feketék körében elterjedt.
Down-kór: A normálnál eggyel több kromoszómájuk van, a 21. kromoszómából 2 helyett 3 van. Az ebben szenvedők testileg és értelmileg visszamaradottak.
Külső jellegzetességeik: ferde szem, lapos arcél, alacsony fülek, kézforma torz. Nagy valószínűséggel fiatalon halnak meg. Előfordulása függ az anya életkorától.
Nemhez kötött rendellenességek:
∙ Klinefelter szindróma: fiúkat érinti. Nem fejlődnek ki a fiúknál a másodlagos nemi jellegek. Egy kromoszóma többlet: XXY.
∙ Turner szindróma: Nem fejlődnek ki a másodlagos nemi jellegek. Csak egy X kromoszóma van a lányoknál. XO.
∙ törékeny x kromoszóma: férfiaknál fordul elő, értelmi fogyatékosságot okoz
∙ fenilketonúria: örökletes anyagcserezavar, súlyos értelmi fogyatékossághoz vezet, ha nem kezelik. A csecsemő 3 hónapos koráig lehet kezelni különben maradandó károsodás lesz.
Genetikai tanácsadás módszerek:
1 AFP (alfa-fetoprotein) teszt = vérvizsgálat. Magzati idegtömlő károsodás esetén, nem zárul 2 és AFP áramlik ki a magzatvízbe, anyavérébe.
3 ultrahang = nagyfrekvenciás hullámokkal alkot képet.
4 magzatvízvizsgálat = 4. hónap előtt nem.
5 méhlepény nyúlványainak mintavétele = már a 9. héttől
6 fetoszkópia = magzat méhen belüli optikai eszközzel végzett vizsgálata
Biológia és kultúra
Genetikai ismeretek hiányában a 19. és 20. század elején sok biológus feltételezte, hogy az egyén élete során szerzett tulajdonságait tovább örökíti. Innen származott az elképzelés, hogy bűnözőknek bűnöző gyerekük lesz. Ezt a téves elképzelést lamarchizmusnak nevezik Lamarck, francia biológus után. A lamarchizmus tévesnek bizonyult, de ez az elgondolás vezetett végül a kulturális evolúció elméletéhez.
Kulturális evolúció: az egyik generációban megjelenő sikeres újításokat a következő generáció megtanulja és módosítja.
Koevolúció: A biológiai evolúció és a kulturális evolúció egymással összefüggésben van, egymásra hat.
F2. Kötődés
(bioszociális ösztön, kötődési viselkedés, kötődéselméletek – Freud, Erikson, Bowlby, Harlow – a kötődés fejlődése, kötődési mintázatok, belső munkamodell)
Kötődéselméletek
Sigmund Freud szerint: az érdek-szeretet elmélet szerint a csecsemő, ahhoz a személyhez fog kötődni, aki táplálja őt. A kötődést biológiai késztetések, drive-ok motiválják, melyek kielégítése (drive-redukció) élvezetet okoz. Freud szerint a csecsemők azokhoz az emberekhez kötődnek, akik táplálékigényüket kielégítik. Az első személy tehát, akihez a csecsemő kötődni fog, általában az anyja lesz, mivel valószínűleg ő táplálja.
Erik Erikson szerint: a fejlődés első stádiumában, amelyik a születéstől kb. első születésnapig tart, a csecsemőknek a bizalom problémájával kell megküzdeniük. Vagy megtanulnak bízni azokban, akik nevelik őket, vagy bizalmatlanok lesznek velük. A gyerekek azokhoz az emberekhez kötődnek, akik megbízhatóan gondoskodnak szükségleteik kielégítéséről, és akik a bizalom érzését táplálják bennük. Amint a csecsemő bizalma megszilárdul gondozóiban, általában a 2. év folyamán, már nem nyugtalankodik a rövid elválások miatt, mivel megérti, hogy gondozója vissza fog térni.
John Bowlby szerint: Bowlby szerint az ember egy bioszociális ösztönnel születik, amely arra készteti a csecsemőt, hogy az őt gondozó személlyel szoros kapcsolatot alakítson ki. A csecsemők azokhoz kötődnek, akik a világ felderítéséhez biztonságos hátteret biztosítanak számukra. Amikor a gyerekek először válnak el anyjuktól, tomboló félelmet mutatnak. Sírnak, dührohamot produkálnak, és megpróbálnak kiszabadulni környezetükből. Azután az elkeseredettség és depresszió szakaszán mennek keresztül. Ha az elválasztottság fennmarad, és nem alakul ki új, stabil kapcsolat, ezek a gyerekek közömbössé válnak más emberekkel szemben, kötődésre képtelenek lesznek.
Harlow szerint: a nyugtató taktilis érzékelés a biztonság érzetét nyújtja a csecsemő számára, ami még az ételnél is fontosabb a kötődés kialakulásában. Ez ellentmondásban van a drive-redukciós nézettel, mely szerint a gyerekek ahhoz kötődnek, aki eteti őket.
Kötődési viselkedés
Célja a kötődési személlyel való megfelelő távolság beállítása és ezzel a kívánt biztonsági állapot elérése. Az optimális távolságot külső (hideg, szeparáció, idegen hely, személy) és belső tényezők (a gyerek aktuális állapota, pl. betegség, fáradtság, negatív érzelmi állapot) befolyásolják.
A jelző viselkedések (sírás, mosoly, gőgicsélés), amelyek segítségével a csecsemő kapcsolat felvételre és fenntartásra készteti a gondozóját. A végrehajtó viselkedések (megkapaszkodás, követés), amelyekkel a gyermek maga tudja a kapcsolatot megteremteni. A kötődési viselkedések kötődési rendszerbe szerveződnek, melynek működését a termosztát működéséhez hasonlóan képzeli el. Ha túl nagy a távolság a gyermek és a kötődési személy között, akkor aktiválódik a rendszer, ha viszont kialakul a megfelelő közelség, akkor aktivitása csökken. Központi idegrendszer irányítása alatt áll.
A kötődés fejlődése
Bowlby négy fázist különít el:
∙ 0-3 hónapos korig kötődés előtti szakasz: majdnem minden szociális ingerre válaszol a gyermek, nemcsak a gondozó jelzéseire, de különösen preferálja az emberi arc látványát.
∙ 3-7 hónapos korig kötődés keletkezésének szakasza: kezdi megkülönböztetni az anyját és más családtagokat az idegenektől. Anyját preferálja: megkülönböztetett válaszkészség.
∙ 7 hónaptól 3 éves korig tiszta kötődési szakasz: már azt mondhatjuk a gyerekre, hogy kötődik. Az anya felé mutatott aktív közelség és kontaktuskeresés jellemzi. Megjelennek az aktív kötődési viselkedések (megkapaszkodás, követés).
∙ Három éves kortól kölcsönös kapcsolatok szakasza: az anyja perspektíváját (vágyait, terveit, érzéseit) is látja, terveiben, viselkedésében ezt is figyelembe veszi.
Kötődési mintázatok
Ainsworth idegenhelyzet vizsgálatában 12-18 hónapos csecsemők kötődési mintázatát vizsgálták stresszkeltő helyzetben. Az eljárás a következő epizódokból áll: Az anya és a gyermek együtt → Bejön egy idegen → Az anya kimegy → Az anya visszatér, az idegen csendben távozik → Az anya is kimegy → Az idegen visszatér → Az anya visszatér, az idegen csendben távozik.
∙ Biztonságosan kötődő (B): Az anyát, mint biztonsági bázist használják. Újraegyesüléskor örülnek, keresik vele a kontaktust, miután megnyugodtak folytatják az explorációt. Kötődési viselkedés = explorációs viselkedés.
∙ Bizonytalan-elkerülő (A): Aktívan explorálnak, látszólag kevés figyelem az anyának. A szeparációra minimális válasz. Újraegyesüléskor láthatóan eltávolodik, ellenállást mutat, gyakran elhajlik tőle. Kötődési viselkedés < explorációs viselkedés.
∙ Bizonytalan-ellenálló v. ambivalens (C): Már a szobába belépéskor nyűgösek, vagy passzívak. Keveset explorálnak, általában anyjuk mellett maradnak. A szeparáció teljesen feldúlja őket, megnyugtathatatlanok. Újraegyesüléskor dühösen reagálnak anyjukra.
∙ Dezorganizált (D): A negyedik típust Main és Solomon írta le. Szervezett kötődési mintázatot nem mutató csoport Sokszor egyidejűleg ellentétes viselkedésmintázatok jelennek meg. A zavar és a gondozótól való félelem jegyei mutatkoznak a gyermek viselkedésében. Viselkedéses csönd jelenhet meg (leáll, megdermed).
A kötődési mintázat kialakulását befolyásolja:
∙ anyai gondozás minősége (szenzitivitás, anya-gyerek összhang)
∙ temperamentum (aktivitási szint, válaszkészség, sírás mennyisége)
∙ kulturális minták befolyása (gyermeknevelési különbségek, attitűdbeli eltérések)
Belső munkamodell
Bowlby szerint a szimbolikus képességek fejlődésével az anya-gyerek kapcsolat belső munkamodellé, az interakciók mentális normájává válik. Amit megtanulunk a szülő-gyermek kötődés kontextusában, az generalizálódik más kapcsolatainkra is.
.
3. Kortárskapcsolatok
(kapcsolati típusok, mérési lehetőségek, szociometriai státuszok jellemzői, diádikus kapcsolatok, átpártolás)
Kapcsolati típusok
Horizontális kapcsolat: szimmetrikusak a birtokolt „hatalom” szempontjából. Az interakciók itt reciprok természetűek (Hartup), a szerepek felcserélődhetnek, a partnerek képességei közel hasonlóak. Az érintkezés többnyire egykorú társakkal történik. Funkciója a tapasztalatszerzés a társaktól, illetve a kooperáció és a versengés.
Vertikális kapcsolat: nem szimmetrikus a birtokolt erő szempontjából, vagyis leginkább az alá-fölé rendelt viszony jellemzi. Az interakciók komplementer természetűek (Hartup), vagyis pl. a gyerek segítséget kér a szülő felajánlja azt; a szülő szabályokat állít, a gyerek betartja. Funkciója, hogy biztonságot és védelmet nyújtson a gyermek számára, illetve, hogy tudást és készségeket sajátíthasson el.
Előfordulnak azonban olyan kapcsolatok, többnyire a testvérrel, amelyekre a kétféle kapcsolat szempontjából némi határelmozdulás jellemző. A testvérrel való kapcsolat ugyanis egyszerre lehet vertikális, hiszen parancsolhat a kisebbnek, de emellett védi és óvja is-, és horizontális is- kortársként tanulhatnak tőle, játszhatnak is vele.
Bár a családi kapcsolatok rendkívül meghatározóak és jelentősek, sohasem egalitáriánus jellegűek, vagyis azokat a készségeket nem tudják megtanítani a gyermekekkel, amelyek a kortárskapcsolatokban szükségesek. Fontos, hogy 4 éves kor után szükség van a kortárskapcsolatokra, amelyeket a családi kapcsolatok nem pótolhatnak.
Mérési lehetőségek
∙ Óvónők, tanárok, szülők megkérdezése, de ez szubjektív megítélést ad.
∙ Direkt megfigyelés (játék, arckifejezés, agresszív megnyilvánulások), de csak rövid távon vizsgálódhatunk, a hosszú távú kapcsolatok alakulását nem látjuk. Pl.: ki kivel marad barátságban.
∙ Csoport tagjainak a megkérdezése (belső megfigyelők), hogy például kit kedvel, vagy ki az, akit kevésbé szeret.
Szociometriai státusz
A szociometriai státusz a társak által a gyermekre vonatkozó ítéleteikből tevődik össze, amely azonban nem tekinthető személyes tulajdonságnak, a személyiség megértése és fejlődése szempontjából fontos. Azonban ez csak a csoportban jellemzi a gyermeket, nem pedig általánosságban.
A szociometriai ítéletek összegzésére kétféle módszert alkalmazhatunk: szociometriai megnevezés (jelölés): a gyermek nevezzen meg társai közül néhányat, akiket szeret, illetve akiket nem kedvel. Rangsorolás (rating): a gyermeknek ki kell fejeznie minden egyes csoportban, hogy mennyire szereti/nem szereti társait, ebben az esetben mindenki mindenkiről „véleményt” formál. (monoton fárasztó nagy létszámnál)
Ez alapján általánosan 5 csoportot különíthetünk el a gyermekek között:
∙ Népszerű gyerekek: sok szeretet, és kevés nem szeretet jelölést kapnak. Pozitív, örömteli beállítódás jellemzi őket, szociábilisabbak, kognitív képességek, képzelőerő magasabb szintje, agresszió, visszahúzódás kevésbé jellemző, kooperatívabb, kezdeményezőbb, jellemzőbb a vezető státusz a kapcsolatokban.
∙ Visszautasított gyermekek: sok nem szeretet, kevés szeretet jelölés. Jellemző rájuk a romboló viselkedés magasabb száma, gyakran antiszociális, „okoskodó” magatartást tanúsít, előfordulhat extrém aktivitás is viselkedésükben, nagyon beszédesek, hangoskodóak, kevés kooperatív játékban vesznek részt, nem hajlandóak a megosztásra, bár gyakoriak a kísérletei a szociális érintkezésnek, többnyire sok magányos aktivitás jellemzi. Ezen a csoporton belül 3 heterogén alcsoportot is megkülönböztethetünk.
○ agresszív gyerekek: verbális vagy fizikai agresszió. másokról inkább rosszat feltételeznek. Szociális sikert külső tényezőnek, sikertelenséget belső tényezőnek ítéli. Így erősödik benne, hogy másokról rosszat feltételez, így agresszíven reagál, majd elutasítják és levonja a következtetést, hogy ő rossz.
○ extrém visszahúzódók: a társas helyzetek kivitelezésével van gondjuk, ezért vagy externalizálják a problémát és agresszíven lépnek fel, vagy internalizáják és félénkké, szorongóvá válnak.
○ a kettő kombinációja: mind az agresszív alcsoport, mind pedig az extrém visszahúzódó alcsoport tulajdonságai jellemzőek.
∙ Ellentmondásos gyerekek (kb. 7%) → mindkét jelölésből többet kapnak, ezek a gyermekek mindenkiből kiváltanak valamilyen érzelmet, senki számára nem maradnak közömbösek, de általában ebből a típusból 2 főnél több nem jellemző egy csoporton belül.
∙ Mellőzött gyermekek (kb. 9%) → mindkét jelölésből keveset kapnak, szinte „láthatatlanok” a többiek számára. Összefoglalva szégyenlősek, de ritkán agresszívak, kevésbé jellemző az antiszociális viselkedés, de kevésbé szociábilisek is, sok a magányos aktivitás, általában egyedül játszanak, kerülik a diádikus érintkezéseket, inkább csoportos tevékenységekben vesznek részt.
∙ Átlagos gyermekek (kb. 60%) → a gyermekek többsége ebben a csoportba sorolható.
Diádikus kapcsolatok
A barátság egy speciális, önkéntes és kölcsönösségen alapuló diádikus kapcsolat, amelyben a barátok lojálisak, bíznak egymásban, és intimitás jellemző kapcsolatukra. Egyfajta önkéntes, reciprok szereteten alapszik. Ha esetleg nézeteltérés támad, azt konstruktívan kezelik, hogy a barátság továbbra is fennmaradjon.
A barátság és a csoportos elfogadottság azonban nagyban különbözik egymástól, előfordulhat ugyanis, hogy a népszerű gyermek barát nélkül marad, és olyan is, hogy a népszerűség a barát/ok meglétével együtt jár.
A barátság funkciói (Hartup)
∙ elsajátíthatják és tökéletesíthetik a kommunikáció, kooperáció és csoportba való belépés készségeit
∙ egyénre, másokra és a világra vonatkozó információk forrása
∙ érzelmi és kognitív erőforrásokat biztosítanak ahhoz, hogy a gyermekek jól érezzék magukat és hogy kezelni tudják a mindennapi élet gondjait. pl. érzelmi támasz stressz esetén.
∙ a későbbi intim kapcsolatok modelljeként szolgálnak. Lehetőséget ad az intimitás, érzékenység és a kölcsönösség élményének megtapasztalásához és kezeléséhez.
Akinek nincs barátja sokkal valószínűbb, hogy érzelmi problémákkal küzd, lemaradás mutatható ki a perspektíva felvételének képességében. Kevésbé altruista, nem jellemző rá az önfeláldozás. Hiányosság jellemzi a kooperatív játéktevékenységet, illetve a konfliktus megoldást, kevésbé szocializált. Alacsonyabb iskolai alkalmazkodás jellemzi viselkedését, és kevesebb siker éri az iskolai évek alatt.
A barátság életkori változásai
Átpártolás
Az óvodában szociális körülmények közé kerülnek. Mérei szerint ekkor megtörténik az átpártolás, vagyis a gyerekek a szülők felől nyitnak a társak felé. Ez a fajta barátság rövid ideig tart még, külső tényezők, pillanatnyi játéktárgyak határozzák meg.
∙ 3-4 évesek számára a barát leginkább játszótársat jelent
∙ 6-7 évesek barátaikat olyan játszótársaknak tekintik, akikkel tevékenységeiket és dolgaikat megosztják.
∙ 10 éves gyermekek szerint a barátok azok, akikkel jól ismerik egymást, azonos az érdeklődésük, hasonlóak a képességeik, és személyiségük összeillő.
∙ idősebb gyermekek szerint a barátság túlmutat az éppen zajló interakciókon, és egy hosszan tartó kapcsolatot jelent, amelynek fennmaradása az egymás iránti kölcsönös felelősségtől, támogatástól, gondoskodástól és elkötelezettségtől függ.
A barátságok kialakulását befolyásoló tényezők
Elsősorban a térbeli közelség és hasonlóság (életkor, bőrszín, nem, vélekedések) játszik szerepet.
Gottman 3-9 évesek barátságának jellemzői:
∙ Közös alapon végzett tevékenység: az egymással összebarátkozó gyerekek gyorsan találtak valamit, amit együtt tudtak csinálni.
∙ Kommunikáció világossága: az összebarátkozó gyerekek ritkábban folytattak „kollektív monológot”, jobban odafigyeltek egymásra, a pillanatnyi tevékenységnek megfelelően beszéltek, ha valamit nem értettek, rögtön tisztázni igyekeztek azt.
∙ Az információ cseréje: az összebarátkozó gyerekek egyaránt kértek és adtak társuk számára szükséges információkat.
∙ A konfliktusok feloldása: az összebarátkozó gyerekek alaposan megindokolták, ha nem értettek egyet a másikkal, és képesek voltak konfliktusaikat rövid időn belül megoldani.
∙ Kölcsönösség: az összebarátkozó gyerekek társuk pozitív viselkedésére nagy valószínűséggel megfelelő pozitív viselkedéssel válaszoltak.
Fiúk és lányok, mint barátok
Az iskoláskorú gyermekek idejük jó részét nemek szerint elkülönülve töltik. De vannak, amikor a két nemhez tartózók a legtermészetesebb módon vesznek részt közös tevékenységekben, pl.: amikor a potenciális játszótársak száma korlátozott.
Lányok:
∙ két-három fős csoportokban játszanak
∙ kevesebb barátjuk van
∙ kevésbé gyorsan kötnek barátságot.
∙ gyakran intimebb a barátságuk (érzések megbeszélése, ajándékok)
∙ együttműködésre szocializálódnak
∙ a szabályok nem olyan fontosak
∙ személyközi érzékenység kitüntetett
Fiúk:
∙ nagyobb létszámú csapatokban járnak
∙ több és változatosabb korú barátokkal rendelkeznek
∙ többet játszanak mozgást igénylő, versengő játékokat
∙ versengésre szocializáltak
∙ szabályrendszerhez kötött tevékenységek túlsúlya
4. Kognitív fejlődés
(elméleti megközelítések, Piaget, fejlődési szakaszok, Piaget kritikák, kutatások és elméleti megközelítések Piaget-t követően)
Kognitív fejlődés:„a megismerés fejlődése”.
A kognitív fejlődés versengő elméletek
Nativista, modularista elméletek, pl. Chomsky
∙ mechanizmusa a biológiai érés, a környezet csak, mint kioldó szerepel.
∙ Agy = előre huzalozott rendszer, a modulok (területspecifikus képességek) már kezdetektől benne vannak az emberi genomban, csak arra vár, hogy realizálódjon, nincs szükség pl. tanításra.
Információfeldolgozási modell pl. Siegler
A gondolkodás fejlődés = számítógép analógiája.
A kognitív fejlődés a gyerek idegi „hardverében” létrejövő változás (pl. egy agyi terület mielinizációja) révén, másrészt a szoftverben (pl. emlékezeti stratégia elsajátítása) eredményeként valósul meg.
Környezeti tanulás megközelítés, pl. Watson, Bandura
∙ mechanizmusa a tapasztalat, a tanulás, bár vannak biológiai feltételek, de a változás okai a külső környezetben, elsősorban a tapasztalat mennyiségében keresendők. Pl: kezdő-szakértői tudás→ minél többet tud valaki egy témáról, annál könnyebben hívja elő a hozzá tartozó elemeket
∙ a fejlődést folyamatosnak és terület általánosnak képzelik el
Kulturális megközelítés, pl. Super – Harkness, Vigotszkij
– Nem veti el a területspecifikus fejlődés teóriáját, DE:
– elsődlegesnek azt a kulturális közeget tekinti, ami az interakciók útján fejlettebb kognitív képességek kibontakoztatásához vezet.
– Super – Harkness: A kulturális kontextusok olyan fejlődési fülkék, ahol a gyereket körülvevő fizikai és társas környezet kölcsönhatásban van a gyerek genetikai adottságaival, így teremtve meg a gyerek fejlődésének lehetőségeit és korlátait. Ilyen kulturális kontextus pl. a nyelv.)
Konstruktivista megközelítés, pl. Piaget
∙ az egyén építi fel saját mentális reprezentációit a biológiai érés és a környezet adta elemekből együttesen.
∙ A fejlődés szakaszos, szakaszok sorrendje mindenkinél azonos és kultúrától független
∙ Az egyes szakaszokon belül mennyiségi, a szakaszok váltásával pedig minőségi változások dominálnak
Piaget
∙ Az értelmi fejlődés folyamata = struktúrák létrejötte, fejlődése
∙ Számára a reflex egy primitív séma, amely kezdetben egy cselekvési vázat ad, majd folyamatosan formálódik az adaptáció során.
∙ Az adaptációnak 2 formáját különítette el: asszimiláció: a tapasztalat alakul sémákhoz. Az akkomodáció során sémák idomulnak a tapasztalathoz.
Az értelmi fejlődés szakaszai
Szenzomotoros szakasz 0-2 év
A csecsemő fejlődése érzékelésének és egyszerű mozgásos viselkedéseinek koordinációjával van elfoglalva. A csecsemők elkezdik a világ létezését felismerni, és azzal szándékos interakciót folytatni.
I. alszakasz: 0-1,5 hónap. Reflexsémák gyakorlása: akaratlan keresés, szopás, fogás, nézés. A látóteréből kikerülő tárgyakat nem keresi.
II. alszakasz: 1,5-4 hónap. Elsődleges cirkuláris reakció: önmagukban élvezetes cselekvések ismétlése kezeivel hadonászik, nyálbuborékot fújkál. Az eltűnt tárgy után fordul.
III. alszakasz: 4-8 hónap. Másodlagos cirkuláris reakciók: megtanulja, hogy hatni képes a környezetére. Saját cselekedetének és a környezet kapcsolatának kezdeti felismerése (gumikacsa csipog, ha megnyomja). Ha részben letakart tárgyat lát, utánanyúl, de ha az teljesen eltűnik, abbahagyja a keresést.
IV. alszakasz: Időtartama 8-12 hónap. Több, másodlagos cirkuláris reakció összehangolása egy cél elérése érdekében. A tárgyakat keresi, de a tárgyat ott keresi, ahol legutoljára megtalálta, nem ott, ahova a szeme láttára elrejtették.
V. alszakasz: 12-18 hónap. Harmadlagos cirkuláris reakciók, ami a problémamegoldás eszközeinek módszeres változtatását, kísérletezést jelent. Már nem követik el az „A nem B” hibát, de ha a tárgy nincs ott, ahol ők gondolják, akkor összezavarodnak és általában nem folytatják a keresést.
VI. alszakasz: 18-24 hónap. A szimbolikus reprezentáció kezdetei: képesek fejben cselekedni, a nem látható tárgyakról is gondolkodni. Tárgyállandóság: tudja, hogy a tárgyak nem válnak semmivé, mozgó tárgyak valószínű felbukkanási helye is már megjósolható.
Műveletek előtti szakasz 2-6 év
Fő jellemzője, hogy nehezen vesz figyelembe egyszerre két szempontot. Ez az alapja a kisgyerekkori gondolkodás 3 fő jellemzőjének:
1.Egocentrizmus
a. a téri nézőpontváltás hiánya (Piaget és Inhelder háromhegy – kísérlet↔ vö: Borke )
b. egocentrikus beszéd
c. mások vélekedéseiről nehezen alkotnak fogalmat (Gopnik, cukorkásdobozban ceruza ↔ vö: Sullivan és mtsai: a gyerekek tudták, hogy valakit becsapnak- foragtókönyv segített nekik értelmezni a helyzetet).
2.A látszat és a valóság megkülönböztetésének nehézségei – perceptuális egyoldalúság
a tárgyak legfeltűnőbb jegyeire összpontosítanak (De Vries: Maynard cica)
3.Illogikus gondolkodás Nem tudnak valódi ok-okozat közötti különbségeket alkalmazni. Prekauzális gondolkodás: transzduktív módon következtetnek. (ma nem volt délután, mert nem aludtam.”)
Konkrét műveleti szakasz 6-12 év
∙ mentális műveletek elvégzésére válnak képessé, amik tulajdonképpen egy logikai rendszerbe illeszkedő, belsővé tett cselekvések (sorba rakás, csoportosítás…).
∙ ezek a műveletek azért konkrétak, mert a bennük részt vevő tárgyak és események jelenlétében hajtódnak végre.
∙ decentrálás: gondolkodás egocentrikus jellegének halványulása
∙ konzerváció: a tárgyak bizonyos tul-i változatlanok, akkor is, ha egyes tulajdonságai változnak (klasszikus folyadékos kísérlet)
∙ képesek ok-okozati összefüggések felismerésére
∙ egocentrizmus csökken (szociális nézőpontváltás képessége)
Formális műveletek szakasza 12-19 év
∙ egy problémán belül minden logikai kapcsolatot módszeresen végiggondolnak
∙ lelkes érdeklődés az elvont eszmék és a gondolkodás folyamatai iránt.
∙ formális műveletek: hipotéziseken vagy kijelentéseken végzett műveletek.
∙ Metakognitív gondolkodás (csak magamnak emlékeztető = a saját tudásunkról rendelkezésre álló tudás, amelyet a hosszú távú emlékezetben tárolunk; a saját tudásunk működtetésének ellenőrzése)
∙ A konvenciókat lebontó gondolkodás
∙ Piaget és Inhelder: vegyszeres kísérlet→ strukturált egész
Kritikája
∙ a csecsemők tudásának megkonstruálása vitatott; kutatások igazolták, hogy nem kell megkonstruálni a tudást, mert bizonyos szinten veleszületett.
∙ tárgyállandóság már a 3,5 hónapos korban. K: a gyerekek lemezt láttak előre- hátra 180 fokot forogni. A kísérletvezető látszólag egy dobozt tett a lemez mögé. A lehetetlen eseményre felfigyeltek.
∙ Adele Diamond szerint a gyerekek azért hibáznak, mert gyorsan felejtenek. Ha a tárgyat A helyről B helyre mozdítják: 7-8 hónaposok esetén 2 másodperc késleltetés esetén a tárgyat rossz helyen keresik. 9 hónapos korban 5 másodperc késleltetés után is jó helyen keresik az eltűnt tárgyat.
∙ A tárgyak különböző tulajdonságainak integrációja: 4 hónapos csecsemőknek egy időben két filmet vetített, két egymás melletti vászonra. Az egyiken kukucs játék, a másikon ütős hangszerek játéka. A két vászon közti hangszóró mikor melyik hangot játszotta. Eredmény: a gyerekek leggyakrabban azt a filmet nézték, amelyik a hangszóró hangjának megfelelt.
Posztpiaget-iánusok:
Úgy gondolják, hogy a Piaget-t cáfoló kísérletek módszertanilag hibásak voltak. Mások szerint Piaget tévedett, ők úgy vélik, hogy a kognitív fejlődés folyamata területspecifikus és azon belül eltérően változik.
Neopiaget-iánusok: Egyetértenek azzal, hogy a kognitív fejlődés szakaszokon megy keresztül, de hangsúlyozzák az egyéni különbségeket abban, hogy ki, milyen gyorsan jut el egyik szakaszból a másikba.
5. Erkölcsi fejlődés
(analitikus megközelítés, szociális tanuláselmélet, Piaget, Kohlberg)
Analitikus megközelítés
Freud szerint az internalizáció folyamán a gyerekek magukévá teszik a normákat annyira, hogy nem kell nyíltan utasítani őket, és nincs szükség tekintélyt képviselő felnőttek reagálására ahhoz, hogy helyesen viselkedjenek. Ennek folyamán kb. 5 éves korra alakul ki a superego, amely mintegy lelkiismeretként működik. A korábbi szülői elvárásokat, parancsokat, ítéleteket és büntetések lehetőségét képviseli.
Kibontakozásának egyik figyelemreméltó jellegzetessége a bűntudat megjelenése, ami akkor jelenik meg, amikor a gyerekek egy tevékenységet nem hagynak abba, és ennek következtében valamilyen nemkívánatos következménnyel szembesülnek (pl.: játék közben nem mennek ki a wc-re, bepisilnek, amiről pedig tudják, hogy a szüleik haragudnak majd érte).
Piaget
Az erkölcsi fejlődést hozzákapcsolja a kognitív fejlődéshez. Szerinte az erkölcsi fejlődés is szakaszokon keresztül valósul meg. Szakaszai:
Heteronóm moralitás szakaszában (0-11 év):
∙ Környezetétől átvett, „kész” szabályok
∙ Szabályokat betű szerint értelmezi
∙ Jogosságukat, örökérvényességüket nem kérdőjelezi meg.
∙ Nincs méltányosság, enyhítő körülmény
∙ Engedelmességből követi a szabályokat.
Autonóm erkölcs szakaszában (11-):
∙ Nem átvett, hanem kortárscsoporttal megalkotott szabályok
∙ Szellemének megfelelően értelmezi a szabályokat (szubjektív véleményalkotás)
∙ A szabályok érvényessége a kölcsönös egyetértésen alapul, nem a felnőtt autoritás kényszerén. (szerződéses jelleg megértése)
∙ Van méltányosság, enyhítő körülmény (szándék figyelembe vétele: akarattal, véletlenül)
∙ Belátásból követi a szabályokat
Az erkölcsi fejlődést három területen vizsgálja:
Szabályok alkalmazása
0-3 év: motoros szabály – napi események rituális ismétlése
3-4 év: kényszerszabály – személyhez kötöttek, csak másokra érvényes
4-7 év: kényszerszabály – nem csak a személy jelenlétében érvényes, csak másokra érvényes
7-10 év: Rá is és mindenkire érvényesek a szabályok. Fontos neki, be kell tartani a szabályokat.
10-11 év: a szabály közmegegyezés terméke
11- : racionális szabály – autonómia szakasza, szabályok módosítható, megszeghetők
2. Erkölcsi realizmus a károkozás súlyának a figyelembevétele, szemben a szándék figyelembevételével.
3. Igazságosság
0-7 éves korig – retributív igazságosság: mindenki érdeme szerint kap jutalmat vagy büntetést
7-11 éves kor – disztributív igazságosság: egyenlőség, igazságosság a fontos
11- : immanens igazságosság: Az egyenlőség mellett a szükségleteket, egyéni különbségeket is figyelembe kell venni.
Piaget elméletének egyik gyenge pontja tehát az, hogy csupán két szintet feltételezett a szabályokkal kapcsolatos gondolkodást illetően (lásd: heteronóm és autonóm moralitás), és ezeknek a megjelenését a gyerekek életében többé-kevésbé meghatározott időponthoz kötötte.
Kohlberg
∙ Az erkölcsi fejlődés kezdetét Piagetnél korábbi életszakaszra teszi, és ezt a korai szakaszt mélyebben vizsgálja.
∙ Vizsgálatait későbbi életkorban (16/17 év) fejezi be.
∙ Piaget szerint a 10 évesek már közel járnak az erkölcsi fejlődés legmagasabb szintjéhez, Kohlberg viszont vizsgálataival bebizonyította, hogy a véglegesnek mondható morális szint csak később alakul ki, a 10 évesek ítéletei morálisan még alacsony szintűek.
∙ Kohlberg szerint egy-egy szakasz elérése nem kötődik olyan mereven meghatározott életkorokhoz, mint Piaget vélte.
∙ Kohlberg foglalkozik az erkölcsi konfliktus szerepével, erkölcsi dilemmákat is vizsgál.
Kohlberg ugyanakkor Piagethez hasonlóan bírálható azért, mert a nemi, és kulturális differenciákat nem veszi figyelembe.
Módszere: történeteket olvasott fel, erkölcsi dilemmákat fogalmaz meg. Leghíresebb története a Heinz-dilemma. A történet szerint Heinz felesége súlyos beteg, de egy gyógyszer megmentheti az életét, amit a gyógyszerész az előállítási költség többszöröséért árul. Heinz megpróbálja előteremteni a pénzt, majd végső kétségbeesésében a gyógyszerészt is megkéri, hogy adja olcsóbban az életmentő szert, de az hajthatatlan. Heinz betör az üzletbe, és ellopja az orvosságot. Kérdés: Szabad volt-e ezt tennie? Miért?
Kohlberg az erkölcsi fejlődésnek három szintjét írja le, amelyek mindegyike két szakaszra oszlik. Az egyes szintek megfelelnek a kognitív fejlődés piaget-i szakaszának.
I. Prekonvencionális, amely a műveletek előtti szakasznak felel meg.
A gyereknek hedonisztikus a szemléletmódja, cselekedeteit azok kellemes, vagy kellemetlen következményei alapján ítéli meg.
∙ szakasza: Heteronómia
Társas nézőpontja: egocentrikus
Helyes cselekvés: engedelmeskedés
Indoklás: büntetés elkerülése, a tekintély hatalma
∙ szakasza: Haszonelv – instrumentális erkölcs
Társas nézőpontja: individualista, olyan viselkedést ítéli helyesnek, ami kielégíti a szükségleteit, de tudja, hogy mások szükségletei nem esnek egybe az övével
Helyes cselekvés: ami kielégíti a szükségletét, az érdekében áll
Indoklás: az ember saját szükségleteinek, vagy érdekeinek a szolgálata
II. Konvencionális, amely a konkrét műveleti gondolkodás szakaszának felel meg.
A gyerek legfőbb morális törekvése, hogy elérje a család, a társak, a felnőtt környezet pozitív megítélését.
∙ szakasz: „Jó gyerek erkölcs”
Társas nézőpontja: empatikus: mások tetszésének elnyerésére törekszik.
Helyes cselekedet: jóság (aranyszabály irányítja: ami neked jó, azt tedd mással)
Indoklás: az ember szükséglete, hogy jó legyen. (szándék fontos)
∙ szakasz: Törvény és rend
Társas nézőpontja: Társadalmi: autoritás tisztelet
Helyes cselekvés: kötelességek teljesítése, törvények betartása betű szerint
Indoklás: a lelkiismeret parancsa, a rend megőrzése
III. Posztkonvencionális, amely a formális műveletek szakaszának felel meg.
Általában a serdülőkorban jelenik meg. Az erkölcsi elveket, állásfoglalásokat már az autoritástól függetlenül alkotja meg.
∙ szakasz: Társadalmi szerződés-orientáció
Társa nézőpont: társadalom felett álló (szabályok szerződéses jellege)
Helyes cselekvés: az élet, és a szabadság tisztelete
Indoklás: a többség akaratát és jogát hangsúlyozzák
∙ Szakasz: Egyetemes etikai orientáció
Társas nézőpont: etikai
Helyes cselekvés: a maga választotta etikai elvek követése (alternatívák konfliktusa)
Indoklása: igazságosság, a bizalom és a kölcsönös tisztelet alapján dönt.
6. A pszichoszexuális fejlődés
(analitikus megközelítés, nemi szerep, nemi identitás, pubertás)
A nemi szerepek
Analitikus megközelítés
Freud pszichoszexuális elmélete szerint mindenfajta kielégülés szexuális természete állandó marad az élet folyamán, csak a kielégülés formái változnak.
A Freud által meghatározott szakaszok:
A pszichoszexuális fejlődés szakaszos, és minden szakasz 1-1 testtájékról kapta a nevét, mégpedig arról, amelyen keresztül az adott életszakaszban a szexuális energia (azaz a libidó) elvezetődik.
1. Orális szakasz (0-1 éves kor).
A gyermeki kielégülés a szájon keresztül következik be, ehhez a testtájékhoz kötődik az öröm pl.: szopás, rágás, mindent a szájába vesz. Aki ebben a szakaszban sérül, az későbbi élete során jellemzően mindent be akar majd kebelezni (szimbolikus értelemben is).
2. Anális szakasz (2-3 éves kor).
Az öröm forrása ekkor a végbélnyílásra helyeződik, a kielégülés forrása az elengedés, az elhagyás és a kiürítés. A végbélnyílás simaizmai fölötti kontrollnak a megtapasztalása összefügg a test fölötti kontrollal, a gyermek végső soron a kontroll jelentőségét építi fel. 18 hónapos kortól 4 éves korig tart a szobatisztaság kialakulása, amely valódi kihívást jelent a gyermeknek, ugyanis meg kell tanulnia kontrollálni a belső feszültséget. Anális fixációról beszélünk abban az esetben, ha a személynek a későbbiekben problémái adódnak az elengedéssel (legyen az bármilyen természetű).
3. Fallikus szakasz (4-6 éves kor).
Ebben az időszakban az örömforrás a nemi szervekre helyeződik át. A gyermek nemi érdeklődése látványosan meg is nyilvánul, örömét leli saját maga simogatásában, érintésében, a vizelésben, megfigyelhető a gyermekkori maszturbáció is. Ekkoriban a fiúk és a lányok fejlődése szétválik, az anyával való nagyon szoros kapcsolat pedig fellazul. A fiúknál a pozitív viszonyulás ambivalenssé válik: az apával ugyanis versenyhelyzet alakul ki az anya szeretetéért. Ezt a helyzetet nevezzük Ödipusz-komplexusnak. Ennek során a kisfiúk (az anyjuk iránt érzett újfajta vonzalmuk miatt apjuk büntetésétől tartva) erőteljes kasztrációs szorongást élnek át, és hogy ezt csillapítsák, azonosulnak apjukkal. Újra kell rendezniük érzelmi kötődéseiket, differenciáció útján el kell különülniük anyjuktól, affiliáció által pedig apjukkal kell azonosulniuk. Freud szerint a gyerekek ezt a célt óvodáskor végére érik el.
Lányok esetében ennek a helyzetnek a megfelelője az ún. Elektra-komplexus. A kislány számára az édesanyja a legfontosabb. Hamarosan azonban felfedezi, hogy ő maga nem rendelkezik pénisszel, mint a fiúk („péniszirigység”). Úgy gondolja, erről az anyja tehet, mivel „rosszul” hozta őt a világra. Ennek következtében az apja felé fordul, célja pedig az, hogy osztozzon vele ezen a „valamin”, méghozzá úgy, hogy feleségül megy hozzá. Ugyanakkor bűntudatot is érez emiatt, és attól fél, hogy az anya szeretetének elveszítése lesz a büntetése. Ennek legyőzésére elnyomja az apja iránti érzelmeit, és erőteljesebben azonosul az anyjával. Esetében az elsődleges és másodlagos azonosulás tárgya ugyanaz, emiatt Freud szerint a nőket az azonosulás a férfiak alulfejlett változataiként hozza létre.
Freud álláspontja alapján tehát a fiúk és a lányok két eltérő identitásképzési folyamaton mennek keresztül. A fiúk Ödipális konfliktusa rejtve marad, a lányoké viszont tudatos (és 3-4 éves korban jellemző mindkettő). Freud szerint ezeknek a konfliktusoknak a feloldása eredményezi a nemi identifikáció legalapvetőbb formáit.
Freud gondolataival szemben Chodorow úgy vélte, hogy az azonosulás kétirányú folyamat, mégpedig a szülő és a gyermek együttesen vesz részt benne. Ugyanúgy, ahogy a lányok azonosulnak anyjukkal, az anyák is olyannak észlelik lányukat, mint önmagukat, a fiúknak viszont ellenkező nemükre adnak jelzéseket. Amikor a fiúk férfiasnak határozzák meg magukat, az anyák ezen reakcióit erősítik meg, ez így a differenciáció folyamatát erősíti. A magukat nőiesként meghatározó lányok viszont további hasonlósági érzéseket váltanak ki anyjukból, a kötődés folyamatát így a nemi azonosság élményével ötvözik, azonosulásuk pedig az anyához fűződő affiliáción alapszik.
4. A latencia szakasza (6-11 éves kor).
Nemi vágyak lappangása = latencia. A szexuális vágyak eltolódnak az intellektuális, szociális területek felé.
5. Genitális szakasz (a pubertással, vagyis a nemi éréssel kezdődik).
A szexuális késztetések újraélednek, és ezek a késztetések az ellenkező neműek felé irányulnak. Szülőkről való leválás, felnőttkori szexualitás jellemzi.
Freud elméletét még támogatói közül is sokan támadták. A modern kutatások pedig bebizonyították, hogy a nemi identitás elérése nem pusztán az ödipális konfliktus feloldását jelenti, mivel a konfliktus Freud által feltételezett életkorbéli megoldása előtt már megfigyelhetőek az identitás kialakulásának bizonyos mozzanatai. Ezek ellenére viszont a pszichodinamikus elképzelés ma is nagyon hatásos.
Szociális tanuláselmélet (Bandura)
A nemi identitástudat kialakulása tanulás eredményének tekinthető is. A nemhez igazodó viselkedés elsajátítása öntudatlan, akaratlan utánzással történik, mégpedig megfigyelés alapján. A szülők tehát sztereotip elvárásokkal közelednek a gyerekhez és egyben mintául is szolgálnak viselkedéséhez. A szülő jutalmakkal, illetve büntetésekkel illetve a kortárscsoport válaszreakcióikkal segítik elő a gyerek nemhez igazodó viselkedését.
Kognitív fejlődéselmélet (Kohlberg)
A fogalmi fejlődéssel párhuzamos. 3 szakaszt határoz meg.
Egyszerű nemiszerep-identitás: 3 évesen már képesek magukat fiúnak vagy lánynak címkézni.
Stabil nemi szerep: korai kisgyermekkorban kezdi megérteni, hogy a nemi szerepek időben állandóak, felnőttkorban pedig a fiúkból férfiak, a lányokból nők lesznek.
Állandó nemi szerep: megértik, hogy nemük a körülményektől függetlenül állandó marad, még bizonyos külső jegyek megváltoztatásával sem módosul. (jelmezben)
Bár számos bizonyíték a Kohlberg által leírt szakaszok mellett szól, a legfrissebb adatok szerint a gyerekek már jóval a Kohlberg ismérveinek megfelelő állandó nemi szerep elérése előtt a saját nemük többi tagja által előnyben részesített játékokat választják, és elsősorban az azonos nemű példaképek viselkedését utánozzák.
A társadalmi nemi sémák elmélete
A szociális tanulási és a kognitív fejlődési elmélet vonásainak egyesítésével megfelelő magyarázatot szolgáltat a nemi identitás fejlődésére. A környezet közvetett módon, sémán vagy kognitív struktúrán keresztül befolyásolja a gyermek elképzeléseit. A nemi séma tkp. egy mentális modellnek tekinthető, amely olyan információkat tartalmaz a nőkről és ffiakról, amelyek segítségével a nemekhez kapcsolódó információ feldolgozható. A nemi sémák kialakulásának első szakasza 2,5-3 éves korra tehető. A gyerekek beszédmódja ekkor már jelzi, hogy a nemi szerepek kulturálisan feltűnő tulajdonságait kezdik fogalmilag is megragadni.
A nemi szerepek
A nemi szerepek az adott kultúrában a nemek számára előírt viselkedésmódok összességét jelentik (munkamegosztás sémái, viselkedés stílusjegyei: jellegzetes mozgás, beszéd, érzelmek kifejezése, erkölcsi szokások).
A fiúk és lányok viselkedése már azelőtt különbözik egymástól, hogy bármilyen tudásuk lenne a nemi szerepekről. (Pl.: aktivitási szint)
A játékok preferálása nemi különbségeket mutat. A fiúk inkább autókkal, míg a lányok babákkal, plüssállatokkal játszanak szívesebben. A fiúk több időt játszanak a fiús dolgokkal, ezáltal több információval rendelkeznek róla, jobban emlékeznek rá. így nagyobb tudása alakul ki a fiús dolgokról. És fordítva.
A fiúk és lányok játékstílusa különböző: a fiúk rohangálnak, egymásba szaladnak, huzakodnak, mely végül a játék részévé válik. A lányok visszavonulnak vita esetén, nem ütköznek, kevesebb az agresszió játékukban.
Kb. 3 éves korban történik meg a saját és mások nemének azonosítása, ekkor különülnek el és a kialakuló diádok a lányoknál kezdettől fogva tartósabbak. Ezzel szemben a fiúk 5-6 éves korban koordinált csoportokat alakítanak ki, míg a lányoknál a csoportképződés esetlegesebb és lassabb. Mindkét nem az azonos neműekkel való interakciót részesíti előnyben.
A pubertás
Pubertás: az egyén szervezetében lejátszódó forradalmi biológiai fejlődés, amely a testileg éretlen egyént biológiailag éretté és szaporodásra alkalmassá teszi.
A serdülőkor nagyjából 18 éves korig tart és 8-10 évet ölel át. Első jele a testi növekedés hirtelen felgyorsulása. Ennek során a testrészek eltérő mértékben nőnek. Először a láb, majd a törzs végül a mellkas és váll mérete éri el maximumát. Végül a koponyacsontok megvastagodnak, ezáltal szélesebb és hosszabb lesz a fej. A méretbeli változásokat a test formájának módosulása kíséri, mely során kialakul a nőies és férfias test.
A pubertás alatt az elsődleges nemi szervek megnövekszenek és funkcionálisan éretté válnak. Ennek hatására a kialakulnak a másodlagos nemi jellegek. Bekövetkezik a menarché és a semenarché.
A fizikai változásoknak pszichológiai vetülete is van. A menarché és semenarché megtapasztalása és az azzal kapcsolatos érzések nagyban változnak aszerint, hogy mennyire volt felkészítve a serdülő, negatív vagy pozitív színezetű információt kapott-e, és az információt nyújtó személy számára pozitív vagy negatív megítélés alá esik-e. A lányoknál a menstruációt követő tüneteket is befolyásolják fenti tényezők.
A lányok testi változásai, melyek következtében a testzsír mennyisége nő, a mai szépségideállal szembeállítva negatív érzéseket szülhet. A prepubertáskori alakot népszerűsíti a média, a kotráscsoport és a társadalom nagy része, ezért érett testükkel sokszor elégedetlenek a lányok.
A gyermekek korai és késői érésének egyaránt jelentős pszichológiai vonzatai vannak. Mindkét nemnél ellentmondásosak az eredmények, de az megállapítható, hogy a korai érés a lányoknál negatívabb következményekkel járhat. A pozitív vélekedés szerint a korai érés szociálisan is érettebbek, vonzóbbak testük fejlettsége miatt, ezért népszerűbbek. A negatív eredmények szerint érzelmileg labilisak és alacsonyabb az önkontrolljuk a korán érőknek.
7. Nyelvi fejlődés
(nyelv előtti kommunikáció, a nyelv négy alrendszere, a nyelv használata, a nyelvelsajátítás elméletei, a nyelvelsajátítás alkotóelemei, nyelv és gondolkodás)
A nyelv előtti kommunikáció
∙ Újszülött: arckifejezések és sírás
∙ 2,5 hónap: szociális mosollyal bővül.
∙ 3 hónap: elsődleges interszubjektivitás, amely lehetővé teszi, hogy a csecsemők viselkedésüket egy másik személy viselkedéséhez igazítsák (szemtől szembe helyzet)
∙ 7 hónap: gagyogás, a mássalhangzókat és magánhangzókat kombináló hangadás, először csak játék a hangokkal, 9 hónaposan a saját nyelv beszédhangjaira szűkül
∙ 9 hónapos kor: másodlagos interszubjektivitás szintjére jutnak a csecsemők, melynek segítségével lelkiállapotukat megoszthatják egy másik személlyel olyan helyzetekben, amikor a közös figyelem fókuszában egy harmadik személy, cselekvés vagy tárgy áll. Szociális referencia: amikor a csecsemő megvizsgálja anyjának egy bizonytalan eseményre vagy egy ismeretlen személyre adott reakcióját, és saját válaszát az anya értékelésének megfelelően alakítja ki.
∙ 12 hónap: halandzsa, szótagsorozatokat kezdenek kimondani olyan intuícióval és hangsúlyozással, amilyen a leendő anyanyelvük mondataira jellemző,
∙ 18 hónap: első kétszavas mondatok, távirati beszéd, a nyelvtan megjelenésének kezdetei
∙ 2 éves kortól: növekvő komplexitás, már megértik a közvetett kérdéseket is. „Be van csukva az ajtó?” azaz csukd be az ajtót!
∙ 2,5 évesen: a közvetett kérés használata: „az én helyemen állsz.”
∙ Ezután: növekvő nyelvi komplexitás
A nyelv négy alrendszere
Hangok (fonémák): 9 hónapos korra jutnak el a csecsemők arra a szintre, hogy saját nyelvük hangzóira szűkül a hangok készlete.
Morféma (szavak, toldalékok):
Szavak : A szó, mint közvetítő: addig azonnali és közvetlen cselekvésre vannak korlátozva, a nyelv megjelenésével azonban képessé válnak közvetett, sőt közvetített cselekvésekre is. A jelentés többértelműsége: kiterjesztés / szűkítés. Holofrázisok: egyszavas mondatok.
Mondatok (szintaxis) A csecsemőkor végére a gyerekek már két vagy több szóból álló kijelentéseket produkálnak. A használt nyelvtani morfémák megszámolásával képet kaphatunk a gyerek nyelvi fejlődési szintjéről. A gyerekek 2 és 6 éves kor között egyre több nyelvtani szabályt használnak.
A nyelv használata
Pragmatikus nyelvhasználat: képesség, mellyel cselekvéseinknek legmegfelelőbb szavakat és nyelvtani szerkezetet ki tudjuk választani egy adott helyzetben.
Társalgási szabályok. Ahhoz, hogy a gyerekek megtanulják, hogyan érjék el céljaikat a beszéd segítségével, a mindennapi társalgásban alkalmazott alapvető szabályokkal is tisztában kell lenniük.
A hallgató figyelembevétele: A kisgyerekek nyelvhasználatának fő hiányossága az, hogy sok értelmezési munkát hagy a hallgatóra. → nem tudja megítélni, hogy a hallgatónak milyen infóra van szüksége a megértéshez.
A nyelvelsajátítást magyarázó elméletek
Tanuláselméleti magyarázat
A nyelvelsajátítás alapvetően tanulás útján jön létre:
– klasszikus kondicionálással – a beszédértést tanulják így meg
– operáns kondicionálással – beszédelsajátítás mechanizmusai („ma” megerősítés→ maci)
– utánzással: Az utánzásnak nyilvánvalóan van szerepe a nyelvelsajátításban, azonban nem magyarázza az összetett szerkezetek használatát. Pl: „lók” – ezt nem hallja. Bandura, leírta az utánzás egyik speciális formáját, amelyet absztrakt modellálásnak hívhatunk. Azért absztrakt, mert a gyerekek az adott kijelentések utánzásakor is elvonatkoztatják (absztrahálják) a kijelentések alapjául szolgáló általános nyelvi alapelveket a hallott mondatból. pl. anya énekelt → megtanulja, hogy t = múlt idő, ezt absztrahálja: anya olvasott, játszott.
Nativista – Chomsky
Úgy gondolja, hogy a nyelvelsajátítás képessége velünk született képesség, ami az ún. nyelvelsajátítási készülék (LAD) révén alakul ki. A LAD lényegében egy genetikai program v. kód a nyelv elsajátítására. Születéskor a LAD még embrionális állapotban van, ahogy a gyerek érik, úgy érik a LAD is, így egyre összetettebb nyelvi struktúrákat sajátít el a gyerek, amelyet beilleszt a meglévő elemekbe.
Chomsky szerint a nyelvnek van egy alapvető szabálykészlete, ami minden nyelvben közös: mélystruktúra. Erre épül az egyes nyelvek ill. az egyes emberek által beszélt nyelv: a felszíni struktúra.
Azért a tapasztalatnak is van szerepe: nem módosítja a LAD-et, csupán kioldja (aktivizálja) a nyelvelsajátításhoz szükséges struktúrákat.
Interakcionalista – Gopnik
Az interakcionalista elméletek egyetértenek a nativista teóriákkal abban a tekintetben, hogy az emberi idegrendszer veleszületett jellemzőinek fontos szerepük van a nyelvelsajátításban. Tagadják azonban, hogy a nyelv kulcs önmagához. A nyelv fejlődését inkább egyfelől az általános megismerési képességek fejlődéséhez, így az emlékezet, a kategorizáció és a figyelem fejlődéséhez kapcsolják.
Kognitív hipotézis – a nyelvtan elsajátítása mellékterméke az egyre gazdagodó szókincsnek és a kifejezés szándékának.), Kritika: biológiai eredetű fogyatékosság – williams szindrómások szépen beszélnek.
Kulturális hipotézis: a környezet társas szerepét hangsúlyozza.
Bruner szerint a nyelvelsajátítás egy társas folyamat. A környezet eleve úgy szerveződik, hogy a gyereket a nyelvhasználó közösség részévé tegye → ezt a túlélés vezérli. Nyelvelsajátítást elősegítő rendszert (LASS): Azok a kulturálisan meghatározott események, amelynek keretében a gyermekek elsajátítják a nyelvet. A LAD környezeti kiegészítése.
A nyelvelsajátítás alkotóelemei:
1. a nyelv biológiai előfeltételei (csak az emberre jellemző-e, ill. fogyatékos gyerekek vizsgálata)
2. környezet (szenzitív periódus, kb. 10 éves korig)
A nyelvi fejlődés környezete
A nyelv elsajátításához nyelvelsajátítást támogató környezetben kell felnőnie. Szükséges továbbá: a gyerekek olyanokkal együtt vegyenek részt normális emberi tevékenységekben, akik már elsajátítottak egy nyelvet. A gyermekeknek részt kell venniük az interakciókban a nyelv elsajátításához. Illetve hallaniuk /látniuk kell a nyelvet.
A süketség, mint biológiai állapot nem szükségképpen gátolja a normális nyelvelsajátítást, süket gyerekek, akiknek szülei jelbeszédet használnak, ugyanolyan gyorsan sajátítják el a nyelvet, mint a normális hallású szülők jól halló gyerekei. Ahol nem támogatják a jelbeszédet, ott kétszavas mondatok szintjén megáll a fejlődés.
Nyelv és gondolkodás
∙ Tanuláselméleti megközelítés: A nyelv több, mint a másokkal való kommunikáció eszköze. A szavak közötti asszociációk a világ egyfajta mentális térképét alakítják ki, amely formálja a gyerek gondolkodását. Ez a nézet azt sugallja, hogy a gondolkodás határozottan megváltozik, amint a gyerek elsajátítja a nyelvet. (a nyelv alakítja a gondolkodást)
∙ A piaget-i interakcionalista megközelítés: Fordítva: a gondolkodás határozza meg a nyelvet. A nyelv az egyén fogalmi gondolkodásának verbális megnyilvánulása. A nyelv tükrözi a gondolatot. Bizonyíték: kollektív monológok → fejlődik a gondolkodás: valódi dialógusokká alakulnak
∙ Nativista: Chomsky, mentális modulok: nyelv és gondolkodás 2 külön terület.
∙ A kulturális megközelítés: Vigotszkij szerint a nyelv és a gondolkodás függetlenül, párhuzamosan indul fejlődésnek, de kisgyermekkorban összekapcsolódnak, s ez megváltoztatja mindkettő természetét, s innentől kölcsönösen hatnak egymásra.
8. Éntudat, énkép fejlődése
(éntudat, énkép, testvázlat, önfelismerés, énkép az óvodás és iskoláskorban, társas összehasonlítás)
Éntudat és énkép
Éntudat: a saját személyiség tudata. Segítségével képes az ember önmagát másoktól, a környezetétől elhatárolni. 2,5- 3 éves kor körül alakul ki, fokozatosan alakul. A szocializáció feltétele. Az „én”, „ enyém”, „ nekem” fogalmak tudatosodása jelzi.
Énkép: azoknak a személyiségvonásoknak az összessége, amelyeket az egyén önmagának tulajdonít. Magába foglalja a testünkről, alkatunkról, fizikai tulajdonságainkról, képességeinkről, szexuális jellemzőinkről szerzett ismereteket. Szociális visszajelzések alapján bontakozik ki. Befolyásolja az egyéni megnyilvánulásokat. Tudatos és tudattalan elemekből álló képződmény. Minél reálisabb és teljesebb az énkép, annál kevesebb benne a tudattalan elem.
Testvázlat
Az önismeret feltétele, hogy képünk legyen magunkról, s ez a kép tartósan fenn is marad. A mozgás identitása a játékok gyakorlása közben alakul ki.
Önfelismerés
Tükörkép vizsgálatok alapján a felismerés 5 fázisa különíthető el:
∙ 3 hónapos korig: nem reagál/szopóreflexet vált ki
∙ 4-5 hó: a másik személy érdekli
∙ 7-9 hó: megkeresi a tükörkép eredetijét (7-8-9 hónapos kor körül);
∙ 25-27 hó: érdekli a tükörkép, de nem tudja beazonosítani magát (grimaszok, rámutat, hogy gyerek, E/3)
∙ 33 hónap: zavart ráébredéssel kimondja, hogy „én” (E/1)
Énkép az óvodás és iskolás korban
Kisóvodások: 3-4 év
∙ konkrét megfigyelhető dolgokat sorol fel önmagáról (barna szem, haj, erős vagyok)
∙ csak pozitívan jellemzik magukat
∙ mindent vagy semmi gondolkodás: ha valamiben jó vagy nem lehetsz rossz
∙ A szocializációs környezet szerepe: elsősorban a szülők hatnak a gyermek énreprezentációjának fejlődésére: a gyermek ugyanabba a kategóriába teszi magát, mint a saját nemű szülő (identifikáció). A másik szocializációs csatorna a gyermeknek az a képessége, hogy felfedezi, az ő viselkedésétől függően cselekszik.
A nagyóvodások: 5-7 év
∙ pozitív énkép itt is, a gyermek túlértékeli a képességeit.
∙ kezdi azonban a tulajdonságokat csoportosítani és egy képességterülethez több tulajdonságot is felsorol.
∙ minden vagy semmi gondolkodás
∙ A szocializációs környezet szerepe: azt is tudják, hogy a szülőknek és óvónőknek van egy saját nézőpontja, elvárása velük szemben. Ekkor azonban még nem tudnak ezzel a nézőponttal azonosulni
∙ A szeretet, biztonságot nyújtó szülői gondoskodás hatására pozitív önjellemzés jön létre, az elhanyagoló, bántalmazó szülői bánásmód következtében negatív.
Az iskoláskor kezdete 7-8 év
∙ önmagukat két kategória alapján értékelik: a képességek és az elfogadottság alapján.
∙ fontossá válik a társak között elfoglalt helyük
∙ rájönnek, hogy a többi ember is állandó jellemzőkkel bír, ami alapján előre jelezhető a viselkedésük.
∙ A szocializációs környezet szerepe: Ha a gyerekek kompetensnek érzik magukat az elvárások teljesítésében, akkor pozitív önértékelés alakul ki.
A gyermekkor végéig: 8-11 év
∙ kompetenciák felsorolása fontossá válik
∙ korábban külön kezelt vagy ellentétes tulajdonságok koordinálása
∙ megjelenik a társas összehasonlítás. Erősíti a pozitív és negatív tulajdonságok összekapcsolását és elvontabb, állandóbb énfogalom alakul ki. Társas összehasonlításnak azt a folyamatot nevezzük, amiben önmagunkat a társakhoz viszonyítva határozzuk meg.
∙ ideális self kialakul, vagyis amilyenek lenni szeretnének. A gyerekek aktuális és ideális énje közötti megfelelés nagysága szerint vagy énfejlődést eredményez, vagy szorongást szül.
∙ Az önértékelést a gyereknevelési mintákkal is összefüggésbe hozták. Pozitív önértékelést eredményez, ha a szülő:
○ Gyerekeit elfogadja: szorosabb, érzelemtelibb kapcsolat.
○ Korlátokat világosan meghatározza
○ Egyéniséget tiszteli: megengedett a nagyfokú egyéni önkifejezés
Serdülőkor
∙ a személyes identitás az általános vélekedések, értékek és élettervek formájában fejeződik ki.
∙ a konkrét tulajdonságokat tágabb, magasabb rendű fogalmak kezdik felváltani.
∙ egyfajta többszörös én jellemző: különféle helyzetekben mintha különböző emberek lennének.
∙ A késői serdülőkorban képesek már integrálni az ellentétesnek tűnő személyiségeket is.
∙ énképet a vonzerő és az elfogadottság befolyásolja elsősorban
∙ a lányok alacsonyabbra értékelik önmagukat, mint a fiúk. Egy USA-beli kutatásban csökkenést mutattak ki a serdülőkor elején, majd folyamatos növekedést 14-15 éves kor után.
9. Az érzelmek fejlődése
(elsődleges illetve másodlagos érzelmek, önkontroll, agresszió, proszociális viselkedés)
Elsődleges és másodlagos érzelmek
Egyesek úgy gondolják, hogy mindenki az érzelmek egy alapkészletével születik. Ezen szakemberek szerint az elsődleges érzelmek már az egészen kis gyerekeknél is megfigyelhetők (arckifejezések vizsgálata).
Mások szerint (Lewis) minden érzelem két primitív állapotból fejlődik ki: az elégedettség és az ínség érzéséből. A felnőttek érzelmei a kognitív kiértékelés következményei, amely kognitív képesség a születéskor még nem fejlődött ki. További érzelmek úgy keletkeznek, hogy a csecsemő fejlődése során lehasadnak a két eredeti állapotról, azaz differenciálódnak.
Az elsődleges és a másodlagos érzelmek megjelenése
A kutatók egyetértenek abban, hogy 1 éves koruk végére a gyerekek 6 alapérzelmet képesek átélni és kommunikálni: az örömöt, félelmet, haragot, meglepetést, szomorúságot és undort. Ezek az elsődleges érzelmek közvetlen kapcsolatban vannak az őket kiváltó eseményekkel
18 és 24 hónapos koruk körül kezdenek új érzelmeket is átélni, ezeket nevezzük másodlagos érzelmeknek: büszkeség, bűntudat, irigység.
∙ feltétele az önmaga és mások felismerési képessége, illetve nyelvi és gondolati megjelenítés képessége.
∙ közvetett, mert kellenek hozzá társadalmi normák, szabályok és ennek keretein belül önmagáról való gondoskodás
∙ büszkeség feltétele, hogy más szemszögéből meg tudja ítélni tettét (büszkeségmosoly)
∙ bűntudat jelei: lesüti szemét, kezébe temeti arcát
∙ másodlagos érzelmek megjelenése a szociális fejlődéshez elengedhetetlen
Mindezekkel összhangban nevezhetőek a másodlagos érzelmek társas érzelmeknek. Ezek a tudatos társas érzelmek az elsődleges érzelmekkel összekapcsolódva teszik lehetővé, hogy a gyerekek összetettebb társas viszonyokban is részt vegyenek.
Mivel pedig ezek sértik vagy támogatják a gyerek éntudatát, Lewis „éntudatos” érzelmeknek nevezte el őket. Ezeknek az érzelmeknek a megjelenése kulcsfontosságú változás a csecsemőkorból a kisgyermekkorba történő átmenetben.
Önkontroll
Az a képesség, hogy egy adott helyzetben le tudjuk gátolni kezdeti indulatainkat és vágyainkat, hogy ezzel helyénvalóbb cselekedet lehetőségét megteremtsük.
A gyerekeknek különféle gátlásokat kell elsajátítaniuk:
∙ mozgások gátlása: az új elkezdése, csak a korábbi gátlásával valósulhat meg
∙ érzelmek gátlása: érzelmek erősségének kontrollálása
∙ következtetések gátlása: gyors válaszadás késztetésének legátlása, így teljesítményük is javulhat, előre gondolkodás
∙ választás gátlása: gyakran jobb lemondani egy rövid távú jutalomról egy hosszú távú cél érdekében
A társas szerepek és a viselkedési normák internalizálása a kognitív alapja annak, hogy a gyerek tudjon magán uralkodni. Az önkontroll kezdeti formája helyzeti jellegű, a felnőtt jelenléte szükséges. Ahogy internalizáják a gyerekek a normákat úgy válik ez elkötelezett engedelmességé. Az internalizálás eredménye a lelkiismeret kialakulása.
Agresszió
Az agresszió úgy határozható meg, mint ártó szándékú cselekedet mással szemben, amit a gyerek akkor alkalmaz, ha már felismeri, hogy árthat másnak. Formái:
∙ instrumentális agresszió: valami megszerzésére irányul
∙ ellenséges agresszió: dominancia kinyilvánítása a másikkal szemben
2. életév után az instrumentális agresszió nő, mégpedig a „tulajdonosi jogok” előtérbe kerülése miatt. Lányok agressziója alacsonyabb, de náluk jellemzőbb a kapcsolati agresszió (nem játszom veled ha…) A 16-18 hónapos gyermek már tudja mitől borul ki testvére, így indirekt módon viselkedik (nem a testvérét bántja, hanem a kocka-tornyát rombolja le).
Okai:
∙ Az evolúciós érv: önfenntartásért és fajfenntartásért folytatott harc velejárója az agresszív viselkedés
∙ Az agresszió jutalmazása. A szociális tanulás elmélete szerint: az emberek azért viselkednek agresszíven, mert így jutalomhoz juthatnak, elérik céljukat.
∙ Utánzás. A szülők akaratlanul is agresszív viselkedésre tanítják gyermekeiket, amikor megbüntetik őket. (Bandura – Bobo baba)
Az agresszív viselkedés egyéni különbségei
∙ tesztoszteron hormon eltérő szintje: kimutatták azonban, hogy a magas tesztoszteron szint nem okozója, hanem a konfliktusban elért siker eredménye lehet.
∙ szegénység: mivel a szülők stressz hatására agresszívebben viselkednek.
∙ gyerek saját mentális képessége: negatív módon félreértelmezik egyes interakciókat, amely agresszív választ hívhat elő.
Az emberi agresszió kordában tartása
∙ Hierarchikus rendszerek evolúciója: amint a hierarchia kialakul, csökken az agresszió. elég a fenyegetés is, nem kell agresszíven viselkedni
∙ Frusztráció és katarzis: a „gőz kiengedése” (nem bizonyított a hatása)
∙ A büntetés: sokak szerint az agresszió megszüntethető, ha következetesen büntetést kap érte a gyermek, de a fenyegetés, testi fenyítés növeli az agresszió szintjét.
∙ Jutalmazás: agresszorra nem figyel, csak akkor amikor együttműködően viselkedik, egyébként az áldozatra figyel, vigasztal.
∙ A kognitív tréning. Az agresszió kontrolljának további módja a józanészre való hivatkozás, ami jelentősen csökkentheti az agresszív megnyilvánulásokat.
Proszociális viselkedés – önzetlenség, együttérzés, segítségnyújtás
Megjelenésük magyarázatai:
Evolúciós magyarázatok: nem kizárólag emberi vonás, vérrokonság miatt alakul ki, genetikai alapjai vannak.
Empátia. mások érzelmeiben való osztozás. Az empátia fejlődésének 4 szakasza:
∙ első év: együttérző sírás, „érzelmi fertőzés”, reflexes
∙ második év: együttérez, vígasztal, de nem megfelelőek
∙ óvodáskor: empátia olyan iránt, akik nincsenek jelen
∙ 6 és 9 év: mások körülményeire is tekintettel van és nem csak az aktuális érzelmi állapotot veszi figyelembe.
A proszociális viselkedés fejlődése: osztozkodás, segítségnyújtás, gondoskodás és részvét
A proszociális viselkedés előmozdítása: jutalmazással, explicit példamutatással (a felnőttek is az elvárások szerint viselkednek) indukcióval (a felnőttek olyan magyarázatokat adnak, amik a gyerekek büszkeségére apellálnak).
10. A rajz és mese fejlődéslélektani vonatkozásai
(a rajz mint kifejezőeszköz, externalizáció, a rajzfejlődés elméleti megközelítései, rajzfejlődési szakaszok, meseolvasás és megértés fejlődése, mese pszichológiai szerepe és jelentősége a fejlődésben)
A rajz, mint kifejezőeszköz
A firkálás Kellog szerint az alakuló „képi beszéd”, a firka az „önmagától tanult művészet”, a vizuális nyelv elsajátításának leglényegesebb szakasza.
10 éves korig következtetéseket lehet levonni az emberalak ábrázolásából a gyermek intellektuális szintjére. Diagnosztikai eszköz, mely a gyermeki világképbe nyújt betekintést. Prepubertás korig az RQ övezet korrelál az IQ-val. RQ: rajz kvóciens, a gyermekrajz elemzés során megkapható érték, szoros kapcsolatban áll az IQ-val. RQ = rajzkor/valódi életkor * 100
Az intellektuális és a rajzfejődés együtt történik. Az óvodás gyermekek a szemléleti képeket élménnyé alakítják és ezek jelennek meg rajzaikban. 8 éves kor után kevesebbet rajzolnak és a rajz klisészerű, semmitmondóvá válik.
Externalizáció
A belső világ kivetítése mesében, játékban, rajzban, érzések külsővé tétele. Jövőre való készülés, gondolatok érzések megelevenítése, így szembe tud nézni velük. Lényeges elem a fantázia, illúzió, kalandvágy.
Elméletek
Piaget konstruktivista elmélete: a rajz fejlődése is szakaszosan történik
Információfeldolgozási megközelítés: az egyre jobb gyerekrajzok a finommotors képességek fejlődésének, a rajzolás szabályainak nagyobb fokú ismeretének és a különböző aspektusok egyidejű észben tartásának képessége eredményeképpen születnek.
Modularista megközelítés: a rajzolás különálló kognitív terület (modul), mely saját fejlődésen megy keresztül. Pl: autizmus, vagy olyan gyerekek, akik kisgyermekkorukban nem rajzolhattak, de utána átugrották a kezdeti szakaszokat. Ezen vizsgálat eredményei ellentmondanak a piaget-i álláspontnak, miszerint a fejlődési szakaszoknak változatlan sorrendben kell követniük egymást.
Kulturális megközelítés: a rajzolás képességének fejlődése függ a gyakorlás mértékétől, illetve attól, hogy a felnőttek milyen módon szervezik meg ezeket a gyakorlatokat, milyen módon értelmezik a gyerek erőfeszítéseit.
A rajzfejlődés szakaszai (Kellog)
Motívumszakasz: Kb. 2 éves korban kezdődik. Ebben a korban jön rá a gyerek, hogy az írószerszám nyomot hagy a papíron. Az alapfirkák begyakorlása történik meg ebben az időben és ezt a funkciógyakorlást funkcióöröm kíséri.
Formaszakasz 2-3 éves kor között. Ebben a korban kezdi el kombinálni a gyerek az alapfirkákat. Kezdetben csak kettőt kapcsol össze, így keletkeznek a diagramok, majd hármat vagy többet, s így jönnek létre a kombinátumok. A diagramok és a kombinátumok között megtalálható számos ősi jel, jelkép, mint pl.: a kör, a kereszt, a háromszög vagy a csillag.
Kompozíciós szakasz 4 éves korban. Bonyolultabb formákat, amelyeket Kellog aggregátumoknak nevez. Az aggregátumok némelyike már kész kép, minta, vagy „olyan, mintha” alkotás. Lassanként megtanulja, hogy a rajzoláshoz jelentés is tartozik. A személyi stílus ekkor alakul ki.
Képalkotó szakasz. az emberi figura ábrázolásának fejlődésén követhető nyomon. az „arc-aggregátum”-hoz először szem, később a száj, majd a haj, végül az orr és a fülek nyernek képi formát. A legegyszerűbb emberábrázolás az ovális diagramból kinyúló végtagok, az ún. „fej-láb emberke”. Először mindig szembenézetből rajzolnak, majd megjelenik egy átmenet a szembenézet és a profil között. Legkésőbb az oldalnézet alakul ki, hiszen ez a legnehezebb.
A mese
A jelen mostja a bevezető mondattal a mese mostjába repíti a gyermeket, aki ezzel a megérkezéssel megteremti a mese-tudatot, melyben egy mese-karakterhez szegődik (általában a jó mellé) és hozzák el számára a katarzist, amiben ő maga válhat jóvá. Ebben a világban rendben mennek a dolgok. Ugyanerre vágyik a mindennapokban is. Egyértelműségre, kiszámíthatóságra, és legfőképpen arra, hogy őt, mint a legkisebbet, mindenki szeresse. Ha teret és időt kap ezek eljátszására, önmagában való megerősítésére, akkor a mese elérte célját.
A mesék nyelve a szimbólumok nyelve. A mesei szimbólumok világa egyfajta lélekfolytonosságot nyit meg, ami egységet teremt a múlt a jelen és a jövő idejűség között.
Képzelet fejlődése
A gyermek képzeletének fejlődésében jelentős szerepet játszik a mesék hallgatása.
∙ 2 éves kortól vizsgálható és ez a korszak tekinthető a képzeleti működés kezdetének. Szívesen hallgatnak mesét, de őket még nem annyira a tartalom köti le, mint a jó hangzás és a felnőttel való kapcsolat fenntartása.
∙ 3-5 éves kor a fantáziahazugságok ideje: nem szándékosan másítja meg a valóságot, hanem vágyait jeleníti meg. Ezt a korszakot erős képzeleti tevékenység jellemzi, a gyerek kivetíti érzelmeit. Mesék, meséből átvett tartalmak segítik a fantázia fejlődését.
∙ 4,5-5 éves korban válnak igazi meseélvezőkké, hiszen már fantáziájuk és szókincsük is elég fejlett ahhoz, hogy a mesevilág csodálatos alakjait elképzeljék, és így igazi élményekhez jussanak.
∙ Az 5 éves gyermekek már gyakran megváltoztatják a mese tartalmának egyes részeit. Ebben az elemi kreativitás fejlődésének, valamint az örömkeresés tendenciájának is szerepe van.
∙ 6-7 éves korra a reproduktív képzelet lesz domináns. A sikeres tanulásnak ez igen fontos feltétele. A képzeleti képek az emlékezés segítői.
∙ Serdülőkorban jelenik meg az alkotó képzelet. Az alkotás valóságos termékeiben megtestesülő alkotó képzeletté alakul át. A képzelet szerepe a felnőttkorban sem csökken.
A meseolvasás és megértés fejlődése
2 éves kora körül már adekvátan képes bánni a könyvvel: nem dobálja, tépi, hanem nézegeti. A beszéd kialakulásával és fejlődésével jelentkezik az az igény is, hogy beszéljenek hozzá, meséljenek neki.
A 3 éves gyerek legszívesebben a saját életének vagy szülei hétköznapjainak kis történeteit hallgatja.
4-5 éves korban már valami olyasmit szeretne hallani, ami a „tündérmese” kategóriájába tartozik. Kialakul egy sajátos mesét hallgató viselkedésminta, ha a szülő vagy az óvó néni mesélni kezd, felvesz egy bizonyos magatartást, kilép a hétköznapokból, várja a csodát. Ez a „beállítódás a mesére” – Bühler szerint. Sartre szerint ez „elvarázsolt tudat”.
A mesére a gyermeknek egy bizonyos életkorban szüksége van. A mese gondolatai, fordulatai egybeesnek a gyermeki gondolkodás és képzelet sajátos sémáival, melyek a következők:
∙ Átváltozás iránti fogékonyság megfelel annak, hogy a gyermeki gondolkodásban, így a játékban is mindent lehet.
∙ Ellentétek preferenciája fejlődési jelenség. A való világ a gyermekek számára túl bonyolult, differenciált. Minél egyszerűbb és érthetőbb a hős, annál könnyebb azonosulnia vele.
∙ Az ismétlések is hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyerek biztonságát fokozzák a mese világában. Az ismerős elemek ún. anticipációs örömet nyújtanak a gyereknek. Ha az elvárt, elővételezett esemény bekövetkezik, a feszültség csökken.
∙ Veszélyből való megmenekülés motívuma oldja a gyermek kicsinységét.
∙ Még jobban kielégíti e vágyát a kompenzáció, az elégtétel motívum. A mesében mindig a legkisebb viszi a legtöbbre, a legelesettebb kerül a legjobb helyzetbe a mese végén.
A mese pszichológiai szerepe és jelentősége a fejlődésben
∙ Az élet értelmének keresését sugallja, mely nehézségekkel teli, de ezekkel meg lehet küzdeni
∙ A mesének ugyanúgy lényege a misztikum, mint a vallásnak. A vágyteljesítés dinamikája a kettős tudatot az irrealitás felé billenti el.
∙ A jó mese nem direkt közvetíti az erkölcsi tanulságot. A mese mindig sugall alapvető erkölcsi normákat, kategóriákat, és ezek az erkölcsi tartalmak beépülnek a gyerek személyiségébe.
∙ A népmesék őrzik a nép kollektív tapasztalatait. Az adott nemzet összegyűjtött tapasztalatait, archetípusait, gondolkodásmódját közvetítik a gyerek felé.